Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

363 A Fülöpszállás-Szabadszállás környéki szikes tavak rákfaunája Forró László Magyar Természettudományi Múzeum Allattára, 1088. Budapest, Baross u. 13. Kivonat: A Kiskunsági Nemzeti Park területén, Fülöpszállás - Szabadszállás környékén található szikes tavak állapotfelmérése keretében került sor hat szikes tó rákfaunájának vizsgálatára 1998-1999-ben. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a vizsgálatok eredményeit és összevetjük az idevágó korábbi irodalmi adatokkal. Kulcsszavak: szikes tó, állapotfelmérés, Cladocera, Copepoda. Bevezetés A Kiskunsági Nemzeti Park Fülöpszállás-Szabadszállás környéki területe még napjainkban is viszonylag gazdag szikes vizekben. A szikes tavak tudományos vizsgálatának kezdetén is végeztek már itt vizsgálatokat, több mint 100 évvel ezelőttről, 1893-ból is vannak a tavak rákfaunájára vonatkozó adataink (Daday 1894). Ezután (Nógrádi 1956, 1957) publikált az itteni vizek limnológiai viszonyairól és mikrofaunájáról 1941-ben és 1953-ban végzett gyűjtései alapján. A 70-es években (1976-77), a terület védelem alá helyezése után a Szikeskutató Munkaközösség (Megyeri 1980) vizsgálta ezeket a helyeket. Boros & Forró (1999) és Forró Boros (1997) 1993-ban végzett gyűjtések eredményeiről számolt be. A területen található szikes vizek közül hat szikes tó vizéből gyűjtöttünk Zooplankton mintákat 1998-1999-ben a tavak jelenlegi állapotának felmérése érdekében, az alábbiakban rövid öszszefoglalást adunk az elért eredményekről. Módszerek A tavakba begázolva vettünk mennyiségi mintákat, több helyről mentve 15-20 liter vizet szűrtünk át 100 p lyukbőségű planktonhálón. A helyszínen azonnal konzerváltuk a mintát formalin hozzáadásával, majd a laboratóriumban történt meg a begyűjtött anyagok válogatása, számolása és meghatározása. Eredmények Fülöpszállás, Kelemen-szék - magas pH és nagy sótartalom jellemezte ezt a tavat, a vezetőképesség évszakos változása is jelentős volt. Tavasszal előfordult itt a keleti tócsarák (Branchinecta orientális) is. Az ágascsápú rákok közül Daphnia magna és a Moina brachiata volt a legtömegesebb itt, a Copepoda fajok közül pedig az Arclodiaptomus spinosus. Fülöpszállás, Fehér-szék - viszonylag magas volt a pH értéke ebben a székben is, de a vezetőképesség és a sótartalom nagyon alacsony, 1 g/L alatti maradt. Több faj került innen elő, mint a nagyobb sótartalmú tavakból, az ágascsápú rákok között nem dominált sem a D. magna, sem a M. brachiata, továbbá nem az A. spinosus, hanem az Arctodiaptomus bacillifer fordult elő az itt gyűjtött mintákban. Szabadszállás, Zab-szék - a pH magasabb, a sótartalom nagyobb volt ebben a tóban, mint a Kelemenszékben, jelentős volt a kémiai tulajdonságok szezonális ingadozása is. Kevesebb faj került innen elő, itt nagyobb egyedszámban lehetett fogni a keleti tócsarákot. A fehér szikesekre jellemző Moina brachiata - Arctodiaptomus spinosus fajpár dominált a nyári időszakban, tavasszal pedig a Daphnia magna volt tömeges. Szabadszállás, Pipás-rét - sekély, kis kiteijedésű szikes víz, a pH és a vezetőképesség is elég magas értékeket ért el. Itt is megtaláltuk a keleti tócsarákot, emellett pedig a szikes vizekre jellemző kisrákok domináltak a planktonban, különösen jellegzetes a Moina brachiata - Arctodiaptomus spinosus fajpáros tömeges előfordulása. Szabadszállás, Kis-rét - az előzőhöz hasonló kiterjedésű kisvíz, amely azonban lényegében elvesztette már szikes jellegét, hiszen a pH, de különösen a vezetőképesség csak nagyon alacsony értékeket ért itt el. Nagyszámú faj jelent meg itt, amelyek között találhatunk időszakos kisvizekre jellemző fajokat, de egyetlen szikes vízi szervezet sem fordult elő a mintákban, egyik Arctodiaptomus faj sem került elő. Dunatetétlen, Böddi-szék - a korábbi nagy kiteijedésű, összefüggő medencét több részre osztották vízrendezési munkálatokkal, jelenleg nem tartozik a nemzeti park területéhez. Több medencéjét vizsgáltuk, amelyek között vannak kisebb-nagyobb különbségek, de a pH és a vezetőképesség egyaránt magas értékeket ért el. A rákfaunában is megtalálhatók a jellegzetes szikes vízi fajok, jellemző a Moina brachiata - Arctodiaptomus spinosus tömeges közös előfordulása. Értékelés A kémiai tulajdonságok és a rákfauna összetétele és mennyiségi viszonyai alapján hasonló képet kaphatunk a vizsgált szikes tavak állapotáról. A kapott eredmények szerint négy szikes víz - Kelemen-szék, Zab-szék, Pipásrét és a Böddi-szék található természetes állapotban, amelyekben a pH és a sótartalom, illetve ezek szezonális ingadozása egyaránt ezt tükrözi. A rákfaunában megtalálhatók a szikes vizekre jellemző fajok, amelyek rendszerint nagy egyedszámban jelennek meg. A másik két vízben Kis-rét, Fehér-szék - ettől eltérő állapotok uralkodnak, a sótartalom nagyon alacsony és hiányoznak ezekből a jellegzetes szikes fajok. Irodalom Boros, E. & Forró, L. (1999): A gulipán (Recurvirostra avosettá) potenciális táplálékbázisának vizsgálata és a planktonikus kisrákok jelentősége az alföldi szikes vizekben - Acta Biol. Debr Oecol. Hung. 9: 107-121. Daday, J. (1894). Adatok az alföldi székes vizek mikrofaunájának ismeretéhez. - Math. term.-tud. Ért. 12: 10-43. Forró, L & Boros, E. (1997): Microcmstacean Zooplankton as potential food of Recurvirostra avosella in sodic waters of the Hungarian plain. - In: Faragó, S. & Kerekes, J. (eds): Limnology and waterfowl. Monitoring, Modelling and Management. Weüands International Publication 43, Hungarian Waterfowl Közlemények 3: 239-250. Megyeri. J. (1980): Zooplankton. - In: Megyeri, J (szcrk): Szikes tavak és élőviláguk. Vizsgálatok a KNP szikes tavam. Kézirat. Nógrádi, T. (1956): Adatok a Fülöpszállás környéki szikes tavak limnológiájához. - Hidrológiai Közlöny, 36: 130-137. Nógrádi, T. (1957): Beiträge zur Limnologie und Rädertierfauna ungarischer Natrongewässer. - Hydrobiologia 9: 348-360.