Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

2. szám - Dr. Vitális Sándor (1900–1976) emlékezete

69 Dr. Vitális Sándor (1900-1976) emlékezete A Magyar Hidrológiai Társaság és a Magyarhoni Földtani Társulat vezető képviselői születésének száza­dik évfordulója tiszteletére 2000. június 21-én, elhalálozá­sának 24. évfordulóján a budapesti Farkasréti-temetőben koszorút helyeztek dr. Vitális Sándor, a föld- és ásvány­tani tudomány doktora, Kossuth-díjas geológus, egyetemi tanár, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, a Hidroló­giai Közlöny szerkesztője, a Magyarhoni Földtani Társu­lat tiszteleti tagja síremlékére. A koszorúzást megemléke­zésen a két egyesület számos tagja megjelent A Magyar Hidrológiai Társaság részéről dr. Karácsonyi Sándor méltatta a száz éve született egykori elnök emlékét. A Kossuth-díjas geológusra, a földtudomány doktorá­ra, a neves gyakorló szakemberre, a nemzedékeket neve­lő tanszékvezető egyetemi tanárra, a tudományos tevé­kenység kiemelkedő képviselőjére, a Magyar Hidrológiai Társaság első, utóbb haláláig volt elnökére emlékezünk. Kedvező családi indíttatása volt, amellyel nagyszerűen tudott élni. A több mint 20 éves bánya-földtani szolgálat a gyakorlati földtan szinte minden jelentós témakörét elébe tárta A bányageológus) kérdésele mellett vízföldtani gon­dokkal is találkozott: a fejódó települések vízellátásának megoldatlanságával, kedvezőtlen vízszerzési adottságok­kal. A gyakorlat mellett az elméleti ismeretszerzés folya­matosságára is törekedett. Már egyetemi hallgató korában két tudományos egyesület aktív tagjává vált Az elmélet és gyakorlat harmonikus egysége munkásságában kiemel­kedően testesült míg, amely szervező és szervezetformá­ló képességével párosulva meghatározója lett későbbi pá­lyájának A háború után a bányászat, a földtani kutatás korszerűsítésében, a hazai adottságokat elemző geológiai munkában, a tudományos képzésből és közéletben egye­dülálló szerephez jutott. Vitális Sándor egyetemistaként vett részt a Magyar­honi Földtani Társulat Hidrológiai Szakosztálya megala­kulásában, amelynek 1944-ben elnökévé választották A háború miatt szétszóródott szervezetet néhány lelkes tár­sával együtt 1945-ben újjáalakította. E magból jött létre 1949-ben az önálló Magyar Hidrológiai Társaság, a melynek elnöke lett. Sikeres és hasznos szervező-vezető tevékenységét gáncsoskodás és méltatlan meghurcolás követte, amelynek koholt vádjai végül összeomlottak. Ezt követően az egyetemi szakember-képzés fejlesztésére for­dította legtöbb idejét és energiáját. A minden ízében közéleti ember félreállítása csak ide­iglenes lehetett. 1960-tól ismét Társaságunk elnöke, s ha­láláig, 1976-ig többször újra választva az is maradt Elnö­ki időszaka a Társaság fénykora volt, hiszen ekkor alakul­tak és erősödtek meg vidéki szervezetei, ekkor kerültek előtérbe a társadalom többségét érintő vízügyi kérdések, és ekkor terjedtek el az átfogó problémaköröket megvita­tó nagyrendezvények. A Társaságnak szoros kapcsolatai alakultak ki a főhatóságokkal, az oktató és kutató köz­pontokkal, a hazai, sőt egyes külföldi társegyesületekkei. Elnöksége alatt sikerült a Hidrológiai Közlöny havi kia­dása folyamatosságának biztosítása, és egyes elmaradt év­folyamok pótlólagos kinyomtatása is. Mi volt e páratlan életút meghatározója? A szaktudás, a szervezőkészség, a többirányú érdeklődés, az elmélet és gyakorlat szintézise? Mindez, de talán leginkább emben nagysága. A megszépítő, de kegyetlen idő mindnyájun­kon túllép. És most, születése századik évében, halálának negyedszázados évfordulójához közeledve szükségesnek érezzük életére, munkásságára visszaemlékezni, abból e­rőt meríteni. Sokan voltunk, de egyre kevesebben va­gyunk akik személyes ismerősének tekinthettük magun­kat, de bizonyosak vagyunk, hogy önmagában is kivételes életműve utódainknak is például fog szolgálni. A Magyarhoni Földtani Társulat nevében dr Dudich Endre társelnök szólott: Azt tartja a mondás, hogy "három a magyar igazság". Amikor abban a megtiszteltetésben van részem, hogy szót kapok a dr. Vitális Sándor születése 100. évfordulójáról való ünnepi megemlékezés alkalmával, három "igazság"­ot szeretnék felvillantani. - I)r. Vitális Sándor a Magyar Állami Földtani Intézet­nek is volt igazgatója. Igaz, csak néhány nap híján fél é­vig, 1950-ben. Fél évszázados távlatból ma már világosan látszik: nagy kár, hogy nem tovább. - Dr. Vitális Sándort az első száz évét éppen betöltött Magyarhoni Földtani Társulat is elnökévé választotta. Ezt a tisztet sem láthatta el sokáig: 1952. decemberétől 1954. áprilisáig "működésében politikailag akadályoztatva volt": koholt vádak alapján börtönből A rekordok könyvébe kívánkozó eset, hogy egy tudományos egyesületnek ak­kor egyszerre két elnöke volt politikai fogoly: az először halálra (!), majd életfogytiglanra ítélt dr.Papp Simon és dr. Vitális Sándor - Dr. Vitális Sándor a budapesti Eötvös Loránd Tudo­mány Egyetemen az alkalmazott földtan tanszékvezető e­gyetemi tanára volt. Bauxitkutató geológusként gyakran idéztem fel azt a nyomatékos figyelmeztetését, hogy a Dunántúli Középhegységben a három tudományszakot: a bauxitföldtant, kószénföldtant és vízföldtant szoros egy­ségben kell művelni, mivel bauxittelepeink feküje karszt­víz-veszélyes, fedőjükben pedig gyakorta szenes képződ­mények találhatók Most, amikor a Magyar Hidrológiai Társaság koszo­rúja mellé dr. Haála Józseffel együtt elhelyezzük a Ma­gyar Állami Földtani Intézet és a Magyarhoni Földtani Társulat koszorúját a sírra, tisztelettel emlékezünk dr Vi­tális Sándor igazgató, elnök és professzor úrra. Emlékét továbbra is nagyra becsüléssel őrizzük Dr. Vitális Sándor hidrológiai és vízföldtani munkás­ságának rövid összefoglalását, gyakorlati szakcikkei lé­nyegi mondanivalója, továbbá elnöki megnyitói és meg­emlékezései foglalatát fiának, dr. Vitális Györgynek ösz­szeállítása szerint közli a Hidrológiai Tájékoztató 2000. évi kötete 5-10. oldalain. 'Dr. Vitális Sándor életének hivatása a munka, a szeretett szaktudományának szolgálata volt, de sohasem az egyéni érdekek vezették, hanem mindenkor a közös ügy, a társadalom fejlődésének ügyét vettefigyelembe". V.l.

Next

/
Thumbnails
Contents