Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Korompai Gábor: Néhány példa a határvízi együttműködésre a Kanada Brit-Columbia tartománya és az Amerikai Egyesült Államok között

120 Néhány példa a határvízi együttműködésre Kanada Brit-Columbia r tartománya és az Amerikai Egyesült Államok között Korompai Gábor Debreceni Egyetem Társadalomföldrajz!- és Területfejlesztési Tanszék, 4010. Debrecen, Egyetem tér 1. Pf. 9. Kivonat: Kulcsszavak: A Kootenay folyó Kanadában ered, de útja során két USA tagállam területének érintése után ismét visszatér forrásának országába. Mielőtt erózióbázisát elérné - ez a Columbia folyó - még egy jelentős nagyságú tavat érint, amiből kilépve több vízerőművet éltet. így elkerülhetetlenné vált a két ország szoros vízügyi együttműködése, hiszen Montanában is kihasználják a Kootenay adta lehetőségeket, így nem közömbös, hogy a folyó mennyi vizet visz a Columbiába és az Egyesült Államokba. egyezmények, együttműködés, vízerőművek, természeti erőforrások Amikor George Vancouver kapitány háromévi térképezés alapján (1793) közelebbről megismerte a mai Kanada délnyugati, folyóvizekben gazdag területeit még nem gondolhatta, hogy ezzel komolyan elősegítette a majdani Brit-Columbia provincia megszületését (1871). Ez a tartomány választja el Alaszkát az USA törzsterületétől, és egyben biztosítja a hazánk kiegyezésének évében (1867) létrehozott Kanada domínium kijáratát a Csendes-óceán felé. Igazi stratégiaijelentősége volt és van ma is. Brit-Columbia (a későbbiekben BC) területén Magyarország 10,1-szer elférne, de ma még csak négy millióan lakják ezt a faipari nagyhatalomként számon tartott országrészt. A tíz kanadai provincia közül kiterjedésében és a népesség számában a harmadik, a bruttó hazai termék előállításában pedig a negyedik helyen áll. Kiemelkedő gazdagságát természeti erőforrásainak (erdő, szén, szénhidrogének, ércek, vízerő) és közlekedés-földrajzi adottságainak köszönheti, mert itt szalad ki a tengerhez a transz-kanadai autópálya és két keletről érkező vasútvonal. Vízhálózatának fontos tagjai a tartományban eredő és Vancouvernél a tengerbe ömlő Fraser, illetve a Columbia, amelyik "kifolyik" Kanadából, tehát nem közömbös az őt fogadó USA számára sem vízhozama, sem szabályozottsága. Ráadásul BC-ben a Columbia meghatározó baloldali mellékfolyója a Kootenay, tehát egyezmény(ek)be kellett foglalni a sokrétű együttműködés valamennyi lényeges kérdését. Ezzel elérkeztünk témánk gyökereihez, amit az alábbiakban igyekszem összefoglalni. Az egyik főszereplő a Kootenay folyó. Hossza mindössze 650 km A Sziklás-hegységben oly közel ered a Columbia forrásához, hogy a kettőt egy csatornával (Canal Flat) 1889-ben összekapcsolták. Innen a természetes lejtésviszonyok alapján a Columbia északnyugatra, a Kootenay délre indul útjára Utóbbi rövidesen Montanába lép át (1 .ábra), és itt állja útját az első jelentős gát a Libby. Tározótava a Koocanusa a kanadai határon túlra nyúlik vissza. Meghatározó szerepe van a folyó további vízhozamának szabályozásában, és a tei]edelmes Kootenay-tó vízszintjének alakításában. A Kootenay ezután Idahon áthaladva ismét Kanadába érkezik és táplálja a Kootenaytavat, majd onnan a Nelson és Castlegar közötti mintegy 41 km-es alsó szakaszára fut tovább, amit West Arm-nak hívnak és a Columbiába ömlik. Vízgyűjtő területe 49 ezer km". Torkolati szakaszának vízhozama tág határok között mozog, mert a felette található nagy tavának mindenkori vízállására messzemenően figyelni kell. Például a West Armon működő BC Hydro vízerőművénél ez az érték 366 és 792 m

3/s lehet. A folyó útjának legjelentősebb hányadát a Purcell- és a Selkirk-hegység vonulatai között teszi meg, ahol értékes mezőgazdasági területeket érint, azokon többek között alma, cseresznye és körte ültetvények díszlenek. A Kootenay-tó végső alakja az utolsó jégkorszakban alakult ki és ebben az olvadékvizeknek nagy szerep jutott A több mint ötszáz méter magasságban fekvő tó északdéli csapásirányú a fenti két hegység 2100-2700 méteres csúcsai között. Hossza 106 km, átlagos szélessége 4 km Felszíni kiteijedése 495 km

2. A történelmi időkben volt olyan periódus, amikor vízállása hat méterrel volt magasabb a mainál A XX. században gátakkal szabályozták vízszintjét, amit a Boundary Water Treaty (BWT) 1909 óta kísér figyelemmel, közösen az 1897-ben alapított West Kootenay Powerrel (WKP) és az International Joint Commissionnal (IJC). Ennek köszönhetően például 1973-ban a minimális vízszint 1739, a maximális pedig 1745 feet között mozgott Ugyanez 1999-ben 1738 és 1750 feet között ingadozott, vagyis kezelése igen nagy felelősséggel jár (1 feet = 30,48 cm). A második főszereplő a Kootenay folyó erózióbázisa, a Columbia folyó. Bár minden mutatójában messze felülmúlja a most tárgyalt mellékfolyóját, mégis szoros együttműködésben kell dolgozniuk, mert a Kootenay-tó természet alkotta nagysága egy-egy árhullám során megkerülhetetlen szereplővé lép elő. A 2240 km hosszúságú folyam vízgyűjtője 775 ezer km

2-re teijed ki. Vízhozama Dallasnál - április és augusztus között - 3000 m

3/s-t ér el. Torkolatában ez az érték 6650 m

3/s. A Föld vízerő szempontjából egyik legjobban kiaknázható folyója. Nem sokkal a kanadai határtól délre egész Észak-Amerika legnagyobb vízerőművét működtetik rajta, a Grand Coulee-t. Tehát igen alaposan kell ismerni minden Kanadából érkező, várható víz mennyiségét, minőségét, tartósságát. Ezért 1961-ben a Columbia River Treaty (CRT) írásba foglalta a két ország kötelességeit a Columbia és mellékfolyóinak „kormányzásában" Kanadában három helyen készült eddig vízerőmű a Columbián. Az elsőt, a Mica-gátat azon a ponton emelték, ahol a folyó délre fordul Ez a torkolattól számított tizennegyedik ilyen műtárgy. A Kinbaske-tározó vizével egy 1805 MW kapacitású vízerőmű dolgozik, amibe további két gépegység beszerelésére van lehetőség. A Revelstoke-gát 130 km-re van völgymenetben a Mica-gáttól. A BC Hydro négy gépegysége 1980 MW kapacitású és itt is további két turbina beszerelésére van még mód. Munkájában hetven százalékban meghatározó a Micagát felől érkező vízmennyiség. A harmadik gát a Kootenay folyó torkolata fölött található. A Hugh Keenleyside hozta létre az Arrow-tó hosszan elnyúló tározóját. A 170 MW kapacitással bíró erőtelep 2002-re készül el. A három gát szakszerű együttműködése szabályozza a mindenkon vízállást, az árvízvédelmet, az energiatermelést, az üiedékképződés folyamatát és a vízi turizmust