Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

479 és energiához jutnak az oldott oxigénmentes környezetben is. Ha a tartalék tápanyag elfogy, mert pl. a táplálékforrásul szolgáló szervezetek elpusztultak, akkor ezt követően már csak a lárvák szervezetében raktározott készlet felhasználásáig tart az életük (Myers és mtsai, 1986). Az üledékfauna szerkezete alapján megállapítható, hogy a tó élőhely minőségében lényeges javulás a korábbiakhoz viszonyítva nem volt. 1999-ben a Chironomus thummi volt domináns 32 %-kal, a Cricotopus algarum subdomináns 25 %-kal, a többi faj 10 %-kal és ez alatti értékekkel alárendelt szerepet játszott. A fajok gyakorisága Az árvaszúnyog fajok közül kerültek ki a leggyakrabban előforduló fajok is mind a három évben . A tenyészidő során 1997-ben gyűjtött minták 27 %-ában a Microchironomus conjugens és a Procladius choreus volt jelen, a Tanypus punctipennis 10 %-ot ért el. A Kiefferulus tendipediformis a minták 7 %-ában volt, a Dicrotendipes tritomus, Cladotanytarsus mancus, Macropelopia nebulosa és a Glyptotendipes barbipes gyakorisága 3-3 % volt, az Oligochaeták és a tegzesek előfordulásának gyakorisága pedig 3 % alatt volt. A tapasztalt jelenség egyik oka a fajok egyedfejlődésével együtt járó időszakos kirepülés. A fajok időszakos eltűnésének azonban elsősorban az időszakos oxigénhiány az oka, nem pedig az alacsony egyedsűrűség. A jellegzetesen kék üledék anaerob körülményeket mutatott, amelyet a fajok gyakorisága jól tükrözött. 1998-ban a Velencei-tóban a leggyakrabban előforduló faj a Microchironomus conjugens volt, amely alga- és detritusz fogyasztó, és a ragadozó fajok csak ezután következtek: a Procladius choreus 51, a Tanypus punctipennis 42 %-os gyakorisággal. A Chironomus halophilus a minták 23 %-ában volt megtalálható, további 6 faj 5 % alatt volt. Ez így törvényszerű, mivel táplálékforrás nélkül egyetlen faj sem képes megtelepedni a kínálkozó élőhelyen. 1999-ben a Chironomus thummi a Kikötő mólónál 36 %kai volt domináns, Agárd-Gárdony térségében pedig a hoszszú idő után ismét megjelent Oligochaeta fajok képviseletében a Limonodrilus hoffineisteri 24 %-kal subdomináns, a többi egyaránt 12 % volt (3. ábra). Uledékfauna (árvaszúnyog) biomassza 1997 -ben az árvaszúnyoglárvákon kívül csak egyetlen alkalommal találtunk egy tegzes fajt (Hydropsyche bulgaromanorum) az Evezőpálya térségében, és egy Oligochaetát, a Psammoryctides albicola fajt a Fürdető területén (2,222 mg/m

2 biomassza száraz tömegben), így ezt a két adatot külön nem ábrázoltuk. Üledék fauna biomassza a Velencei-ló térségeiben (19971999) 4. ábra. Az üledéklakók biomasszájának változásai A tó egyes térségeiben erősen eltérő volt a biomassza. A Kajakpálya és a Fürdető térsége a tenyészidőszak teljes egészére többé-kevésbé kiterjedő termelést mutatott, míg a Német tisztás térsége a tenyészidő kezdetén adott kiugró, 47 mg/m

2 értéket, később a fauna visszaszorult, eltűnt. A Lángi- és az Agárd-Gárdonyi térség viszont a tenyészidő végén termelt értékelhető mennyiségű biomasszát (4. ábra). Az átlagos értékeket tekintve a Német-tisztáson 15 mg, a Fürdetőn 14 mg, az Evezőpálya térségében 10 mg, a Lángi-tisztáson 2 mg, a Gárdonyi Nagy-tisztáson pedig 0,95 mg volt. 1998-ban a Kajakpálya térségében 73 mg, Agárd-Gárdonynál 125 mg, a vizsgált időszakban a legmagasabb értéket találtuk 1999-ben a biomassza értéke 1,38-44,0 mg/m

2 között ingadozott. A Kajakpálya térségének 0 értékét leszámítva a legkevesebb a Lángi tisztásnál volt, ezt követte a Német tisztás, a Fürdető és - a nyiltvízi térségek közül, amelyekre az eddigi vizsgálataink elsősorban összpontosultak legmagasabb értékeket a Gárdonyi tisztáson kaptuk. A víz/üledék határán található oldott oxigén mennyisége a meghatározó, mivel a tó szerves tápanyagokban bővelkedő, a tenyészidőben az üledékfaunának nincs táplálék hiánya. 5. ábra. Az egyes térségek diverzitása (1997-1999) A Gárdonyi tisztás térségében júliusban is az előző hónapban észlelt biomasszát közelítette: 23 mg/m

2 volt és csupán árvaszúnyog lárvák alkották. Augusztusban a Lángi-tisztás térségében 36,5 mg/m" volt a Chironomida biomassza 57,6 mg/m" a tegzeseké. A Kajakpálya térségében 1,14 6 mg/m

2 Chironomida biomasszát becsültünk. Szeptemberben és októberben a mintavételi helyek újra népesülése miatt a Német-tisztás kivételével a többi mintavételi helyen eltérő mennyiségű üledékfaunát találtunk. A Gárdonyi-tisztás Chironomida mennyisége szeptemberben és októberben az előzőeknél alacsonyabb volt, megje-