Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

511 A kétheti gyakoriságú vízminőség vizsgálatok adatai szerint egyéb komponensek (pH, vezetőképesség, oldott oxigén, oxigénfogyasztás, ammónium-, nitrát-, foszfát-koncentráció, a-klorofill tartalom) alapján a folyóra 2000-ben az eddig eltelt időszakban az L-H. osztályú minőség volt jellemző, néhány alkalommal alakult ki III. osztályú minőség, főképp a téli hónapokban. Biológiai vizsgálatok A biológiai vízminősítésben szereplő vízirovarok közül a tegzesek (Trichopterák) a magyarországi vizekben való nagy fajszámuk (210) alapján változatos vízi élőhelyekről adnak ínformációt. A Tiszában a vizsgált szakaszon előforduló tegzeseket a korábbi irodalmi adatok szerint a Hydropsychidae, Psychomyidae, Ecnomidae, Limnephilidae Polycentropodidae és a I^eptoceridae családok képviselik. Hiányoznak a Glossosomatidae, Goeridae, Beraeidae, Philopotamidae, Lepidoslomatidae, Sericostomatidae, Helicopsychidae, Phryganeidae, és Brachicentridae család fajai. A hiányzók inkább középhegységi forrásokban, patakokban, csermelyekben, átfolyó tavakban élnek, bár a Glossosomatidae-hez tartozó Agapetus lanigerl a Tiszából is gyűjtötték. A szaprobiológiai rendszerben az 5 minőségi osztály gyakorisági értéke 10 (Moog 1995). A gyűjtött 31 fajból 25 fajnak van szaprobitási besorolása, ezekből 18 faj tekinthető indikátor szervezetnek, 7 fajnak a jelző szerepe az alacsony indikátorsúly (G = 2) miatt kevesebb. Az adatok hiányossága miatt szaprobiológiai osztályba nem sorolható be 6 faj (1. táblázat). A tegzes fajok 39 %-a béta-mezoszaprobikus (ezek között említhető. Neureclipsis bimaculata, Hydropsyche bulgaromanorum, Limnephilus affinis, Athripsodes albifrons, Ceraclea alboguttata). A fajok közül 36 % alfa-mezoszaprobikus (pl. Ecnomus tenellus, Agraylea sexmaculata, Hydroptila sparsa, Hydropsyche contubemalis). A fajok 23 %-a oligoszaprobikus (pl. Ithytrichia lamellaris, Halesus digitatus, Limnephilus lunatus). A fajok 1 %-a xenoszaprobikus, (Ithytrichia lamellaris), illetve poliszaprobikus (Ecnomus tenellus) vizekben is él. Az egyes fajok szaprobitási index értékét az I. táblázat mutatja Az eredmények alapján a biológiai vízminőség a n.-III. osztályig, azaz a ß-mezoszaprobtól az a-mezoszaprobig teijed (Moog 1995). Fénycsapda adatok alapján a területre domináns fajok: Hydropsyche bulgaromanorum (3127 egyed, májustól szeptember végéig repül), a Neureclipsis bimaculata (353 egyed), az Ecnomus tenellus (187 egyed), az Oecetis ochracea (95 egyed). A többi faj 1-10 és 10-100 egyedszámban fordult elő. Kiemelést érdemel, hogy a következő fajokat eddig nem gyűjtötték a Tiszából, de a szolnoki élőhelyről előkerültek: Hydroptila cornuta, Hydroptila sparsa, Ithytrichia lamellaris. Ezek színező elemeknek tekinthetők A Hydroptila cornuta a magyar faunára új micro-tegzes, amely Angliában, Skandináviában, Németország, valamint Lengyelország északi területein és Észak-Olaszországban található. Összefoglalás A biológiai vízminőségi állapot felmérésében jelentős szerepet játszó tegzeseket a szolnoki fénycsapda gyűjtése alapján 31 faj 6327 egyede képviselte, ez a magyarországi területen a Tiszából eddig fogott tegzeseknek 62%-a. A Tisza környezeti állapotváltozásának a szennyezések utáni javuló helyzetét, a vízirovar-élövilág fokozatos helyreállását a vizsgált rovarcsoport tömeges fényre repülése (május végétől augusztus végéig) is bizonyítja A fajok szaprobiológiai elemzése alapján megállapítható, hogy a biológiai vízminőség a II., ül. osztályig teijed. Vizsgálataink során 3 új fajt mutattunk ki a Tiszából: Hydroptila cornuta, Hydroptila sparsa, Ithytrichia lamellaris. Ezek közül a Hydroptila cornuta tegzes faj a magyar faunára nézve is új elemnek tekinthető. A Tisza jelenlegi környezetvédelmi gondjainak csökkentésere több intézkedés történt. A folyó vízminőségének folyamatos ellenőrzése mellett szükséges a folyó élővilágának részletes felmérése is. A Nemzeti Környezetvédelmi Programban foglaltak tervszerű megvalósításához a magyar állam is jelentősen hozzájárul. Irodalom Kiss, 0 ,2000: A magyarországi tegzeskutatás áttekintése és eredményei az ezredfordulóig. Hidrológiai Közlöny, 4. 241-246. Malicky H., 1983: Atlas of European Trichoptera.Z>. W. Junk Publishers The Hague-Boston- London. Moog O. (ed.). 1995. Fauna Aquatica Austriaca. Wien. 1-200. MSZ 12749:1993 szabvány 2. táblázat: A vizsgálandó vízminőségi jellemzők és a vízminőségi követelmények (határértékek), 8-10. MS7.T, 1999: ICS szerinti jegyzék, Szabványjegyzék. Oláh J., 1965: Trichoptera tanulmányok - Szakdolgozat. KLTE, Debrecen. Zool. Inst. Steinmann H., 1970: Tegzesek-Trichopterák. Magyarország állatvilága, Fauna Hungáriáé, XV., 1-351. Uherkovich Á„ Nógrádi S., 1997: Studies on caddisfly (Trichoptera) communities of larger rivers in Hungary. Proc. of the Int. Symp. on Trichoptera. Ohio Biological Survey, 459-465. Újhelyi S., 1971 Adatok a I^ptoceridae (Trichoptera) család fajainak magyarországi elterjedéséhez. Fol. Eni. Hung. Tom. XXIV. Nr. 9, 119-136. Újhelyi S., 1982: Ein Beitrag zur Verbreitung der Hydropsyche-Arten (Trichoptera) in Ungarn Folia Ent. Hungaria. XLIII. 1, 191-203. Zsuga K., Kiss O., Bata K., 2000: A Közép-Tisza vidék vízminőségi állapota környezetvédelmi szempontból. Hidr. Közi., 5-6. sz. 396-397. Effects of cyanide and heavy metal pollution on Trichoptera as indicators of water quality in the Middle Tisza River Region Zsuga K. - Kiss O. Abstract: From May 15 to I October 2000 a light trap was continuously operated on the bank of the Tisza River at Szolnok. 6327 individuals, belonging to 31 species of Trichoptera, were caught, which indicates the progressive restoration process of the caddisfly fauna and consequently, second or third class of biological water quality. Keywords: cyanide - and heavy metal pollution, water quality, indicator Trichoptera, ZSUGA KATALIN: PhD biológus, környezetvédelmi szakmérnök. A Közép-Tisza vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség Környezetvédelmi laboratóriumának vezetője. KISS OTTÓ 1971-ben végzett a KLTE biológia tanári szakán, 1979-ben doktorált. 1973-tól az EKF Állattam Tanszékén főiskolai tanár, 1997-ben a KLTE-n PhD fokozatot szerzett.