Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
359 3 k v a ü • a t 1. ábra. A kisemlősök vizsgálati Eredmények és következtetések A vizsgálati területekről 12 kisemlősfaj 336 egyedét tudtuk kimutatni (/. ábra). A két nagy (I. és II.) terület hasonlóságát a kisemlős-közösségek hasonlósága is jelzi. Minden területen ősszel tudtuk a legtöbb egyedet csapdázni. A domináns fajok közé az A. agrarius, a C. g/areoltis és a S. arancus tartozik. Az élőhelyek között a fajés az egyedszámokat tekintve jelentős különbség mutatkozott. A legtöbb fajt és egyedet a 4. sz. vizsgálati területen találtuk, a legkevesebbet a kissé ruderális jellegű 6. kvadrát területén. A hasonló vegetációjú területek faunája hasonlít leginkább egymásra (2. ábra). A leromlott, ruderális jellegű területeken (6. terület), foként, ha ott valamilyen gyomnövény erősen elszaporodik, a kisemlősök is visszaszorulnak. Hasonló a hatása az aljnövényzet hiányának is (2. terület ). A területek közül a legnagyobb diverzitást az 1. és 3. területen, a legkisebbet pedig a 2. és 6. területeken tapasztaltuk (5. ábra). A legtöbb egyed az eltérő jellegű élőhelyek határvonalára elhelyezett csapdákból került elő, bár a területek közötti migrációt csak néhány hím egyednél lehetett megfigyelni. Az ivararány a tömegesebb fajok mindegyikénél kiegyensúlyozott, közel egyenlő. egyedszáma a különböző területeken évtizedekben nem sikerült megtalálni a fajt a Tetves-patak területén, pedig korábban a déli parton jelen volt (llosvay, 1985). 1998-ban három fiatal, kifejlett egyedet sikerült találnunk, ami egy esetleges rekolonizációra utal. 0.17 0.167 03 0' I •l'ilj 1 0.841 0.447 | ° 0"? I , I i 0,96 496 0,91 0,92 0,9 0.88 0,86 a,« 0,82 »4 0,8 _?. ábra. Shannon- Wiener Index és Evennes 1-2. 1-3. 1.4 1-5. 1-6. 2-3. 2-4. 2-5. 2-6. 3 4. 3-5. 3-6. 4.5 4-6 5 6 2. ábra. A különböző vizsgálati területek közötti különbség mértéke (t-érték) Az adatokat cluster analízissel is kiértékeltük a Státistica programcsomag segítségével (4. ábra). Eszerint a magassásos élőhelyek állnak a legközelebbi rokonságban egymással, a többitől pedig a 2. terület tér el a leginkább. A hasonló jellegű 3 . és 6. terület is egy egységet alkot. A fentiek azt bizonyítják, hogy a nagy kiterjedésű, nem, vagy csak kissé háborított élőhelyek faunája hasonló a tó vízgyűjtőjének különböző területein. Összesen 8 kétéltű taxont mutattunk ki a vizsgálati területekről. 1996-hoz képest Farkas és Puky (1997, 1997 b) új faj a Rana an'alis megjelenése (4. ábra). Az elmúlt 1.ítudy . 4. ábra A vizsgálati területek kladogrammja Az Endrédi-patak mentén az opportunista szaporodási stratégiájú Rana dalmatina viszonylag állandó eloszlása a vízi környezet stabilitását jelzi. A T. dobrogicus kimutatása egyik vizsgáJaü területről sem sikerült, pedig korábban gyakori volt a Balaton környékén (pers. obs. Marián, 1988). Hiánya valószínűleg elsősorban a változatos emberi behatásoknak (élőhely tönkretétel, szennyezés, közúti forgalom stb.) tudható be A faj további vizsgálata kiemelt természetvédelmi feladat, hiszen azon hazai fajaink egyike, amelyek nemzetközileg is védettek és veszélyeztetettek (IUCN, 1996). Köszönetnyilvánítás A felmerések elvégzését a Balaton-kutatási Alapítvány támogatása tette lehetővé.
