Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

356 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. Abiotikus paraméterek hatása hal-együttesek szerveződésére egy középhegységi vízfolyásban Erős Tibor MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka u. 14 Kulcsszavak: abiotikus paraméterek, hal-együttes összetétel, patakok, ordináció Bevezetés A vízfolyások térben és időben igen változatos élőhelyi feltételeket nyújtanak a bennük előforduló élőlényközösségek számára. A folyóvízi ökológia fontos kutatási területe az élőlények válaszreakcióinak megismerése e tér-időbeni heterogenitásra (Fräser és Sise, 1980). Természetes és közel természetes állapotban fennmaradt középhegységi vízfolyásainkra jellemző a különböző fizikai paraméterekkel leírható mederszakaszok kialakulása. E változatos hidro-geomorfológiájú egységek két szélsőséges esete a sekély gázlók és a mély medencék kialakulása, melyeknek létrejöttéért a vízfolyás-vízgyűjtő hidrológia és geológiai tulajdonságai, illetve növénytakarója felelős (Gordon et al., 1992). Jelen kutatásunk célja volt, hogy megismeijük, milyen mértékben határozzák meg abiotikus tényezők a halállomány összetételét a hidro-geomorfológiai egységek színijén egy középhegységi vízfolyásban. Anyag és módszerek A hidro-geomorfológiai tényezők hatását középhegységi vízfolyásaink hal együtteseinek szerkezetére a Börzsöny hegységben folyó Bernecei-patakon és e vízfolyást befogadó patakon, a Kemence-patak alsó szakaszán kezdtük el tanulmányozni. A Bernecei-patakon nem találhatók kibetonozott szakaszok és gátak, lépcsők, amelyek a halak közlekedését akadályozhatják. A halaknak szabad vándorlásra van lehetőségük a Kemence-patakon keresztül az Ipoly folyóba, illetve az Ipoly halai is felúszhatnak a vízgyűjtő e legfelső szakaszára. A Bernecei-patak és a Kemence-patak alsó szakaszának halállomány szerkezete ezért egy humán hatásoktól kevéssé befolyásolt vízfolyás halállomány szerkezetének felel meg. Jelen dolgozathoz felhasznált adatokat 2000. májusában és júniusában gyűjtöttük a Bernecei-patak 185 m hosszúságú, a Kemence-patak 135 m hosszúságú szakaszairól. összesen 21 hidro-geomorfológiai egységet (HGE) különítettünk el a patakokon, 13-t a Bernecei-patakon 8-t pedig a Kemence-patakon. Az egyes HGE-kben a patakra merőlegesen két méterenként transzekteket vettünk fel, melyekben a parttól 10-30 cm távolságtól kezdődően egyméterenként megmértük a vízmélységet és 50 x 50 cm oldalú kvadrátban becsültük az aljzat összetételét. Az aljzatot alkotó részek százalékos összetételének megállapításához a következő kategóriákat használtuk, iszapos-homok, homok, kavics, kő, szikla, márga. A víz folyásának sebességét az egyes egységekben egy jól látható, a vízfelszínhez közel úszó tárgy, adott idő alatt megtett úthosszából becsültük, több mérés átlagából számítva. A halállomány mintavételét a hálókkal elrekesztett egységekben elektromos halászgép segítségével végeztük. Az adatokból a halfajok darabszám szerinti százalékos összetételét számítottuk ki. A HGE-k objektív összehasonlítását a mért abiotikus paraméterek alapján standardizált fökomponens analízissel (PCA) végeztük el. A HGE-k halegyüttesek alapján történő összehasonlításához korreszpondencia elemzést (COA) alkalmaztunk. Mindkét analízis előtt a változók eloszlásának normálishoz való közelítéséhez az adatmátrixon logaritmikus, illetve négyzetgyök-arcsin transzformációt hajtottunk végre, a változó típusától függően (Podani, 1997). Az ordinációs elemzéseket Pcxiani (1993) Syn-Tax programcsomagjának segítségével végeztük el. A PCA alapján nyert első komponens mentén elhelyezkedő HGE-k és a COA alapján nyert első tengely mentén elhelyezkedő HGE-k között korrelációt számítottunk, hogy meghatározzuk milyen mértékben határozzák meg a mederszakaszok a halegyüttesek összetételét (Id. eredmények). Eredmények A halállomány összetétele a vizsgált vízfolyásokban Összesen nyolc halfajt sikerült kimutatnunk a Kemence-patak alsó szakaszáról és a Bernecei-patakból. A halállomány patakszakasz szintű összetétele az 1. táblázatban tekinthető meg. Mindkét vízfolyásban ugyanazon halfajok fordultak elő és a faji összetétel arányában sem mutatkoztak jelentős különbségek. A három domináns halfaj közül a kövi csík aránya a két patakban megegyezett, míg a fejes domolykó és a fürge cselle aránya fordítottan viszonyult egymáshoz. Egyéb fajok a halállomány kis százalékát alkották. I. táblázat A kimutatott halfajok és százalékos eloszlásuk Faj BerneKemenceicepatak patak Kövi csík (kcs) (Barbatula barbatulá) 52,1 52,6 Fürge cselle (fcs) (Phoxirms phoxinus) 35,2 17,9 Fejes domolykó (fd) (I^evciscus cephalus) 9,6 19,5 Fenékjáró küllő (tk) (Gobio gobio) 0,9 4,1 Nyúldomolykó (nyd) (I^uciscus teuciscus) 0,6 3,3 Petényi máma (pm) (Barbus petoponnesius petényi) 0,9 0,7 Menyhal (mh) (Lota lotá) 0,7 1,8 Sujtásos küsz (sk) (Albumoides bipunctatus) 0,1 0,1 A hidro-geomorfológiai egységek jellemzése A 21 HGE abiotikus paramétereik alapján készült ordinációját az első két komponensen mutatjuk be (/. ábra), amelyek a teljes variancia 72%-t magyarázták meg. A HGE-k elrendeződéséért az első komponens (50 %) mentén a sekély, gyors folyású, sziklákat és köveket viszonylag nagy arányban tartalmazó mederszakaszoktól a mély vizű, lassan áramló, iszapos homok borítású mederszakaszokig húzódó gradiens volt felelős. Az objektumok a második komponens (22 %) mentén az aljzat összetételben megnyilvánuló egyéb különbségek alapján rendeződtek el. A HGE-k patakszakasz szerinti csoportosulását vagy elkülönülését nem tapasztaltuk.