Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
353 A mintavételi terület növelésének hatása a halállomány szerkezeti paramétereire egy középhegységi vízfolyásban Erős Tibor MTA ÖBKI - Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka S. u. 14. Kulcsszavak: mintavétel, térsor elemzés, halak, patakok Bevezetés A vízfolyások ökológiai állapotának megismerése és folyamatos nyomon követése a természetvédelmi célú hidrobiológiái kutatások fontos feladata. A vizek élettörténéseiben kiemelt szerepet betöltő egyik élőlénycsoportot, a halakat, rendkívül jó indikációs képességeik és könnyű határozhatóságuk miatt gyakran alkalmazzák a vízfolyások biológiai integritásának meghatározása során ( Karr et al, 1986). A kutatómunka folyamán gyűjtött mintával szemben támasztott követelmény, hogy a halállományt jellemző szerkezeti mutatók (pl. fajösszctétcl, abundancía, fajok egyedszámának százalékos aránya, kor és méretösszetétel, biomassza, táplálkozási guild összetétel stb.) mennél pontosabban becsüljék meg a monitorozni kívánt vízfolyás szakasz tényleges halállomány összetételét. Vízfolyásaink halegyütteseinek tudományos igényű felmérése megkívánja, hogy a folyóvízi halállományok mintavételezésével foglalkozó külföldi szakirodalom mellett (pl. Backiel, 1964; Penczak, 1985) hazai adatok is mennél nagyobb számban álljanak rendelkezésünkre egy jövőbeni, a természetvédelmi gyakorlatban alkalmazható monitoring eljárás módszerelméleti háttéranyagaként. Jelen munkánkkal ezért a következő kérdésekre kerestünk választ: - miként változik egy középhegységi patakunkban a mintavételi terület növelésének függvényében a halállomány szerkezetét leíró három legfontosabb paraméter: 1.) a fajkészlet, 2.) a halcgyüttes egyedszám szerinti százalékos összetétele (%-os összetétel) és 3.) a fajok valamint a halállomány denzitása? - milyen mértékben változnak ezen paraméterek ugyanazon terület egyidejű, többszöri halászata során? Vizsgálati eredményeinket a Börzsöny-hegységben található középhegységi patak, a Bemecei-patak halegyüttes összetételének tanulmányozása során nyertük. Anyag és módszerek A dolgozatban felhasznált mintaanyagot 1999 augusztusában gyűjtöttük a Bernecei-patak középső szakaszáról, háton hordozható, akkumulátoros halászgép segítségével. Az elektromos halászgép megfelelő gyűjtőeszköz köves aljzatú, akadályokkal borított (pl. fatörzs) mederszakaszokon (Györe, 1996). Két, közel 100 m hosszúságú szakaszt jelöltünk ki mintavételi területnek, melynek teljes hossza 191 m volt A mintavételi területet a priori felosztottuk elkülönülő hidro-geomorfológiai egységekre (HGE), mely megkönynyítette a hely halászatát. A HGE-k átlagos hossza 15 m (8-23m) volt. A halászat kezdete előtt minden egységet 2 mm szembőségű hálóval kerítettünk el. Ezt követően, lassú ütemben haladva, igyekezvén az összes halat megfogni, 4-6 alkalommal lehalásztuk a területet. Az egyes halászatok között átlagosan 15 perc (5-30 perc) szünetet hagytunk. A fogott halakat az utolsó halászatig nagyméretű vödrökben tároltuk, majd a halászat befejezésekor ugyanarra a HGE-be helyeztük vissza őket, ahonnan kifogtuk. Nem sikerült minden esetben az összes halat kifognunk a vizsgált egységekből. Az elkerített 13 HGE-ből két alkalommal nem fogtunk halat, a többi esetben 1-3 példány mindig előkerült az utolsó lehalászásnál. Az egymás utáni fogások azonban fokozatosan csökkenő értékeket mutattak, ezért a halállomány kimélése, valamint az élőhely destrukció további elkerülése érdekében nem folytattuk tovább a halászatot. E mintavételi eljárás mellett egy harmadik 60 m-es területen, a HGE-k elkülönítése nélkül, egyszeri, felmérő halászatot végeztünk. A 251 mes szakasz halászatán kívül még három, egyenként kb. 30 m-es részt vizsgáltunk, új halfaj előkerülésében bízva. A halászott, megközelítőleg 350 m hosszúságú patakrész a Bernecei-patak 3 km-es szakaszán helyezkedett el. Eredmények és értékelésük A faj késztet A Bernecei-patak faunisztikai szempontból felmért, mintegy 350 m hosszúságú szakaszáról hat halfaj előfordulását sikerült kimutatnunk (/. táblázat). A kövi csík (Barbatula barbatula) és a Purge cselle (Phoxinus phoxinus) minden egyes mintavételi helyről előkerült. A fejes domolykó (Leuciscus cephalus) és a fenékjáró küllő (Gobio gobio) nem kerültek elő a 30 m hosszúságú mintavételi helyek mindegyikéből, míg a nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) és a petényi márna (Barbus peloponnesius petényi) az egyszeri alkalommal halászott 60 m hosszúságú szakaszon sem fordultak elő. A több alkalommal halászott 13 HGE-ből a kövi csík és a fürge cselle minden egységben előfordult, míg a fejes domolykó 9-ben, a fenékjáró küllő 6-ban, a nyúldomolykó 4-ben, a petényi máma 2-ben volt megtalálható. I. táblázat. A Bemecei-patakban 1999. augusztusában fogott halfajok egyedszáma (I-III. mintavételi hely) és prezencia/ábszencia adatai (IV-VI. mintavételi hely). Fai 1 II. III IV. V. VI. Kövi csík (Barbatula barbatula) 163 175 101 + + + Fürge cselle (Phoxinus phoxinus) 86 48 15 + + + Fejes domolykó (leuciscus cephalus) 67 21 8 + Fenék járó küllő (Gobio gobio) 27 5 2 + + Nyúldomolykó (Leuciscus leuciscus) 5 3 0 + Petényi máma (Barbus peloponnesius pet.) 6 1 0 összesített egyedszám 354 253 126 Jelmagyarázat: l-II ismételt halászatokkal vizsgált mintavételi helyek; III egyszer halászott mintavételi hely; IV-VI fajok kimutatása végett halászott mintavételi helyek A halállomány %-os összetétele A halászott terület növelésének hatása a halállomány %-os összetételére az 1. ábrán látható. A halállományt alkotó fajok közül a kövi csík %-os arányának fokozatos, viszonylag nagy mértékű emelkedése, míg a fenékjáró küllő és a fürge cselle %-os arányának fokozatos, kismértékű csökkenése volt megfigyelhető. A fejes domolykó aránya az 5. HGE-ben nagy mennyiségben fogott halak alapján kismértékben emelkedett, a 250. m-re azonban a kiindulási gyakorisági százalékos értékre esett vissza. A petényi márna és a nyúldomolykó arányában a fogott halak kis száma miatt nem történt változás.
