Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

465 A Duna vízminőségének alakulása a komáromi keresztszelvényben Szabó Attila', Dévai György

2, Tótbmérész Béla

2, Horváth Lajos

1, Tevanné Bartalis Éva

1 ^szak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség, 9021. Győr, Árpád u. 28-32. 2Debreceni Egyetem Ökológiai Tanszék, 4010. Debrecen, Pf 71. Kivonat: A komáromi keresztszelvényben három kiemelt év (1990, 1994, 1998) adatainak felhasználásával elemeztük a Duna ökológiai vízminőségét a következő komponensek alapján: vízhozam, fajlagos elektromos vezetőképesség, oldott ortofoszfátfoszfor, összes foszfor, szervetlen kötésű nitrogén, szerves kötésű nitrogén, kémiai oxigénigény (permanganátos) és klorofill-a Az adatokat az idö függvényében ábrázoltuk, s részletesen elemeztük a tér-idóbeni változásokat. A vizsgált komponensek értékeinek alakulását bemutató diagrammokon feltüntettük az aktuális tipológia értékeit, az átfogó értékeléshez pedig megállapítottuk a globális tipológia kódjait is Eredményeink azt mutatják, hogy a keresztszelvény-vizsgálatok adatainak elemzése is szükséges a hosszú távú ökológiai változások megbízható nyomon követésére és monitorozására. Kulcsszavak: Duna, ökológiai vízminősítés, üpológia 1. Bevezetés A Duna magyarországi felső szakaszán az elmúlt 10 év során jelentős műszaki beavatkozások történtek. Ezek befolyásolták a Duna vizének kémiai és biológiai minőségét is. A diszturbancia a mai napig érezteti hatását, s legkiemeltebben a Szigetközben jelentkezik. A Duna vízkémiájának változásával számos cikk, tudományos tanulmány foglalkozott az utóbbi években Az. 1985-1995 közötti évek változásairól egy közös szlovák-magyar tanulmányban (Makovinská, J., László F. et al. 1997) olvashatunk, míg a Duna Rajka és Szob közötti szakaszának vízminőségéről a győri Felügyelőség munkatársai jelentettek meg publikációt (Horváth L„ Tevanné Bartalis É. 1999). Tanulmányunkban szeretnénk bemutatni három kiemelt évben (1990, 1994, 1998) a végbement változásokat egy adott helyen. Az 1990. év előtti időszakot tekinthetjük rcferencia-alapnak, míg az 1994. év a Duna egyoldalú elterelését és a szivattyús vízpótlást követő változásokat mutatja, az 1998. év pedig a fenékküszöbös vizpótlás hatását jelzi. Az. elemzés céljára az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség működési területén található komáromi mintavételi szelvényt választottuk, ahol mind sodorvonali, mind a jobb- és bal parti mintákból származó, közel teljes adatsorokkal tudtunk dolgozni. 2. Anyag és módszer 2.1. A mintavételi hely jellemzése A komáromi az országos törzshálózatban is szereplő mintavételi szelvény, a Duna 1766 fkm-énél. A közös magyar-szlovák Duna-szakaszon Komárom fölött torkollik a Dunába a medvéi hídnál (1810 íkm) az erőmű alvízcsatornája, Komárom és Medve között a jobb parton a Mosoni-Duna Véneknél, a Cuhai-Bakony-ér Gönyünél és a Concó Koppánymonostornál, valamint néhány belvízlevezető csatorna a bal parton a Csallóköz területén. A Dunába torkolló vízfolyások, de közülük is elsősorban a Mosoni-Duna, jelentősen befolyásolják a Duna vízminőségét. 2.2. A mintavétel és a mintafeldolgozás Komáromnál havonta átlagosan két mintavétel történt az általunk kiválasztott mindhárom évben. A mintavételt, a kémiai és a biológiai feldolgozást az Észak-Dunántúli Környezetvédelmi Felügyelőség szakemberei végezték, az érvényben lévő szabványok alapján. A vízminőség viszonyok elemzése a következő komponensek alapján történt: vízhozam, fajlagos elektromos vezetőképesség, oldott ortofoszfát-foszfor, összes foszfor, szervetlen kötésű nitrogén, szerves kötésű nitrogén, kémiai oxigénigény (permanganátos) és klorofill-a. A kiválasztott komponensek közül kettőnek (oldott ortofoszfát-foszfor, kémiai oxigénigény) a változását mutatjuk be diagramokkal is. 2.3. Az adatok feldolgozásának módszerei Az adatok lehetőséget adtak a keresztszelvény-vizsgálatok eredményeinek elemzésére, valamint a sodorvonalból és a két partról származó adatok összevetésére. Az. adatsorokat az. idő függvényében ábrázoltuk. A diagrammokon feltűntettük az ökológiai vízminősítés adott komponensekre vonatkozó aktuális tipológiájának kódjait (Dévai Gy. et al. 1999), melyek alapján meghatároztuk a globális tipológia értékeit is. 3. Eredmények 3.1. A vízhozam adatok értékelése A vízfolyások minőségét meghatározó abiotikus tényezők közül talán a legfontosabb a vízjáráshoz kapcsolódó fizikai tényezők változása. Gondolunk itt elsősorban a vízhozamra, az áramlási viszonyokra, az áramlás sebességére és a víztest tartózkodási idejére. Ezek együttesen alakítják az élőhelyi feltételrendszert, a habitatok létrejöttét és fennmaradását, s ezáltal a különböző fajegyüttesek és társulások kialakulását. Az általunk vizsgált tényező, a vízhozam változása jól mutatja a Duna felső szakaszán történt antropogén beavatkozások hatását. 1990-ben a Duna a szezonális változásoknak megfelelő vízhozam értékekkel volt jellemezhető: a kora tavaszi (jeges ár) és a kora nyán (zöldár) nagyobb vízhozama mellett nyár végétől csökkenő tendencia észlelhető. Az áradások alkalmával a vízhozam meghaladta a 2500 m'/s-ot, ami azért fontos, mert a szigetközi mellékágak ilyenkor jutottak vízpótláshoz. Az 1992-es elterelést követően a vízmennyiségek csökkentek. Ha megnézzük a mintavételi szelvény vízhozam adatait 1994-ben és 1998-ban, és azokat összehasonlítjuk a 1990-es év adataival, láthatjuk, hogy a műszaki beavatkozás hatására változás következett be a folyó víz-dinamikájában. Ez a dunacsúnyi-tározó működésének a következménye, amelyet leginkább az 1998-as vízhozam értékek mutatnak 3.2. A keresztszelvényből származó adatok értékelése A vezetőképesség értékei között a keresztszelvény három mintavételi pontján 1990-ben alig lehet különbségeket kimutatni. 1994-ben a téli és a tavaszi értékeket már kis mértékű eltérés jellemzi. 1998-ban pedig jól észrevehető különbségeket láthatunk a diagramon szinte egész évben, de elsősorban nyár végétől, amikortól a keresztszelvény egyes mintavételi pontjain kapott értékek elválnak egymástól, s a sodorvonali értékek többnyire nagyobbak a jobb- és bal partiaknál. A szervetlen növényi tápanyagok közül a szervetlen kötésű nitrogén és az oldott ortofoszfát-foszfor mennyiségének változását vizsgáltuk. A szervetlen kötésű nitrogén esetében a keresztszelvény mintavételi pontjai között 1990-ben és 1994-ben - főleg a kora tavaszi adatoknál - csekély mértékű eltérés látható, s a part közeli értékek jelentős része mindkét évben kissé meghaladta a sodorvonali értékeket. 1998-ban már jelentősebbnek mondható különbségek észlelhetők az előző két vizsgálati évhez viszonyítva Az év első hat hónapjában a bal- és a jobb parti értékek nagyobbak a sodorvonaliaknál, legkifejezettebben májusjúnius táján. Augusztustól kezdődően a sodorvonali minták értékei váltak nagyobbá, és határozottan elkülönültek a partiaktól, az utóbbiak között viszont nem volt számottevő különbség. Az oldott ortofoszfát-foszfor esetén mindhárom vizsgált évben jelentős különbségeket tapasztaltunk a keresztszelvény egyes min-