Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
434. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. Bioindikáció vízi gerinctelenekkel a Dunában 6. A domináns szervezetek kolonizációjának menete Nősek János 1 - Oertel Nándor 1 - Andrikovics Sándor 2 1 MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, Göd; 2 EKF Állattani Tanszék, Eger Kivonat: A mesterséges alzatokon kialakult makroinvertebráta együttesek csak akkor használhatok monitorozásra, ha megfelelő reprezentatív módon képviselik a természetes alzaton kialakultakat. A stabil közösség kialakulásához szükséges idő a konkrét vízfolyás sajátosságaitól fllgg. A kutatás során a kolonizáció menetének vizsgálata a különböző mesterséges alzatokon a hosszú periódusú kolonizációs kísérletben elsősorban annak az időnek a meghatározását célozta, amely a Dunában az adott körülmények között viszonylag stabil, egyensúlyi állapotban lévő makroinvertebráta együttesek kialakulásához szükséges: ez a felszíni agyagahaton közel négy hónapnak, a fenéken lévő alzatok közül az agyagon egy-két hétnek, a kavicson másfél hónapnak adódott. A kiegyenlítettebb környezetet jelentő fenéken a betelepedés gyorsabb, az agyag-granulátumnak a kavicsénál érdesebb felszíne és porózussága további előnyt jelent A rövid periódusú kolonizációs kísérletben minden egyes alzattípust csak három hétig exponáltunk, a különbség a kihelyezés hetében volt. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az eltérő évszakokban kihelyezett alzatok benépesedésében mind a rendszertani csoportok jelenlétét, mind a szervezetek mennyiségét tekintve van-e eltérés A vizsgálatok alapján mind az össz-csoportszámot, mind az egyes csoportok, ill. fajok egyedszámát tekintve úgy tűnik, hogy számottevő évszakos eltérések vannak, elsősorban a hemihidrobiont szervezeteknél. Kulcsszavak: vízi gerinctelenek, kolonizáció, növekedési függvények, alzattípus, Duna Bevezetés Áramló vizekben a természetes alzatok rekolonizácójában, ill. a mesterséges alzatok kolonizációjában legfontosabb tényező a makromvertebraták immigrációja, a sodródás (dnft)'ütján törtök) alzatra kerülés (Waters 1964, Williams & Hynes 1976, Cover & Harrel 1978). Egy új alzat teljes benépcsedéséhez szükséges idő függ a kolonizálandó al/at nagyságától, felületének minőségétől (Dudley 1988, Clifford et al. 1989, Casey & Clifford 1989), a kolonizáló egyedeket biztosító "forrás" és az új alzat közötti távolságtól (Gore 1982), az évszaktól (Peckarsky 1986, Robinson et al. 1990), az áramlási viszonyoktól (Ciborowski & Clifford 1984), a kolonizáló fajok szétteijedési képességétől (McArthur & Barnes 1985), helyváltoztatási módjától (Gore 1982, Müller 1982), táplálkozás-típusától (Ciborowski & Clifford 1984, Lake & Doeg 1985). A makroinvertebráta együttesek kialakulásában és fennmaradásában a biotikus folyamatoknak (kompetíció, predáció) is jelentős szerepe van (Peckarsky 1985, Lancaster 1990). A kolonizáció kezdeti szakaszában elsősorban az abiotikus hatások dominálnak, a biotikus folyamatok később válnak jelentőssé. Áramló vizek esetében a kolonizáló egyedeket biztosító forrás elsősorban a bentosz, a már betelepedett alzatok és a litorális régió élőhelyei. A kolonizáció menetét, az azt befolyásoló tényezőket vizsgáló tanulmányok túlnyomó többségét kis vagy közepes vízfolyásokon végezték (5-10 m mederszélesség, 0.5-1.5 m vízmélység, 0.02-5 mV vízhozam). A mesterséges alzatokon kialakult makroinvertebráta együttesek csak akkor használhatók monitorozásra, ha megfelelő reprezentatív módon képviselik a természetes alzaton kialakultakat. A stabil közösség kialakulásához szükséges idő a konkrét vízfolyás sajátosságaitól függ, az irodalomban egy héttől több hónapig tartó időszakokat találhatunk. A kutatás során a kolonizáció menetének vizsgálata a különböző mesterséges alzatokon a hosszú periódusú kolonizációs (HPK) kísédetben elsősorban annak az időnek a meghatározását célozta, amely a Dunában az adott körülmények között viszonylag stabil, egyensúlyí állapotban lévő makroinvertebráta együttesek kialakulásához szükséges. A rövid penódusú kolonizációs kísérletben (RPK) minden egyes alzattípust csak három hétig exponáltunk, a különbség a kihelyezés hetében volt. A vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogy az eltérő évszakokban kihelyezett alzatok benépesedésében mind a rendszertani csoportok jelenlétét, mind a szervezetek mennyiségét tekintve van-e eltérés. Anyag és módszer A vizsgálatban alkalmazott mesterséges alzatok anyaga, felépítése, térbeli elhelyezése, a mintavételek időpontja részletesen megtalálható a sorozat ötödik részében (Oertel et al. 2001). Ugyanitt találhatók a továbbiakban alkalmazott rövidítések, kódok magyarázata is. Az értékelésnél a csoportszám az adott mintában előfordult rendszertani csoportok számát, a csoport egyedszáma az adott rendszertani csoporthoz tartozó, a mintában talált összes faj össz-egyedszámát jelenti. Eredmények Az alzat minőségének, vízoszlopbeli elhelyezésének és az expozíció időtartamának alapján kialakított hat kezelés-kombinációban összesen 15 rendszertani csoport képviselőit találtuk a mintákban (Oertel et al. 2001). A korábbi vizsgálatok alapján mind a 15 csoport előfordul a Duna Göd feletti szakaszán (Nősek & Oertel 2000). A konstancia alakulása 1. táblázat A különböző alzattípusokon megfigyelt konstancia értékek átlagai HPK Átlag CV % RPK Átlag CV •/. A M P 1 00.0 0.0 ISO 1 00.0 0.0 ISO 1 00,0 0,0 AMP 96,3 6,7 O L 1 9 2,6 1 3,9 T R 1 92,6 6,9 CHI 88,9 2 1 ,7 O L I 85,2 7,5 T R I 74,1 8,7 CB I 8 1 ,S 7.9 L A M 74,1 2 2,9 EPH 63,0 20,4 EPH 63,0 1 0,2 DIP 63,0 1 0.2 DIP 5 9.3 1 0,8 GAS 3 3,3 88,2 GAS 48.1 26,6 LA M 25,9 24.7 II IR 48,1 8 1 ,0 11 IR 2 5,9 1 07,9 PL A 2 5,9 24,7 ODO 1 8,5 3 4,6 B R Y 1 4.8 1 I 4,6 PLA 1 1 ,1 1 00,0 H ET 3,7 1 7 3,2 H E T 0,0 COL 3.7 1 7 3,2 B R Y 0,0 ODO 0.0 COL 0,0 A magas konstanciájú csoportok esetében az egyes alzattípusok között nem vagy alig volt különbség, az alacsony konstanciájú csoportoknál viszont igen nagy eltérések adódtak (vö. 1. táblává CV % értékek). Hosszú periódusú kolonizációs kísérlet (HPK) Rendszertani csoportok számának alakulása A legmagasabb átlagos csoportszámot a fenéken lévő agyag alzaton tapasztaltuk (8,89; CV% = 16,3), a felszínen lévő agyag és a fenéken lévő kavics alzat értékei ennél alacsonyabbak voltak (7,56; CV% = 23,0 ill. 7,44; CV% = 21,4). A kihelyezést követően az alzatokon megjelenő csoportok száma az egyes alzattípusokon eltérő módon növekedett. A csoportszám időbeli változását legjobban a Verhulst-Brody növekedési függvény ( y = A.(l-ae^) írta le (1. ábra)
