Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
478. HIDROLÓGIA I KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. ÍMéfckiúniamf fcf* a N^twil téncfri 2. ábra: A fajok dominancia viszonyai (1997-1999) A tó faunájára új fajok a következők voltak: kevéssertéjű gyürűsférgek (Oligochaeta): Limnodrilus hoffmeis-teri, árvaszúnyog fajok (Chironomidae): Chironomus halophilus, Einfeldia pectoralis, Paratanytarsus lauter-borni, Tanypus villipennis. Az előző évben talált fajokhoz viszonyítva a következők hiányoztak: kevés-sertéjű gyürűsférgek (Oligochaeta): Psammoryctides albicola, árvaszúnyogok (Chironomidae): Cladoiany-tarsus mancus, Dicroíendipes tritomus, Glyptotendipes barbipes. Macropelopia nebulosa, Microchironomus conjugens, /egzesek (Trichoptera): Hydropsyche bulga-romanorum. A következő fajokat találtuk 1999-ben: kevéssertéjű gyürűsférgek (Oligochaeta) Limnodrilus hoffmeisteri Árvaszúnyogok (Chironomidae): Ablabesmyia longistyla, Brilia longifusca, Chironomus riparius, Chiro-nomus thummi, Cladotanytarsus mancus, Cricotopus algarum, Cryptochironomus redekei, Dicroíendipes nervosus, Glyptotendipes cauliginellus, Macropelopia nebulosa, Microchironomus lener, Parachironomus tenuicaudatus, Polypedilum nubeculosum, Procladius choreus, Tanypus punctipennis, Chaoborus crystallinus, szitakötő lárva, tegzesek (Trichoptera): Limnephilusflavicomis. Dominancia viszonyok Az úledékfaunát 1997-ben egy Oligochaeta, 8 árvaszúnyog és egy tegzes alkotta Az árvaszúnyog fajok voltak meghatározók. A puhatestű fajok (kagylók és csigák) hiányoztak Hiányuk hosszabb-, vagy rövidebb ideig tartó, de ismétlődő oxigénhiányt igazolt. Az árvaszúnyog fajok közül a Microchironomus conjugens volt a jellemző, amely jól tűrte az alacsony, nyomokban előforduló oldott oxigén értékeket a tápanyagban gazdag térségekben. Mivel alig volt vetélytársa, ezért azok hiányában a szélsőséges körülmények között is nagy egyedsűsürségben találtuk. Áprilistól gyakorlatilag táplálék vetélytársak nélkül volt, mert a Procladius choreus, a Tanypus punctipennis és a Macropelopia nebulosa fajok lárvái ragadozók, a környezetükben élő állatokat (közöttük a fajtársaikat) fogyasztották. A Microchironomus conjugens lárváin kívül más detritusz és növényevő árvaszúnyog faj lárváit csak időszakosan találtuk meg. Dyen volt a Dicroíendipes tritomus, a Cladotanytarsus mancus és a Kiefferulus tendipediformis, bár ez utóbbi a Microchironomus con/ugens-hez viszonyítva a környezet szélsőségeit rosszabbul viselte (2. ábra). Az Oligochaeták egyedsűrűsége nagyon alacsony volt, csupán színező elemként vehetők számításba. 1998-ban az egy Oligochaeta és 9 árvaszúnyog fajból álló üledékfauna - a fajok egyedszámának arányait tekintve - a következő volt: a Limnodrilus hoffmeisteri (Oligochaeta) faj az 1 %-ot sem érte el. Az árvaszúnyog fajok közül a ragadozó Tanypus punctipennis 49 %-kal domináns volt. Sorrendben a detritusz- és növényevő Chironomus halophilus 19 %, a Microchironomus conjugens 15 %, a Procladius choreus 11 %-ot ért el, a további 5 faj 3 % alatt maradt és csupán színező elemként vehettük figyelembe. A Velencei- tó egyes térségeit tekintve 1998-ban Tanypus punctipennis típusú tó volt, ami azt jelenti, hogy az üledékfauna "csúcsragadozója", s egyedszámot tekintve az adott élőhelynek uralkodója a faj. Ragadozó lévén, az összes többi faj egyede táplálékforrás volt számára. Hasonló jelenséggel Oligotrof-mezotrof típusú tavak üledékében találkozunk, amikor szintén valamelyik ragadozó árvaszúnyog faj válik dominánssá Al acdíltfrad« Uioto f.,A |7*a>iság> (1997) M.Ti.tii Prod dux Itoyp Krf inidp < Wk* LKroUad O r * twt coo^ {xmiif> w Irt. ncb 1998 3. ábra. A fajok gyakoriságának változásai A Tanypus punctipennis faj lárvái az oxigén mennyiség iránt azért a legtoleránsabbak, mert a táplálékforrásból elegendő energiát képesek tartalékolni a kémiai úton történő oxigén nyeréshez. A vérükben lévő különleges enzim a zsírtestekben raktározott tartalék tápanyag bontásából oxigénhez
