Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

435 HPK Ephemeroptera expozíció hossza (hetek) HPK Trichoptera expozíció hossza (hetek) HPK Dlcerogammarus villosus expozíció hossza (hetek) HPK Gastropoda expozíció hossza (hetek) HPK Dreissena polymorpha expozíció hossza (hetek) I. ábra. A csoportszám időbeli változására illesztett növekedési görbék a HPK kísérletben Egyes csoportok, ilL fajok egyedszámának alakulása A magas vagy közepes konstanciájú csoportok közül eddig az Amphipoda, Trichoptera, Ephemeroptera, Lamellibranchiata és Gastropoda csoportok meghatározása és a fajok egyedszámának megállapítása történt meg. A hemihidrobiont kérész (Ephemeroptera) és tegzes (Trichoptera) csoport össz-egyedszámának alakulása évszakosságot mutat. A kérészek a fenéken lévő alzatokon már a harmadik héten megjelentek alacsony egyedszámmal. Magasabb egyedszámot csak a 18. héten (augusztusban) tapasztaltunk, ezután az egyedszám ismét alacsony volt (2. ábra) A felszíni agyag-alzaton csak szórványosan és néhány egyed képviselte a csoportot. A tegzesek csak a kilencedik héten jelentek meg, elsősorban a fenéken lévő alzatokon, egyedszámuk folyamatosan emelkedett augusztusig. Össze! kisebb egyedszámban, de jelen voltak a fenéken. A felszínen a kérészekhez hasonlóan szórványosan és csak egy-két egyeddel voltak jelen (2. ábra). Mindkét csoportnál az előfordulások zömében a kavics alzaton volt nagyobb az egyedszám A holohidrobiont szervezetek közül az Amphipodákat gyakorlatilag a Dicerogammarus villosus faj képviselte, az előforduló összes szervezet egyedszámának túlnyomó részét (96,1 %) alkotva. Mindhárom kombinációban már a harmadik héten megjelentek. A kísérlet első felében (júliusig) alacsonyabb egyedszámmal (100-500 egyed csövenként), voltak jelen, a kombinációk közül a fenéken lévő agyagalzat tartalmazta a legtöbb egyedet. A kísérlet második felében jelentősen megnőtt az egyedszám és a fenéken lévő kavicsalzatról került elő a legtöbb egyed (a 24. heti - szeptember maximum érték 2187 egyed/konténer volt, 2. ábra). A csigák (Gastropoda) az időpontoknak csak mintegy a felében voltak jelen, alzattípusonként változó egyedszámmal (2. ábrá). 2. ábra. A domináns csoportok, ilL fajok egyedszámának alakulása a HPK kísérletben A kagylókat (Lamellibranchiata) néhány szórványosan megjelent Sphaerium egyedtől eltekintve a vándorkagyló (Dreissena polymorpha) képviselte. A vándorkagyló egyedek száma a kezdeti időszakban alacsony volt, a kísérlet második felében kezdett emelkedni. Az egyedszám változás időbeli menete exponenciális görbével (y = a.e

1*) jellemezhető (5. ábra) Rövid periódusú kolonizációs kísérlet (RPK) Rendszertani csoportok számának alakulása A felszínen lévő agyagalzaton már az első alkalommal magas csoportszámot találtunk, az értékek augusztus végéig alig változtak. A fenéken lévő agyagon a csoportszám folyamatosan emelkedett augusztus végéig, a három kombináció közül ez az érték volt a legmagasabb. A fencken lévő kavicsalzaton májustól augusztus végéig enyhe emelkedést lehetett tapasztalni. Mindhárom kombináció esetében az őszi kihelyezésű alzatokon kevesebb csoport jelent meg mint a kísérlet első felében (4. ábra). Egyes csoportok, ilL fajok egyedszámának alakulása A kérészek egyenletesebben jelentek meg mint a HPK kísérletben, és a felszíni agyagalzaton volt nagyobb az egyedszámuk (5. ábra)