Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Korompai Gábor: Néhány példa a határvízi együttműködésre a Kanada Brit-Columbia tartománya és az Amerikai Egyesült Államok között

KOROMPAI G.: Határvizi cgytt«mükOdfc» Kanada és az USA kOzOtt 1. ábra. A vizsgált terület térképvázlata Az előzőekben említett WKP (West Kootenay Power) 1897. évi megalakulásával, jelentős tapasztalatával és a megtermelt villamos energia mennyiségével messze megelőzte a Columbia lépcsőzését. Ez a társaság a Kootenay Nelson város alatti szakaszát kívánta kiaknázni, ahol jelentős szintkülönbséget és a Kootenay-tó egyenletesen érkező vízmennyiségét tudta felhasználni. Négy közepes nagyságú vízerőművet építettek, ezek összesen 205 MW kapacitással, évi másfél milliárd kWó áramtermeléssel állnak 134 ezer fogyasztó rendelkezésére. Magasfeszültségű távvezetékük hossza 1550 km és az a keleti Crestontól a nyugati Princetonig, az Okanagan-völgyig, Kelowna, Kasloig szállítja áramukat. Az elektromos hálózat mellékvonalainak hossza 4600 km. A négy vízerőmű helyét a 2. ábra mutatja. 2. ábra. A Kootenay folyó vízerőművei Nelson és Castlegar között (Forrás: West Kootenay Power 1994. Annual Report) 121 Kiemelkedik a sorból a torkolattól 30 km-re található Corra Linn. Az első létesítmény a tó és a torkolat között, tehát ennek jut az igazi döntő szerep, mert a lebocsátott víz mennyiségi szabályozásával korlátok között tudja tartani a Kootenay-tó vízszintjét és az árvizeket. Feladatainak 1932 óta tud maradéktalanul megfelelni A vízszint ellenőrzésében a WKP mellett az IJC vesz részt. A Clyde-völgyben a 3 A jelzésű autóúton több helyen kilátó teraszokat építettek. A vízerőműveket külön utakon lehet elérni. A Corra Linnéi kihasználható szintkülönbség 28 m, amit völgymenetben a WKP még három létesítményében eredményesen tud áramtermelésre sarkallni. A fenyvesekkel fedett völgyben utazva nem is sejtjük, hogy lenn a folyón egy sor vízerőművet hagyunk el, miközben 41 km-t teszünk meg Nelson és Castlegar között. Corra Linn 1999-ben a rekonstrukciós munkálatok során alaposan megújult. (Corra Linn gátjának bal parti részénél egy csatorna kiindulását mutatja a rajzunk. A sajátosan kialakult oldalvölgy morfológiai adottságát használta ki a BC Hydro társaság arra, hogy a rendelkezésükre bocsátott vízmennyiséget - párhuzamosan a folyó völgyével - egészen a legalsó WKP vízerőműig, a South Slocanig vezetve zúdítsa a turbinák lapátjaira Ott már 38 m-es esést tudnak hasznosítani. A víz négy csővezetéken érkezik a gépházba. Az erőmű névleges kapacitása 529 MW, évi áramtermelése akár 3 milliárd kWó is lehet. Építkezése 1976-ban fejeződött be.) A torkolat felé haladva a következő WKP vízerőmű neve Upper Bonnington. Már a múlt század első évtizedében elkészítették gépegységeit, ugyanis a villamos energiára az ipar is bejelentette igényét. BC ezen ólom- és cinkércekben gazdag déli területein erőteljesen megindult a bányászat. Trailben elektromos ólomkohászatot hoztak létre és ezért az elektromos távvezetékek hamar elérték a Cominco (Consolidated Mining and Smelting Company) telephelyeit. Upper Bonnington fejlesztése 1939-ben vált teljessé. A harmadik lépcsőt Lower Bonnington néven ismerjük. A Cominco másik fontos ellátójává vált az 1897-1898-as építkezések után. Az 51 km hosszúságú magasfeszültségű távvezeték akkor a maga nemében egyedülálló volt a Földön. A vízerőművet 1923 és 1926 között új gépekkel szerelték fel. Végül az utolsó WKP vízerőmű a Kootenay folyó West Arm szakaszán a South Slocan, amelyik 1928 óta két gépegységgel dolgozik. Az elmondottak összegzésekor látható a kanadai Kootenay- és Columbia-rendszer szoros, egész éven át tartó együttműködése. A felügyelő szervezetek összefogására jó példa a South Slocan alatti Kootenay folyón álló utolsó gát, a Brillant, ami ugyancsak a folyó és a tó szabályozó létesítménye, amit a WKP és a Columbia Power Company (CPC) közösen irányít, hiszen a folyó vízhozama szélsőséges esetben lemehet 142 m

3/s-ra, s a folyó és a tó életét akkor is fenn kell tartani. Az utóbbi társaság vezényli a három Columbián épített gáttal kapcsolatos teendőket is. A Kootenay-tó táplálója az északról érkező kicsiny Duncan folyó. A tó előtt felépített gáttal olyan mennyiségű vizét tudják raktározni, hogy az a Libby-gáttal együtt szabályozni képes a tó vízháztartását. Az újabb kísérletek arra irányulnak, hogy különösen a nagyobb vízmennyiség visszatartására alkalmas Libby-tározóból meghatározzák például a nyári időszakban leengedhető víz legkedvezőbb mennyiségét. A kanadai Columbia és a Kootenay zömmel 800 mm-es évi csapadékú területen halad át.