Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

510. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. A cianid- és nehézfém szennyezés hatásának vizsgálata a KözépTisza vidékén a bioindikátor tegzesekre Zsuga Katalin

1 - Kiss Ottó

2 'Közép-Tisza vidéki Környezetv. Felügyelőség, Szolnok, 2Eszterházy Károly Főiskola Állattani Tanszék, Eger Kivonat: 2000 február-március hónapban cianid- és nehézfém szennyezés érte a Tisza folyót. A szennyezés időszakában valamint azt követően folyamatos mérések történtek a folyó vízminőségi állapotának vizsgálatára. Az eredmények szerint a szennyezés levonulása után a Tiszára jellemző vízminőség 1.-1I. osztályt mutat. A folyó biológiai állapotát jelző indikátor szervezetek közül a tegzesek vizsgálatára került sor. A májustól végzett gyűjtések szerint a vízirovar-élővilág fokozatos helyreállását a vizsgált rovarcsoport tömeges fényre repülése is bizonyítja. Az előkerült 31 fajból 3 a Tiszára, 1 pedig a magyarországi faunára nézve új elemnek tekinthető. Kulcsszavak: vízminőség, cianid- és nehézfém szennyezés, indikátor tegzesek Bevezetés A Közép-Tisza vidék vízminőségi állapota Tiszafüredtől Szolnokig 1999-ben az MSZ 12749:1993 szabvány alapján II., in. osztályú (jó, egyes komponensek tekintetében tűrhető minőségű). Megállapították, hogy Szolnoktól a folyó vize Tiszaugig néhány vízminőségi paraméter szerint szennyezettebbé válik (Zsuga-Kiss 2000). A Tiszát 2000 február-márciusában cianid- és nehézfém szennyezés érte, amely a vízminőségen keresztül befolyásolta a folyó élővilágát is. A Közép-Tisza vidék vízi rovarainak a biológiai vízminősítésben való felhasználásáról nincs szakirodalmi adat. A magyarországi Tisza szakasz Trichoptera fajairól, különösen a Közép-Tisza szakaszról hiányosak az ismereteink (Oláh 1965, Steinmann 1970, Újhelyi 1971, 1982, UherkovichNógrádi 1997). Az eddigi szakirodalmi adatok, szórványgyűjtések összegzése szerint 50 faj fordult elő korábban (Kiss 2000). így figyelemre méltó a tegzesek fajszámának a jelenlegi alakulása a Közép-Tisza vidék szolnoki szakaszán. A 2000-ben levonuló cián- és nehézfém szennyezés után a szolnoki Tisza-gáton elhelyezett folyamatosan működő fénycsapda (amely 2000. május 15-től október l-ig üzemelt) 31 Trichoptera faj 6327 egyedét gyűjtötte. A fajszám a Tiszából eddig gyűjtött fajok 62 %-a (Kiss 2000). Eredmények Vízkémiai és üledékkémiai vizsgálatok A Tisza magyarországi szakaszán 2000. február 1. és 12. között levonult cianid szennyezés időszakában Szolnoknál (340,0 fkm) a szennyező hullám hatása február. 08-án 18 órától volt detektálható, és 20 órától kezdett hirtelen emelkedni. Február 9-én 4. órakor mértük a maximális 2,85 mg/l össz-cianid koncentrációt, amely az MSZ 12749:1993 szabvány szerinti erősen szennyezett V. osztályú vízminőségi határértéket (> 0,1 mg/l) többszörösen meghaladta, A szennyvíz-csóva levonulása ebben a térségben mintegy 70 óráig tartott, a cianid koncentráció február 11.-én 16 órakor csökkent a Tiszára korábban jellemző 0,01 mg/l alatti értékre. A folyamatos utóvizsgálatok szerint a folyó cianid koncentrációja továbbra sem haladja meg a 0,01 mg/l-es I. osztályú határértéket. A márciusban levonult nehézfém szennyezés időszakában a maximális nehézfém koncentrációk Szolnoknál a következők voltak: összes cink 440 jtg/1, összes ólom 230 ng/1, öszszes réz 210 jjg/1, amely értékek a felső Tisza szakaszon mértekhez viszonyítva kb. egy nagyságrenddel kisebbek. Az oldott frakciók ebben az időszakban sem haladták meg a Tiszára jellemző értékeket. A folyamatos utóvizsgálatok szerint a folyó vízminősége e nehézfémek tekintetében I. osztályú. 1. táblázat A Közép-Tisza vidék (Szolnok) Trichopteráinak szaprobitási besorolása (Moog O. (ed), 1995 alapján módosítva): + = előfordulás, - = hiányos adatok, X = xenoszaprobikus, O = oligoszaprobikus, U = béta mezoszaprobikus, a = alfa mezoszaprobikus, p = poliszaprobikus, (• = indikátor súly, SI = szaprobitási index Fajok X O B a P G sí HYDROPTILIOAE 1. Agraylea sexmaculata (C., 1834) 5 5 3 2,5 2. Hydroptila cornula M., 1922 + 3. Hydroptila forcipala (E„ 1873) 1 6 3 3 2,2 4. Hydroptila lotensis M, 1930 1 6 3 3 2,2 5. Hvdroptila sparsa (C., 1834) 6 4 3 2,4 6. Ilhytrichia lame Haris (E„ 1873) 2 6 2 3 1,0 7. Orthotrichia costalis (C„ 1834) 2 6 2 3 2,0 8. Oxyethira tristella K„ 1895 7 3 3 2,1 HYDROPSYCHIDAE 9. Hydropsyche bulgaromanorum KI., 1977 8 2 4 2,2 10. Hydropsyche contubemalis XtcL., 1865 2 8 4 2,8 POLYCENTROPOD1DAE 11. Neureclipsis bimaculata (L., 1758) 1 7 2 3 2,1 12. Cyrnus crenalicornis (K„ 1859) + 13. Holocentropus picicomis (S., 1836) 5 5 3 2,5 PSYCHOMYIIDAE 14. Psychomyia pusilla (F., 1781) 2 5 3 2 2,1 ECNOMIDAE 15. Ecnomus tenellus (R., 1842) 3 7 + 4 2,7 LIMNEPIULIDAE 16. Glypholaelius pellucidus (R., 1783) 2 4 4 2 2,2 17. Halesus digitatus (S„ 1781) 5 4 1 2 1,6 18. Limnephilus affinis (C., 1834) 2 7 1 2 2,2 19. Limnephilus auricula (C„ 1834) 2 7 1 2 1,7 20. Limnephilus flavicomis (F., 1787) 3 6 1 2 2,2 21. Limnephilus lunatus (C., 1834) 5 4 I 2 1,6 22. Limnephilus vittatus (F., 1798) + + + LEPTOCERIDAE 23 Ceraclea alboguttata (H., 1860) 1 7 2 I 3 2,1 24 Ceraclea dissimilis (S., 1836) 1 7 2 3 2,1 25 Oecetis notata (R„ 1842) + + + 26 Oecetis ochracea (C., 1825) + + + 27 Setodes punctatus (F., 1793) + + 28 Athripsodes albifrons (L., 1758) 8 2 4 2,2 29 Athripsodes cinereus (C., 1834) 1 7 2 3 2,1 30 Mystacides longicornis (L., 1758) 6 4 3 2,4 31 Lepiocerus tineiformis (C., 1834) 5 5 3 2,5 A nehézfém szennyezés idején, valamint az árvíz elmúltával fémvizsgálatokat végeztünk a folyó ártéri üledékében több ponton. Szolnok térségében (340,19 fkm; 336,73 fkm), valamint Szolnok alatt, Tiszavárkonynál (320,0 fkm) az árvíz utáni időszakban mért koncentrációk nem azonos mértékben változtak. A kiülepedés mértékét valószínű, hogy a helyi meder - és áramlási viszonyok befolyásolták elsősorban, az áprilisi nagy árvízhullám pedig szinte teljesen átöblítette a folyót.