Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

483 vizsgált élőhely jellemzőjeként tekinthetjük (Némedi és mtsai 1998). A N-tartalmú szerves vegyületek lebontása során ammónia keletkezik. A vízben és az üledékben jelenlévő ammónia nagy része ezen lebontási folyamat következménye (képződhet nitrát redukció révén is). Az ammonifikáció során képződő ammónia mennyisége a bomló szervesanyagok C:N arányától fugg. Ha a C:N arány 25:1, akkor a nitrogén teljes egészében beépül a baktériumok szervezetébe (Némedi és mtsai 1998). Ha a N aránya 1-nél nagyobb, akkor ammónia felhalmozódás tapasztalható. Az ammonifikáló baktériumok tehát csak a számukra feleslegben levő nitrogént adják le ammónia formájában. A bakteriális tevékenység következtében felszabadult ammónia mennyisége alapján a Kiskörei-tározó medencéi vizében a lebontási folyamatok a poroszlói-medence TP1, és a tiszafüredi medence TF1 mintavételi helyén volt a legintenzívebb 1999. októberében (melyet alátámasztanak a vízkémiai eredmények is). Az ammónium-ion koncentrációja ekkor 0,237 és 0,317 mg/l volt. Az üledékben szintén e mintavételi helyeken, 1999. őszén volt az ammonifikálók csíraszámának maximuma (6. ábra) Az ammorWfikálófc számának alakulása üledékben 1990-2000. rmitVIfl oecVej Uedék % ÍJ V 6. ábra A cianid szennyezés levonulása után (2000. február 19.) vett minták eredményei azt mutatják, hogy az ammonifikálók száma vízben és üledékben is jelentősen lecsökken (6. ábra). Ez. azonban valószínűleg inkább a februári kedvezőtlen környezeti viszonyokkal magyarázható, mint a cianid-ion szennyezés káros hatásával, hiszen a tározótéri medencék a megfelelő vízkormányzásnak köszönhetően e szennyezéstől (is) mentesültek. A nehézfém szennyezés levonulása után (2000. március 27.) vett víz- és üledékmintákban az ammonifikálók mennyisége a tavaszi tározói állapotra jellemző (6. ábra) Az eredmények értékelése A tiszai cinid-ion szennyezés levonulásakor csak szórványosan történtek bakteriológiai vizsgálatok, ezért messzemenő következtetések levonása az egyes mikrobióta elemekre vonatkozóan irreális lenne A cianid szennyezés során a Tisza 401,6 fkm-nél vízből végzett bakteriológiai vizsgálatok eredményei szerint a higiénés paraméterek közül (meglepő módon) a spórás Clostridium-típusú baktériumok reagáltak legérzékenyebben a szennyező ion koncentrációjának növekedésére. A nehézfém szennyezés levonulása után a Kiskörei-tározó medencéiben (vízből és üledékből) végzett bakteriológiai vizsgálatok azt bizonyítják, hogy - a megfelelő vízkormányzás következtében - a tározó medencéibe nem jutott be a szennyezés, így az általunk vizsgált mikroba-közösségek mennyiségi viszonyai az évszaknak megfelelően alakultak. Irodalom: Némedi L. és mtsai 1998: Kömyezetbakteriológia. Környezetgazdálkodási Intézet. KKIGT-4. Budapest.83-86, 110-116 Rodina A. G. 1972: Methods ill aquatic microbiology. University Park Press, Baltimore - Butterworth and Co. Ltd., London, 323-344. Szabó I. M. (1989): A bioszféra mikrobiológiája Ili. - Akadémiai Kiadó, Budapest 1579-1614 Wittner I.-Dévai I.-Harman B (1989): Gázhalmazállapotú redukált kénvegyületek előfordulása rothasztó és szulfátredukáló baktériumok tenyészetében. Vizmikrobiológusok 2. Országos Ertekezlete, Budapest Wittner I. (1996): A kénvegyületek átalakításában szerepet játszó baktériumcsoportok mennyiségi viszonyai különböző kénforgalom-intenzitású vízterek üledékében.-Acta Biol.Debr.Oecol.Hung. 6.: 137-151 Wittner I. (1998): Kénforgalmi folyamatok vízben és üledékben - a bakteriális tevékenység tükrében. Doktori (PhD) értekezés. Debrecen. The effect of Cyanid and heavy metal pollution on bacterium-community in the water of the river Tisza and in the sediment of the basins of Kisköre reservoir M. T. Nagy, E. Csépes, P. Végvári, E. K. Szilágyi Abstract: The consequences of cyanide and heavy metal pollution of the Tisza were examined in terms of bacteriology in the period from January to March. According to our findings we can state that the bacterium-community of the Tisza - though vastly damaged in the polluting tail of cyanide - is capable of regenerating and planting the Tisza within a relatively short period of time The microscopic view didn't show the trace of "dead water" in the Middle Tisza even in case of the highest concentration of the polluting matter. Heavy metals can develop toxic effect in the live organisms first of all as a result of bio-accumulating processes. That is the reason why the damage, caused in pabulum-network and organisation of biocenosis by heavy metal pollution, can be measured only with the further long-term examinations, since the heavy metals, deposited and settled in the river silt and river flats, will have an unfavourable effect on the wildlife for a long time.The results of the prompt examinations (immediately after the heavy metal pollution) revealed that the bacteriological parameters of the examined water in the Tisza have reduced by a half, by a third and by one tenth in the Middle Tisza. Ow ing to proper water-management the cyanide and heavy metal pollution did not get in the basins of Kiskörei - reservoir. Keywords: cyanide and heavy metal pollution, mortality, Tisza, bacterioplankton.