Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
385 A Kiskunsági Nemzeti Park szikes víztereiben élő vízi makroszervezetek mennyiségi vizsgálata (Hirudinea, Gastropoda, Odonata és Heteroptera) Kiss Béla 1, Lengyel Szabolcs 2, Müller Zoltán 1, Juhász Péter 3, Olajos Péter 4, Szállassy Noémi 1, Dévai György 1, Grigorszky István 5 1 Debreceni Egyetem, TTK, Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetém tér 1. 2 Debreceni Egyetem, TTK, Evolúciós Állattani és Humánbiológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. 3 VITUKI Rt., 1095. Budapest, Kvassay J. u. 1. 4 Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága, 4024. Debrecen, Sumen u. 2. 5 Debreceni Egyetem, TTK, Növénytani Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: A különleges élőhelyi viszonyokkal jellemezhető szikes vízterek számos szűk ökológiai valenciájú, specializált taxon megtelepedését teszik lehetővé. Zoológiai tekintetben kiemelten értékes, egyedülálló élőhelyek, melyek védelme és kutatása fontos feladat. Vizsgálatunk egyik célja az volt, hogy szezonális változásokat is tükrözö képet adjunk a pióca és csiga, a szitakötő, ill. a vízi- és vízfelszíni-poloska fajegyüttesek fajösszetételének, diverzitásának, egyedszám-viszonyainak és biomasszájának vízierek közötti alakulásáról Második célunk az volt, hogy felméijük az. élőhelyek kisléptékű heterogenitását a fenti fajegyüttesek minőségi és mennyiségi viszonyai alapján. 1999-ben egy tavaszi, egy nyári és egy őszi alkalommal összesen 140 mintát vettünk a Kiskunsági Nemzeti Park Fehér-, Kelemen-, Zab-, Büdös- és Böddi-szék nevű szikes víztereiből. A mennyiségi mintákat rendszeresen ugyanazokról a helyekről vettük, lezárásos-kigyűjtéses módszerrel. Eredményeink szerint a piócák és csigák, valamint a poloskák egyedszámában, biomasszájában, ill. a feldolgozott makroszkópikus gerinctelen csoportok összesített diverzitásában a vizsgált vízterek között szignifikáns eltérés tapasztalható. Jelentős szezonális változást, a szitakötölárvák és a poloskák fajszáma, egyedszáma és biomasszája alapján mutattunk ki. Míg a vizsgált szikes vízterek zsióka állományaiban a szitakötő fajegyüttes egyedszáma szignifikánsan magasabb volt, mint a nyíltvizesben, a többi csoport esetében a különbség nem volt számottevő. Kulcsszavak: Kiskunsági Nemzeti Park, szikes vízterek, makroszkópikus gerinctelenek, térbeli heterogenitás, diverzitás, biomassza. Bevezetés A világ minden táján találhatók sziksós-szikes vízterek, melyek kialakulásukban és morfológiai sajátságaikban lényegesen eltérnek hazai szikes víztereinktöl, de kémiai tulajdonságaikat tekintve azokhoz, hasonlók (Dvihally 1999). Az időszakosan kiszáradó hazai szikes vizekben, ellentétben a Föld nagy kiteijedésű szikes tavaival, az összes oldott sótartalom és a víz pH-értéke a vízborítástól függően állandóan, esetenként drasztikus mértékben változó lehet (Dvihally 1970\ Megyeri 1979; Szépfalusi 1970). A Duna-Tisza-közi fehérvizű szikes vízterek összes oldott sótartalma, a mezo-polihalobikus tartományban (2500-4000 g/m*) ingadozik, de az. intenzív betöményedési fázisban a polihalobikus (>4000 g/m 3) tartományba is tartozhat (Dévai I. szerint, in: Felföldy 1987). Az egyes vízterek tér- és időbeni változatosságának ellenére a természetes szikesek alapvető kémiai jellegzetessége (a magas összes oldott sótartalom mellett), hogy a jellemző ionok aránya mind vízterenként, mind időszakonként viszonylag állandó. A domináló ionok a Na*-, a CO3 2" - és a HCOj . A domináns kationok és anionok alapján a DunaTisza-közi szikes vízterek többsége Na-COrf ICO, típusú víz. A többi ion (Cl", S0 4 2~, Ca 2*, Mg 2*) mennyiségének alakulása vízterenként és 1döszakonként egyedi vonásokat eredményezhet {Megyeri 1999). A szikes vízterek - speciális és szélsőségesen változó fiziográiiai tulajdonságaik miatt - olyan élőhelyek, melyekben a bennük található élővilágnak speciális ökológiai tényezőkhöz (pl. nagy összes oldott sótartalom), azok tág volumenű változásaihoz kell alkalmazkodnia (Megyeri 1999). Élőviláguk minőségi és mennyiségi mutatóit az abiotikus tényezők kifejezett évszakos változása határozza meg. Szikes víztereink élővilágának kutatása komoly, nemzetközi eredményekkel is fémjelzett múltra tekint vissza. Egysejtű faunájukat többek között Gelei (1928, 1950), Horváth (1935) és Szabó (1981, 1986, 1999) vizsgálta. Zooplankton-fajegyütteseiket Csányi et al. (1988), Dvihally és Ponyi (1957), Forró (1987), Kertész (1956), Megyeri (1959, 1973, 1974, 1975), Nógrádi (1956), Ponyi és Kertész (1967) írta le, a zoopolankton-taxocönózis összetételének szezonális változásait Forró (1989), Forró és Ronkay (1983) elemezte. A makroszkópikus gerinctelen faunát is többen vizsgálták már. A piócák esetében Győrffy (1931), míg a puhatestűek vonatkozásában Csányi et al. (1988), Horváth (1950), Richnovszky (1970, 1977), Richnovszky et al. (1978), Szabó (1980, 1993) munkáit emelhetjük ki Az alföldi sekély, jól fölmelegedő szikes víztereink tipikus szitakötő fajegyüttesét döntően a Zygoptera alrendbe tartozó Lesíes-fajok és az Anisoptera alrendbe tartozó Sympetrum-fajok alkotják. (Ambrus et al 1996a, 1996b; Juhász et al 1998,Olajosetal 1998) Ferencz (1965, 1967, 1973), Megyery (1979) faunisztikai kutatásai, valamint Andrikovics (1999) zoobentosz összetételével kapcsolatos vizsgálataiból kiderül, hogy az élőlényegyüttes egyedsűrüsége a növényzettel borított moderrészletekben nagyobb, mint a nyíltvízben Eddigi hazai vizsgálatok három olyan búvárpoloskafajt említenek, melyek tömegesek lehetnek a szikes vízierekben (Juhász et al. 1998; Soós 1963). Az egyik tipikus faj a Paracorixa concinna, melyet Savage (1992) 1000 pS/cm értéknél magasabb vezetőképességű kontinentális vizek „nyíltvízi" fajaként jellemzett, pozitív korrelációt találva a faj előfordulása és a víz vezetőképessége közötl Macan (1965), Macan és MacFadyen (1941), illetve Savage (1989) kimutatta azt is, hogy amenynyiben a víztérben növekszik a szerves törmelék mennyisége, akkor a Sigara lateralis előtérbe kerül a Paracorixa concinna-va! szemben. A harmadik, szikesekben gyakori fajként a Corixa affmis-l említik (Soós 1963; Bakonyi és Vásárhelyi 1987; Juhász et al. 1998). Hazai kisvizeinkben a búvárpoloskák száma - különösen a nyári hónapokban igen magas - esetenként a 2926 egyed/m 2 értéket is elérheti (Bakonyi 1983). Vizsgálatunknak két célja volt. Egyrészt, szezonális változásokat is tükröző képet kívántunk adni a szitakötő (lárva), a pióca és csiga, ill. a vízi- és vízfelszíni-poloska fajegyüttes fajösszetételének, diveratásának, egyedszám-viszonyainak és biomasszájának vízterek közjötti alakulásáról. Másrészt, a pióca és a csiga, a szitakötő, a vízi- és a vízfelszínipoloska fajegyüttesek minőségi és mennyiségi viszonyai alapján fel kívántuk mérni az élőhelyek kisléptékű heterogenitását Anyag és módszer 1999-ben három alkalommal, tavasszal (május 15—23.), nyáron (július 8-14.) és ősszel (szeptember 23-25.) végeztük el a mennyiségi mintavételeket. A mintavételi helyeket katonai térkép, valamint légifényképek felhasználásával víztestenként véletlenszerűen jelöltük ki A vizsgált vízterek összehasonlításán túl, a különböző típusú víztestek (zsiókás és nyíltvizes) összevetése érdekében, a part mentén húzódó zsióka (Bolboschoemjs maritimus) állományokból és a nyütvizes víztestekből vízterenként egyenlő számú mintát vettünk. A kis kiteijedésű Fehér-széken 6 mintavételi helyet jelöltünk ki. Innen alkalmanként 3 nyíltvízi és 3 zsióka-állományból származó mintát vettünk. A víztéren természetvédelmi rekonstrukciós munkát hajtott végre a Kiskunsági Nemzeti Park. A munka során a Fehér-szék elmocsarasodó nyugati részén munkagépekkel „letolták" a zsiókát, illetve a talaj felső 10 cm-es rétegét. A Fehér-szék általunk mintázott területe 8,7 ha (5,2 ha nyíltvíz, 3,5 ha zsiókás). A Kelemen-széken a víztér nagy kiteijedése (201 ha, ebből 126,1 ha nyíltvíz, 74,9 ha zsiókás) miatt egy-egy alkalommal 14 mintát vettünk, úgy, hogy 7 minta essen a nyíltvízre és 7 a zsióka állományaira. A 129,2 ha-os (105,8 ha nyíltvíz, 23,4 ha zsiókás) Zab-székből alkalmanként 6-6 mintát vettünk. Júliusban azonban a mostoha időjárás miatt csak 4-4 minta vételére került sor. A 33,7 ha-os (20,47 ha nyíltvíz, 13,26 ha zsiókás) Büdös-székből és
