Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

358 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. Kisemlős- (Insectivora, Rodentia) és kétéltű- (Amphibia) közösségek vizsgálata a Balaton vízgyűjtőterületén Farkas János Puky Miklós ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás Kulcsszavak: kisemlős, kétéltű, közősségszerkezet, habitat, természetvédelem Bevezetés A Balaton körül számos közei-természetes élőhely található. Az északi parton lévő természeü értékek felismerést vezetett Magyarország egyik legfiatalabb nemzeti parkjának, a Balatonfelvidéki Nemzeti Parknak létrehozásához. A tó ökológiai állapotának megőrzése, esetleges javítása csak ezeknek az élőhelyeknek a kutatásával, az itt élő állat- és növényközösségek megőrzésével lehetséges Bár a tó faunáját már eddig is intenzíven vizsgálták a vízgyűjtő területének állatközösségeiről jóval kevesebbet tudunk. Pedig olyan ritka, védett fajok is élnek a területen, mint a Magyarországon jégkorszaki reliktumként fennmaradt patkányfejü pocok (Microtus oeconomus). Emlőstani kutatásainkat olyan mozaikos jellegű területeken folytattuk, ahol a legnagyobb esélyt láttuk, hogy a legtöbb faj egyedeit megtaláljuk. A nagyobb vizsgálati területeket kisebb részekre bontottuk, melyek egymástól elsősorban a növényzetükben különböztek. Közismert tény, hogy a kisemlösök a rendelkezésükre álló táplálékkínálatból fajtól függően választanak (,Hjalten, 1996, Bellocq, 1994). Emiatt várhatóan az élőhely fragmentáltsága, a fragmentumok növényzete alapvetően meghatározza, hogy az adott területen mely fajok populációi fordulnak elő. A fragmentumok közötti vándorlás tanulmányozását is célul tűztük ki. A tó és környezetének kétéltüfaunáját már számos szerző vizsgálta (pl. Fejérváryné, 1943; Ilosvay, 1985, Marián, 1988). A rendelkezésre álló adatok a populációk fokozatos eltűnését írták le, de részletes mennyiségi felmérés nem történt. Ez különösen fontos lenne a T. dobrogicus esetében, amelynek elterjedési területe elsősorban Magyarországra esik (Arntzen és mtsai, 1997, Griffiths, 1996). Jelen munka célja az Endrédi-patak felső szakaszán élő kétéltűek részletes leírása, további területek ismételt faunisztikai felmérése különös tekintettel a T. dobrogicus előfordulására Mintavételi helyek és módszerek A kisemlösök vizsgálatához a Balaton északi partján két területet választottunk ki. Mindkét területet a növényzet és a vízellátottság szempontjából 3-3 részre osztottuk. A következő kvadrátokon folytattunk csapdázásokat: I. Palóznak Fával, fűvel, sással és náddal benőtt terület a tó partjához közel. A területen kijelölt 3 kvadrát érintkezik egymással A kvadrátok egyenként 0,8 ha nagyságúak. 1. Magassásos rész (Caricetum acutiformis-ripariae) Az év nagy részében mérsékelten nedves, soha nem szárad ki teljesen Uralkodó növényfajai: nád (

Phragmites communis), gyékény (Typha latifoliá), sásfajok (Carex). 2. FÜZES {Salicetum albae-fragilis) Kgyes részei, főként tavasszal viz alá kerülnek, az év nagy részében azonban szárazon áll. Füz bokrok és fák (Salix) között egy-két nyár (Populus nigra) és éger (Alnus glutinosa) is megtalálható. A füszint rendkívül gyér. 3. Zsombéksásos (Caricetum alatae), füves terület Az év nagy részében csak mérsékelten száraz, tavasszal részben vízzel bontott, nyáron egy része erősen kiszárad. Uralkodó növényfajai: sásfajok (Carex), Agrostis alba, Calamagrostis negleeta, füfajok (Poa). II. Szigligeti terület Az I. területhez hasonlóan mozaikos jellegű, de annál nagyobb kiterjedésű és egyes részein erősebben degradált rész. Három egymással érintkező kvadrátot választottunk ki Ezek az. I. tenilet 3 élőhelyéhez hasonlítanak. 4. Magassásos rész (Caricetum acutiformis-ripariae) Az év nagy részében mérsékelten nedves, nyáron részben kiszárad. Uralkodó növényfajai: sásfajok (Carex), gyékény (Typha latifoliá), nád (

Phragmites communis). 5. Füzes (Salicetum albae-fragilis) Csak tavasszal nedves, az év nagy részében mérsékelten száraz A füzeken (Salix) kívül nyár (Populus nigra), nyír (Betula pendula) és bodza (Sambucus) található még nagyobb számban a területen A lágyszárúak közül gyakoriak a sások (Carex) és a szeder (Rubus caesisus). 6. Sásos (Caricetum alatae), füves terület Az év nagy részében csak mérsékelten száraz, tavasszal részben vízzel borított, nyáron egy része erősen kiszárad. Uralkodó növényfajai: sásfajok (Carex), Agrostis alba, Calamagrostis negleeta, fúfajok (Poa). Gyakori gyomnövénye az Erygeron canadensis. A kisemlösök vizsgálatánál a fogás-jelölés-visszafogás (Capture-Mark-Recapture) módszert alkalmaztuk. A csapdázásokat elevenfogó, fából készült csapdákkal végeztük, csalétekként vöröshagymás pirítós kenyeret használtunk. A mortalitás csökkentése végett a csapdákba kukoricát is tettünk. Mindegyik területen 7 x 7-es kvadrátot vettünk fel. A befogott állatokat dietiléterrel elaltattuk, majd az első alkalommal ujjcsonkítással egyedi jelöléssel láttuk el. A csapdázott állatokról a következő paramétereket jegyeztük fel: a fogás helye, ideje, egyedi kód, nem, ivarzási állapot, testtömeg, testhossz, farokhossz, talphossz. A populációk méretét fogásnaptár (Calendar of captures) segítségével állapítjuk meg. A kétéltű vizsgálatokat a Balaton északi és déli partjának néhány befolyója mentén valamint az északi parton lévő Kocsi-tónál végeztük. Az Endrédi-patak felső szakaszán, Balatonendréd felett a patak vizét kis tóvá duzzasztották fel. Mielőtt a patak elérné a falut nádason folyik keresztül. A patak felső szakaszán, közvetlenül a falu előtt két kis méretű mesterséges tó található. A falu után a patak medrét kimélyítették, így az csatorna jellegűvé vált. A falu alatt a patak mentén szántóföldek húzódnak. A déli parton lévő másik mintavételi területen átfolyó, halastavakkal kapcsolatban lévő Tetves-patak Balatonszemesnél én el a Balatont. Az északi parton az erős emberi hatásnak kitett Kétöles-pataknál valamint a kevésbé bolygatott örvényesi- és a Lovasi-sédnél végeztünk vizsgálatokat. A Balatonalmádiban található Köcsi-tó régebben a T. dobrogicus egyik élőhelye volt (Marián, 1988), ott ezért vettünk mintát A mintavételi területek részletes leírása Farkas és Puky (1997) cikkében található. A kétéltűeket pete, lárva és kifejlett állapotban is vizsgáltuk. Meghatározásukat Dely (1967), Arnold & Burton (1980) és Nolle rt & Nöllert (1992) leírásának megfelelően végeztük. A terepen nehezen határozható taxonómiai besorolás miatt a Rana esculenta, Rana ridibunda, Rana lessonae rendszertani egységekbe tartozó egyedeket Rana esculenta complexként tüntetjük fel. Az adatgyűjtéseket 1998. márciusa és 1999 novembere között folytattuk.