Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

487 A Keleti-Kárpátok Heveder patakjának Trichoptera lárvaegyüttesei 'Tenger Katalin - 2Mogyorósi Attila '4200. Gheorgheni, Cart: Bucin 7/c/47, Harghita, Romania, 2Eszterházy Károly Főisk., Állattani Tanszék, Eger Kivonat: A romániai Heveder-patak tegzeseinek megismerése környezet- és természetvédelmi állapotmegörzést, továbbá a Kárpátmedence faunisztikai gazdagítását szolgálja. A gyűjtéseket és megfigyeléseket 1999 júliusában, augusztusában bentométer, valamint kvadrát felhasználásával végeztük Megadjuk a gyűjtött fajoknak a vízminósítésben való felhasználhatóságát, a szaprobitási besorolást. Ennek alapján a Heveder-patak vízminősége I. minőségi osztályba (oligoszaprob) sorolható. Heveder-patak, Romania, tegzeslárvák, mosaic like pattern, vízminőség. Kulcsszavak: Bevezetés Figyelmet érdemel a romániai Keleti-Kárpátok vonulatához tartozó Gyergyói-medencében a Heveder-patak Trichoptera faunájának és az ökológiai viszonyoknak felmérése, kapcsolódva a kolozsvári egyetem hidroökológiai vizsgálataihoz. A Heveder-patak területén eddig nem gyűjtöttek tegzeseket, így e munka a romániai faunisztikai kutatások hiánypótló vállalkozása, melyet 1999 júliusában és augusztusában végeztünk. A folyóvizek limnológiai zónáinak kutatása mellett nagy jelentősége van az egyes zónák finomabb szerkezetének. E célt szolgálja a "mosaic like pattern" társulási elv (Oláh, 1967, Kiss, 1977, 1997, 1978a, 1979b, 1981, 1984a,b, Kiss, Szabó, 1986, Kiss, 1991, Kiss és mtsai 1995, Kiss és Schmera, 19%, 1997, Kiss és mtsai, 1998, Kiss és mtsai, 1999), amellyel összefilgg a közösségek kiterjedésének, körülhatárolásának kérdése. A mintavételi helyek kijelölésénél a változatos patakszinti zónákat, és a szubsztrát-mozaikok ismétlődő elrendeződését vettük figyelembe (Kiss, 1999, Kiss, 2000). A gyűjtés eredményeként 22 tegzeslárva fajt mutattunk ki, megadjuk e fajoknak a vízminósítésben való felhasználhatóságát (Andrikovics és Kiss, 1999), a szaprobitási besorolásukat (Uoog alapján, módosítva, 1995) és elemezzük általánosságban a patak, illetve az egyes zónák vizminősitését A patak felső szakaszai a biológiai vízminösítés (a bioindikátor tegzesek) alapján az I. minőségi osztályba (oligoszaprobikus) sorolhatók, de a sok háztartási hulladék, szemét miatt a két település után érezhetően szennyezetté válik. A H« mintavételi hely vize II. minőségi osztályú, ß mezoszaprobikus, ivóvízként való hasznosítása csak tisztítással lehetséges. Anyag és módszer A Heveder-patak a Keleti-Kárpátok Gyergyói medencéjében DK-i térségében ered a Síposkő és a Feketerez vonulatát elválasztó nyereg nyugati lejtőjén. Nyugat-délnyugat irányban folyva a medence déli részén a Marosba önti vizét Hossza kb 11 km. Tengerszintfeletti magassága a gyűjtőhelyeken kb. 1085-755 m között változott, a patak esése 545 m a torkolatig A gyűjtőmunkát és megfigyeléseket 1999. júliusában és augusztusában végeztük Az eltérő szubsztrátumnak megfelelően Kamler és Riedel (1960) valamint Macan (1958) által leirt módszereket, bentométert és kvadrátot használtunk. A 9 mintavételi helyet a változatos szakaszjellegek, a szubsztrát-mozaikok sokfélesége, az ámyékoltság, a parti növényzet alapján jelöltük ki (Kiss, 1977, 1979b, Schmera és Kiss 1999). A lárvákat 70 %-os etilalkohollal töltött fiolákba tettük. A lárvákmeghatározásához (Hickin, 1967, Waringer és Graf, 1995, Lepnyeva, 1966, Filsch, 1993, Kiss., 1984b, 2000, Kriska és Andrikovics, 1997) munkáit használtuk fel. Az eredmények értékelése A mintavételi helyek jellemzése: Hi mintavételi hely. 1050 m-re a forrástól, 1085 tengerszint feletti magasságban. A patak medrét nagy mészkövek bontják. Vízhőmérséklet júliusban 9,0°C, augusztusban 4,0-5,0°C. A meder legnagyobb mélysége 30 cm. Hi mintavételi hely. 940 m-re a Hi mintavételi helytől, tszf. magassága 1010 m. A patak erdei tisztáson kanyarog, medre kiszélesedik, sekély, 3-4 cm, legnagyobb mélysége 15 cm Vízhőfok júliusban, augusztusban 10,0-6,0°C. Hj mintavételi hely. 1345 m-re az előző gyűjtőhelytől, tszf. magassága 925 m. Mintavétel a Súgó-patak beömlése után A medret nagy kövek alkotják, legnagyobb melysége 19 cm, max. szélessége 2,9 m. Vízhőfok július-augusztusban 10,0-7,0°C. H

4 mintavételi hely. 980 m-re az előző mintavételi helytől, tszf. magassága 875 m. A mederben a kisebb kövek, kavics a domináló mozaik. A víz legnagyobb mélysége az üstökben 18 cm, a meder max. szélessége 3,15 m. Vízhőfok július-augusztusban 9,0-7,0°C. H

s mintavételi hely. 1530 m-re van az előző mintavételi helytől, tszf magassága 835 m. A meder szélessége 1,9 m, vízmélység 13 cm. A vízhőmérséklet július-ausztusban 10,0-7,0°C. H

6 mintavételi hely. Az előző gyűjtőhelytől való távolsága 1650 m, tszf. magassága 810 m., a Lapos-patak beömlése után. A meder szélessége 4,8 m, mélysége 25-50 cm között változott. A vízhőfok júliusban, augusztusban 11,0-8,0°C. H

7 mintavételi hely. A település utáni szakasz, tsz. magassága 780 m. A meder legnagyobb mélysége 27 cm, szélessége 1,85-1,95 m. A vízhőfok júliusban, augusztusban 11,0-9,0°C. H

s mintavételi hely. Az előző ponttól 900 m-re, 760 m tszf. magasságban. A meder legnagyobb mélysége 25 cm, a meder szélessége 1,3-1,5 m. Vízhőfok július-augusztusban 12,0-7,0°C. H» mintavételi hely. Az előző gyűjtőhelytől való távolság 500 m, tszf. magasság 755 m, a patakszakasz a Marosba ömlés előtt van. Vízmélység 50-60 cm, mederszélesség 2,1 m. A víz hőmérséklete júliusban, augusztusban 11,0-7,0°C. A legtöbb tegzeslárvát augusztusban a H

3 mintavételi helyen (Potamophylax latipennis, 11 db/m

2, a Hs mintavételi helyen júliusban és augusztusban (Halesus digitatus 8 db/ m

2, 10 db/m

2) gyűjtöttük. Jelentős a hálótszövő Hydropsyche sp. (6 db/m

2-es) előfordulása a H* mintavételi helyen. Megemlíthető a Sericostoma personatum-nak. augusztusban 6 db/m -es gyűjtése a H

6 mintavételi helyen. Legkisebb egyedszámban találtuk a Hien a Rhyacophila nubila-í júliusban 1 db/m

2, a Silo nigricornis-í ugyancsak 1 db/m

2 a Hs, az Anabolia furcata-t 1 db/m

2 a Hé júliusi, a Philopotamus montanus 1 db/m

2 a H

9 gyűjtőhelyen. Hasonló az Ecclisopteryx madida augusztusi Hi, H2 -n az előfordulása. Megállapítható, hogy a patak felső hypocrenon szakaszától (H

r H

3-ig) növekszik a fajszám (6-ról 10-re), és az egyedszám is. A rhithron szakaszon (Hj-Hs-ig) is 9 és 8 a fajok száma. Az alsó patakszakasz. kevesebb fajszámát a települések után a szennyeződések bemosódásai okozhatják. A Cluster analízis, az euklideszi távolság és teljes láncfüziós algoritmus (Schmera, 1999) alapján készült. A következő patakszakaszok mozaikos lárvatársulásainak a hasonlósága emelhető ki: Hi, H: - H

3, HJ, H

s - Hé, Hg és H

7, H

9, ezek egybetartozók (/. á

bra). 25 H9 H7 H5 H4 H3 H8 H6 H2 H1 /. ábra. Cluster-anaiízis a Heveder-paíak mintavételi helyeinek Trichoptera lárvatársulásairól