Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Deák Antal András: Fokok és délibábok
39 Fokok és délibábok Deák Antal András Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum 2500. Esztergom. Kölcsey n. 2. Kivonat: Manapság az Alföld megmentését várják egyesek a Tisza-menti fokok megnyitásától. A 19 szá/adi folyószabályozásokkal nemcsak az árvi/ck szűntek meg, hanem a burjánzó vízi világ is eltűnt Talán éppen ez után a letűnt világ utáni sóvárgás szülte a történelmi alapokat nélkülöző álmot az árvízieket, aszályokat és belvizeket kezelni tudó fokrcndxzerról. A vágy tiszteletreméltó, az út azunban téves, mert ez az út sohasem létezett A zseniális fokrendszerröl, mely aszályt, belvizet és árvizet egyaránt kezelt, és virágzó gazdálkodást biztosított az Alföldön, a levéltárak mélyen hallgatnak. Nem az ártéri gazdálkodás, a „fokrendszer" visszaállítása a jövó útja. Folytatni kell a Tisza-szabályoras Sléckcmji által megfogalmazott programját: vizet virini oda, ahol annak híjával vannak, vagyis megoldani az Alföld öntözését, és elvinni a vizet onnét, ahol abból túl sok van, azaz kezelni kell a belvizeket. Növelni kell az Alföldön a vizes élőhelyek, tavak és tározók számát. 1-zek rendeltetése aznnhan nem az árvízi gondok megoldása, mert az áradó Tiszán levonuló sok millió köbméternyi víztömeg kezdésére ezek alkalmatlanok, hanem elsősorban a természet gazdagítása és az ember öröme. Az árvizek ellen pedig továbbra is egyetlen reménységünk az. erős töltés és a szervezett védekezés Kulcsszavak: vízgazdálkodás, folyószabályozás, fok-gazdálkodas Ártéri gazdálkodási, fok-rendszer visszaállítást árvédelmi töltésrendszer-megnyitási gondolatok A vízgazdálkodási szakemberek számára a fokok mindig gondot jelentettek, mivel rajtuk keresztül árasztották el az áradó folyók az ártereket. Ezért a gát, illetve töltésépítés folyamában ezeket a fokokat elzárták Manapság az Alföld megmentését váiják egyesek a fokok megnyitásától Reményeiket egy, a valósággal keveset töródő álom-elméletre építik. E szerint hajdan, még a török idők előtt, őseink a fokok ásásával nagyszerűen megoldották mind az árvízgondokat az. Alföldön, mind pedig a belvíz és aszály problémákat. Vissza kell hát állítani az ősi Jfokrendszert"- mert, hogy ezek a fokok egy jól átgondolt rendszer szerint működtek - majd el kell bontani a gátakat Az elképzelés alapjául Andrásfalvy Bertalan azon gondolata szolgált, hogy „a fok formálja át a természet önkényéből áradó és apadó, lényegében befolyásolhatatlan folyók tevékenységét emberi haszonvétel tárgyává", azaz a fokok „mesterséges készitésűek" 1. A baj csak az volt - véli Andrásfalvy hogy a török korban (15261699) a fokok gondozását elhanyagolták, és a fokrendszerrel való gazdálkodás technikáját elfelejtették Ha tehát ezeket az ismereteket felfrissítjük - vonják le a következtetést a fokrendszer-elmélet híva - a csatornákat ismét kiépítjük, megteremtjük az árvizekkel való békés együttélés feltételeit Következőleg, a folyók mentén a gátépítés elhibázott volt, és ma nemcsak fölöslegesek a töltések, hanem károsak is, tehát el kell őket bontani. A fokok ember-alkotta voltára alapvetően kél érvük van A legmegfoghatóbbak a nyelvi eredetű érvek. A régi térképeken, népnyelvben előfordul „ásott fok'' vagy olyan is, melynek Jtsvány' a jelzője. A másik érv, hogy ezek a fokok az adott terület legmélyebb pontján nyílnak a folyó folyásirányába hajolva, hogy minél szelídebben áradjon ki a folyó vize az adott ártérre Okos és célszerű „építésük" ugyancsak emberi eredetre utal Vegyük közelebbről szemügyre ezeket az érveket 1 1 TamtbndMrt* Tobm megye történetMU VII 1976. Szekszárdi Nyomda (Andrésfmtvy Hertmlan Duna mente népének ártén gazdálkodása Tolna és Ilaranya megyében az ármentesítés befejezéséig) Emberi kéz alkotta volna a fotyóinkat kísérő fokrendszert? A nyelvi érvek azért nem meggyőzőek, mivel számos ellenpéldát lehet felhozni velük szemben. Az oklevelekben ugyanis a meatus (torkolat), alveum (meder), ruptura (szakadás), ostium (nyílás, torkolat) kifejezésekkel fordul elő leggyakrabban, amely szavak jelentésükben nem tartalmaznak utalást arra, hogy azokat a fokokat, amelyeket jelölnek, emberi kéz alkotta volna. Sőt az egyik oklevélben és egy 17. századi térképen értelmezve is megtaláljuk a fok szót: alveum arundinosum stru fok (náddal benőtt meder, vagyis fok), illetve: ruptura seu fok (a folyó partjában lévő szakadás, vagyis fok). A másik érvre, tudniillik, hogy a fokok a folyót kísérő övzátonyt átvágva a terület legmélyebb pontján térnek vissza a folyóba, ami értelmes emberi beavatkozásra utal, az a válaszunk, hogy ebben nem az emberi lelemény, hanem a természet törvénye diadalmaskodik. Az ártérről a leapadt folyó felé áramló vizeknek ugyanis a gravitáció törvénye csalhatatlanul megmutatja, hol kell visszatérniük a folyóba. Ezek a vizek aztán évtizedek vagy évszázadok alatt nemcsak szakadást, kitorkollást. kajrnt, hanem annak folytatásában medret is építettek magliknak Rajtuk keresztül a folyó saját vize áramlott ki-be - az áradáskor és apálykor - azaz a folyó kinyúlt a mocsárba, az ártérbe, akár a sziklafok a tengerbe. Ezért kapták ezek a medrek a fok elnevezést, és alapvetően ebben különböznek a fokok a mellékfolyóktól, amelyek „idegen" vizeket szállítanak a folyóba. A fokoknak az övzátonnyal pedig dolguk nem volt, mivel a folyó születésének pillanatától az ár és apály lüktetése nyitva tartotta őket A fokot ugyanígy természetes képződménynek ismén a Dunát 6 könyvben leíró Luigi lerdinando Marsigli is, bár téves fordítás alapján a „fokrendszer" hívei saját elgondolásuk mellett szeretik ót idézni Marsig!i Duna-monográfiájában először tett kísérletet a folyó és mocsarai, árterei közötti kapcsolat tudományos leírására Ábrán is szemléltette a fokok működését. Az itt bemutatott, az ő könyvéből vett ábrán a fokot „H"-val jelölte A kép felirata: "A Ihma keresztszelvénye alacsony vízállásnál, hogy nyilvánvalóvá váljon a mocsár állapota szinte víz nélkül" Az említett „IF-val jelölt medrekre azt mondja:
