Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Józsa István: A hazai belvízvédelem gépészeti hátteréül szolgáló szivattyú gyártásunk fejlődésének rövid története
11 AV ASSY A . : A Tokaji-hegys cgi fo r rások vizsgálata 53 Zen tat P. (1963) számításai szerint a Tokaji-hegység vulkanitjaira jellemző a nagy K/Na arány (ionhányados) Az egész hegységre vonatkoztatott átlagérték 1,65. A vízgyűjtő terület kőzetei közül a legnagyobb K tartalommal a riolitok (3,84 % Zentai P. 1963, 3,63 %, illetve 1,6 Ih Barta I. 1970,) és a nolittuíak (3,15 % Zentai P. 1963, 3,87 %, illetve 3,2 Ih; Barta I. 1970) rendelkeznek. A K tartalom az ÉNy-i riolitos területen fakadó Nagysomt-erdészházi-forrásbati a legnagyobb (8,73 mg/l, illetve 13,3 eé %). Ez utóbbi nagyságrenddel nagyobb a többi forrás hasonló értékénél (3. táblázat) Ez az egyetlen forrás, amelynek K tartalma megközelíti a Na-ot, sót, kis mértékben meg is haladja azt (1,09 Ih). A riolittufák K tartalma hasonló, viszont a kis Na tartalom miatt az ionhányados jelentősen nagyobb (lásd fent). A területről készült néhány összesült nolittufa minta elemzése erősen ingadozó K tartalmat mutat (2,98-5,04 %, illetve 0,953,97 Ih; Gyarmati P.-Pentelényi L 1973). Ez azonban a vízmintákban nem jelentkezik. A riolittufáról táplálkozó források (Kocsis, Ispitály, Nyúl, Gábor) K koncentrációja a legkisebb a területen (1,02-1,73 mg/l, 1,14-2,54 eé %, illetve 0,1-0,19 Ih. Az andezitek, dácitok K tartalma a legkisebb (1,98-2,67 % Zentai P. 1963, 1,63-2,19 %, Barta I. 1970, 1-3 %; Gyarmati P.-Pentelényi L. 1973), illetve 0,9-1 Ih. Ennek ellenére az itt eredő források (Csorgó, Bonc, Kádas, Sinka, Lengyelvályú) K koncentrációja meghaladja a riolittufán eredőkét (1,43-3,62 mg/l 1,82-3.72 eé % illetve 0,2-0,59 Ih). 80 50 40 } X 30 10 0 í I i NA*, K* OCI" Ma»o//////// </ //// 7. ábra. A fontosabb kationok és anionok mennyisége a Radvány-völgy forrásvizeiben A forrásvizek K tartalma tehát nem mutat szoros öszszefüggést az alapkózet K tartalmával Ezt elsősorban a riolittufán eredő források kis K koncentrációja jelzi, de a kőzetben regionálisan tapasztalható jelentős K koncentráció-változások magyarázhatják az eltérést. További vizsgálatokat igényel a területen foltokban előforduló agyagok, ill a talajok agyagásvány tartalma, melynek K adszorpciója is befolyásolhatja a forrásvizek összetételét. A Na tartalom (amit részben a K-mal együtt értékeltünk) arm i^a zodik a köznek Na tartalmához. Ez utóbbi a kózet-minöségtöl függetlenül 1-2 % (Zentai P. 1963, Balogh K. 1966, Barta 1 1970), a fonásokban azonban 4,45-18,40 mg/l illetve 10,77-24,26 eé % közöo változik (3. tmblizat) A területről készült kőzetkémiai elemzések a rioiitból, riolittufából 1-2 %, míg az andezitből, dácitbói 4-8 '/• körüli Ca tartalmat mutattak ki (Balogh K. 1966, Barta 1. 1970, Gyarmati P.-Pentelényi L 1973, Gyarmati P. 1977). Ez az eltérés a forrásvizekben nem mutatkozik meg A vízgyűjtő kőzetminöségétől függetlenül széles határok kőzött ingadozó Ca tartalom (13,00-42,60 mg/l riolittufán, 17,8-43,7 mg/l andeziten), eé % tekintetében meglehetősen egyenletes (43,35-68,18 között). Ugyanez vonatkozik a Ca/Mg ionhányadosra is (2,4-6,97) (i. táblázat) A kovasav tartalom is csak részleges összefüggést mutat az alapkőzettel. Vizét a legnagyobb Si0 2 tartalmú rioliton, illetve perliten (Si 35 % Zeníai P. 1963, 34,83 % Barta 1. 1970, SiCK 70-75 % Balogh K 1966, 68-78 % üke iné Perlaki EL 1978) összegyűjtő Nagysomi-erdészházi-forrás kovasav tartalma a legnagyobb (81 mg/l). A hasonlóan nagy (Si 34,9 % Zentai P: 1963, 34,32 % Barta 1. 1970, SiCL 70-80 % Balogh K. 1966, 70-74 % Gyarmati P.-Pentelényi Z_ 1973) SiCL tartalmú riolittufán eredő (Kocsis, Ispitály, Nyúl, Gábor) források kovasav tartalma jelentősen kisebb (30-50 mg/l). Ugyanakkor a legkisebb Si0 2 tartalmú (Si 28,9-32,4 '/» Zentai P. 1963, 28,33-29,7 % Barta I. 1970, SiO; 55-60 % Balogh K. 1966, 65 % Gyarmati P.-Pentelényi L 1973) dáciton, andeziten fakadó (Csorgó, Bonc, Sinka, Lengyelvályú) források kovasav tartalma köztes értékű (42-66 mg/l) (JL táblázat) Három forrás nitrát tartalma egy nagyságrenddel nagyobb a többiénél (J. táblázat) A Nagysomi-erdészháziforrás (12,8 mg/l) esetében valószínűleg emberi szennyezés miatt (az erdészház a forrás vízgyűjtőterületén van), a Nyúl-kútban (24,1 mgl) pedig a vizenyős Radványvölgyben lejátszódó anaerob bomlási folyamatok termékeként keletkezhet A völgy ezen szakaszát februárban méteres hó, majd a tavaszi olvadás során összefüggő víz borította. A kis lejtésű völgyben a patak átszakadásig fejlődött meander et bői lassan távozik a víz, a felszín nyár végén is nedves Az ammóniamion koncentráció két forrásban nagy (J. táblázat) Mivel emberi szennyező forrás a közelükben nincs, valószínű, hogy az Ispitály- (4,98 mg/l) és a Lengyelxúlyú-forrásban (4,35 mg/l) is állati eredetű. Főként ez utóbbi lehet nagyvadak ivóhelye. Régen haszonállatok itatására is használták. A nyomelemek közül három (Ba. Li, Sr) koncentrációja haladja meg az össr« forrásban a kimutatási határt (/. táblázat) A Ba területi eloszlása ÉNy-on, a vízgyűjtő határán igen nagy értéket mutat (Nagysomi-erdészházi forrás, 95,3 ug/l), másrészt a terület középpontja felé csökken, majd a Bonc-kúI (35 pg/1) kornyékén mutatkozik egy kisebb maximum A Li mennyisége a Radványvölgy mentén a legnagyobb (maximuma a Kádas-forrás 22,2 |ig/l), ettől kifelé csökken. A Sr mennyiségi adatai és területi eloszlása igen bonyolult képet mutat, valószínűleg csak a szomszédos területekkel, illetve sűrűbb mintavételi hálóval lehet pontosítani a képet A Zn megjelenése az Ispitály-forrásban és a Nyúl-kútban megegyezik a Zentai P. (1961, 1962, 1963) által kimutatott anomáliával, a Pb viszont egyik forrásban sem érte el a kimutatási határt.
