Hidrológiai Közlöny 2002 (82. évfolyam)

2. szám - Zsemle Ferenc–Mádlné Szőnyi Judit–Angelus Béla: Felszíni hidraulikai rezsimjelleg térképezése az izsáki Kolon-tó környezetében

116 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2002. 82. ÉVF. 2. SZ. szevonásokat tettünk annak érdekében, hogy a hidraulikai rezsim jellegre való utalás jobban kiolvasható legyen. tet épülés szántótöld szjlő,. gyümölcsös 4 5 km legeld, ugar | rét vfci növényiét J nincs adat megcsapolódás mértékét, így egyes kis nedvességtartalommal rendelkező (száraz) területek - csapadékos évszakban akár kiáramlást is képviselhetnek. település száraz terület nedves terület vízi növényzet 4 5 km szárazságtűrő indikátor növényzet sótúrö Indikátor növényzet • nincs adat 9. ábra: Növényborítottság-térkép Mindenesetre, az alapvetően megállapítható, hogy a vízkedvelő és sótűrő növényzet, a nedves rét valamint a láperdő megjelenése kiáramlást indikál. Közismert továbbá, hogy szőlőt és gyümölcsöst csak mély talaj vízszintű területeken érdemes nevelni. A telepített fenyő, nyár- és akácerdőkről elmondható, hogy alacsony, ill. normál nedvességtartalmú környezetet kedvelik, így kiáramlási területen általában nem találhatók. A szántóföld, a legelő és ugar növénytani kategóriák a felszíni hidraulikai rezsimre nem hordoznak információt. A szárazságtűrő növényzet pedig beáramlást jelez A vízi növényzettel benőtt Kolon-tó és délről, délkeletről, keletről övező, illetve Izsáktól keletre megjelenő nedves rétek, helyenként láperdők, illetve sótűrő indikátor fajok kiáramlási területre utalnak. A szántóföldeket körülölelő szőlő és gyümölcsösök, valamint az őshonos borókások tápterületekként értelmezhetők Ilyenek találhatók Soltszentimrétől délre, délnyugatra és Izsáktól északra, északkeletre. A Kolon-tótól dominánsan nyugatra előforduló, telepített erdők és a települések közelében lévő szántóföldek hidraulikailag nem értelmezhetők (9-10. ábra). Vízellátottság Mivel a hidrogeológiai térképezés folyamán, illetve az azt megelőző hetekben a lehullott csapadékmennyiség minimális volt (nem haladta meg az 1-2 mm-t), így nem befolyásolta a talaj nedvességtartalmának a megítélését. A vízellátottság mértékének a megállapítása tehát alkalmas volt hidraulikai következtetések levonására A lokális áramlási rendszerek évszakos változékonyságából adódóan azonban ez korántsem bír olyan határozó jelleggel, mint például a talajvízdomborzat, illetve a topográfia lefutása. Ugyanis a hidrogeológiai térképezés csapadékmentes periódusban történt, ezért az evapotranszspiráció nagysága adott esetben meghaladhatta a 10. ábra: Vizellátottság-indikátor növényzet térképe A vízellátottság-térképen (10. ábra) - a láp és réti talajok elterjedésével egyezően - nedves területek övezik a Kolontavat, és azon keleti, délkeleti irányban túlteijednek. Mindezek a feltérképezett tőzeg felhalmozódásokkal, sótűrő indikátor növényzettel és szikes foltokkal felszín alatti víz megcsapolódására utalnak. A terület legnagyobb része száraz, helyenként - főleg a Kolon-tótól nyugatra - szárazságtűrő indikátor növényzetet sikerült kimutatni. Ezek együttesen beáramlástjeleznek. Talajvízdomborzat A talajvízszint átlagosan 2 m mélyen található a Kolon-tó kömyezetébea Legnagyobb mélysége (6,05 m) Soltszentimrétől északra, míg a felszínhez a legközelebb (0,35 m) egy Izsáktól keletre lévő kútban nyomozható. A topográfiailag alacsonyabban elhelyezkedő területek alatt többnyire 1-2 men, a homokhátaknál pedig 4-5 m mélységben jelenik meg. A mért talajvízmélység-értékekből és a kúthely tengerszint feletti magassági adataiból kiindulva hidraulikus emelkedési magasságot számoltunk. Ez a talajvíztükör szintjében a h = z összefüggés értelmében megfelel a talajvíztükör elevációjának. Az adatokból talajvízdomborzat-térképet szerkesztettünk (11. ábra) a Surfer program segítségével, krigeléssel. A talajvíztükör lejtése jól követi a topográfiai lefutást Kelet-nyugati, északkelet-délnyugati fokozatos talajvízszintesés mutatkozik a 105 mBf-es izohipszától a 97 mBf izovonalig. Az északkeleti térség viszonylag magasabb homokbuckái alatt a talaj vízdomborzatban is kiemelkedés jelentkezik. A térség déli részén egy kisebb benyúló homokhátnak tulajdoníthatóan a talajvíztükör esése dél-északi irányú. A Kolon-tótól nyugatra a talajvízdomborzat az előbbinél jóval tagoltabb képet mutat. Közvetlenül a nyugati part mentén - a'Bikatorok alatt - a 97 mBf-es izohipsza által határolt