Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

423 Makroszkopikus gerinctelenek mennyiségi viszonyai a Tisza-tó apotai térségének hínár- és mocsárinövény-állományaiban Müller Zoltán

1, Kiss Béla

1, Horváth Roland

2, Csabai Zoltán

1, Szállassy Noémi

1, Móra Arnold

1, Bárdosi Erika

1, Dévai György

1 debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 2Debreceni Egyetem, TTK, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Vizsgálatainkat a Tisza-tó (Kiskörei-tározó) apotai térségében végeztük 1999 szeptemberében. A viztér öt jellemző növényállományából a mennyiségi mintákat lezárásos-kigyüjtéses módszerrel, az ún. AQUALEX mintavevő segítségével vettük. Munkánk során az alábbi kérdésekre kerestünk választ: (T) mennyi a metafiton makroszkopikus állat-együttesének biomasszája, összehasonlítva a térség zooplanktonjának és zoobentoszának biomassza értékével, (II) kimutatható-e szignifikáns különbség az általunk vizsgált makroszkopikus gerinctelen szervezetek (pókok, kérészek, szitakötők, vízi- és vízfelszíni-poloskák, vízibogarak, tegzesek) fajgazdagsága, diverzitása, egyedszáma és biomasszája alapján a Tisza-tó apotai térségének jellemző növényállományai között. Megállapítottuk, hogy a metafitikus életmódot folytató makroszkopikus gerinctelen szervezetek a sekély, nagy növényzeti bontású vízterek anyagforgalma szempontjából legalább olyan fontosak, mint a Zooplankton- és a zoobentosz-szervezetek. Az apotai térség vizsgált növényállományai a hat - faji szintig meghatározott csoport esetében mért változók többsége alapján szignifikánsan különböztek egymástól. Az egyes csoportok más-más növényállományt preferálnak, így konzervációökológai szempontból nagyon fontos a vízterek növényállományainak minél változatosabb formában történő megőrzése, a mozaikosság fenntartása. Kulcsszavak: Tisza-tó, makroszkópikus gerinctelenek, növényállományok, diveizitás, biomassza Bevezetés A Tisza-mente magterületként és zöld folyosóként (Gallé et al. 1995) egyaránt fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élőhelyek megőrzésében (Davis 1994) és a biodiverzitás minél teljesebb fennmaradásában (

Decamps 1993, Franklin 1993). A Tisza-hullámtér Tiszabábolna és Kisköre közötti szakasza egykor a hullámterek viztér-típusait zömmel természetközeli állapotban őraő terület volt. A Kisköreivízlépcső megépítése és a víztározó feltöltése (1974) után a hullámtér túlnyomó része viz alá került, és ma is a Tisza-tó (Kiskörei-tározó) részét képezi. A tározótér változatos és különböző típusú víztestek együttese, melyek jelentős része napjainkra természetközeli állapotúvá vált, és nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is jelentős természeti (tájképi, florisztikai és faunisztikai) értéket képvisel. Víztereink hínár- és mocsári-növényzetének minősége és mennyisége valószínűleg fontos szerepet játszik a makroszkópikus gerinctelen fauna fajösszetételének, mennyiségi viszonyainak és térbeli eloszlásának kialakításában. A makroszkópikus gerinctelen fauna, ill. a vízi- és a mocsári növényzet közötti kapcsolatok többek között a víztér földrajzi helyzetétől, a vízben található növényállományok összetételétől és struktúrájától, a víztér vagy víztest áramlási viszonyaitól és az abban élő halközösségek összetételétől függnek (Krecker 1939; Killgore et al. 1993). A természetes vizes élőhelyek közösségeinek, struktúrájának és diverzitásának kialakításában a kisléptékű térbeli heterogenitást, mint a legfőbb befolyásoló faktort tartják számon. A heterogén környezetben a térbeli eloszlás, valamint a mennyiségi reprezentáltság tekintetében tapasztalt interspecifikus eltérések magyarázata a habitat-preferencia különbözőségeiben keresendő. Számos makroinvertebrata csoport esetében végeztek már vizsgálatokat arra vonatkozóan, hogy a kérdéses csoport fajai milyen habitatot [habitat értelmezését vö. Dévai et al. (1997)] preferálnak (Willard 1955; Gerking 1957; Andrikovics 1975; Soszka 1975; Higler 1977; Macan 1977; Buchwald 1992; Spence 1981; Vásárhelyi 1989; Olajos et al. 1997). E munkák egy részében a közösség összetételén túl számos adatot találhatunk a különböző növényzeti foltokban található metaliton biomasszájára vonatkozóan. Vizsgálataink során az alábbi kérdésekre kerestünk választ: (I) menynyi a metafiton makroszkópikus állat-együttesének biomasszája, összehasonlítva a térség zooplanktonjának és zoobentoszának biomassza értékével; (II) kimutatható-e szignifikáns különbség az általunk vizsgált makroszkópikus gerinctelen szervezetek [pókok (Araneae), kérészek (Ephemeroptera), szitakötők (Odonata), vízi- és vízfelszíni-poloskák (Heteroptera), vízibogarak (Coleoptera) és tegzesek (Trichoptera)] fajgazdagsága, diverzitása, egyedszáma és biomasszája alapján a Tisza-tó apotai térségének jellemző növényállományai között. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Tisza-tó (Kiskörei-tározó) apotai térségében végeztük 1999 szeptemberében. Az apotai térség a tározónak - az Eger-p>atak és a Nyárád-ér által szállított és lerakott hordaléka miatt - folyamatosan feltöltődő része, melynek több mint 95%-át hínár- és mocsárinövényzet borítja. A mintavételi helyeket légifényképek felhasználásával véletlenszerűen jelöltük ki. A vizsgált viztér öt jellemző növényállományát vizsgáltuk: (1) felszínen kiterülő levelű súlyom (Trapa natans) alámerült érdes tócsagazzal kevert állománya; (2) érdes tócsagaz (Ceratophyllum demersum) dominanciájú alámerült hináros; (3) rucaöröm (Salvinia natans) dominanciájú vízfelszínen lebegő hináros; (4) imbolygó békaszőlő (Potamogeton nodosus) dominanciájú hináros; (5) elsösoiban keskenylevelű gyékény (Typha cmgustifolia) alkotta mocsárinövényzet Minden jellemző növényállományból 5-5 mintát vettünk, az imbolygó békaszőlő kivételével, melyből csak három kis méretű mintázható foltot találtunk így összesen 23 kvantitatív mintavétel történt A mennyiségi mintákat lezárásos-kigyüjtéses módszerrel, az ú.n. AQUAI.EX (Nagy et al. 1998) segítségével vettük. A mintavevőből a vizet és a növényzetet vödörrel kiemeltük, s egy 0,2 mm lyukbőségű kútszövet hálón engedtük át, melyen fennmaradtak a metafiton-makroszervezetek. A mintát ezután lezárható műanyag vödrökbe öntöttük és a parton élő állapotban válogattuk. Az állatokat laboratóriumban sztereomikroszkóp segítségével azonosítottuk, majd 70 %-os etanolban tároltuk. A faji szintű feldolgozás 6 állatcsoport tekintetében történt meg (pókok, kérészek, szitakötök, vízi- és vízfelszíni-poloskák, vizi- és vízhez kötődő bogarak, tegzesek). A biomassza értékek meghatározását viszont a mintáinkban előforduló összes makroszkópikus gerinctelen állatcsoport esetében elvégeztük. A biomassza meghatározásához a mintákat 80 °C-on 12 órán keresztül tömegállandóságig szárítottuk. Az így kapott száraz tömeget átszámoltuk nedves tömegre úgy, hogy az átlagos száraz tömeget a nedves tömeg 12,5 %-ának tekintettük (Dévai et al. 1984). A csiga és egyes tegzes taxonok esetében a biomassza-értékek a ház és a tegez tömegét is magukban foglalják. A faji szintű diverzítás mérésére a Shannon-Weaver diverzitási indexeket alkalmaztuk. Az egyes növényállományokat a vizsgált makroszkópikus gerinctelen csoportok fajszáma, diverzitása, egyedszáma és biomasszája alapján egyutas variancia-analízisscl, amennyiben ennek feltételei nem teljesültek, nem parametrikus megfelelőjével, Kruskal-Wallis teszttel hasonlítottuk össze. Az adatfeldolgozáshoz SPSS/PC 8.0 for Windows és Excel 97 programcsomagokat használtunk. Eredmények Az öt különböző növényállományból vett 23 mintában összesen 4828 makroszkópikus gerinctelen szervezetet találtunk. A 3335 faji szintig azonosított egyed 64 fajhoz tartozik (pókok: 7 faj, kérészek: 2 faj, szitakötők: 13 faj, vízi- és vízfelszíni-poloskák: 10 faj, vízi- és vízhez kötődő bogarak: 26 faj, tegzesek: 6 faj), melyek közül 2 szitakötőfaj értékes természetvédelmi szempontból. Az Anaciaeschna isosceles CORINE-listás, míg az Epitheca bimaculata szerepel az IUCN vörös listáján, mint aktuálisan veszélyeztetett faj. Emellett természetesen mindkét faj hazai védettséget is élvez.