Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

354. HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6. SZ. 0 100% S) 2 80% 0) N | 60% >. S 40% E 1 20% X 0% • pm • nyd Hfk • fcs • fd • kcs 1 2 3 4 5 Halászatok száma 2. ábra. Az ismételt halászatok során nyert összesített fogások halállomány összetétele. 1.5 fi 0.5 • pm • nyd Hfk • fcs Bid • kcs iiiSI 1 2 3 4 5 Halászatok száma 3. ábra. A 191 m hosszúságú patakszakasz ismételt halászataival nyert denzitás értékek. A halászott terület növelésének hatását a halfajok és halállomány denzitás értékeinek változására a 4 ábra mutatja be. A fogott fajok közül a kövi csík denzitása 0,5 hal/m

2 érték körül ingadozott. A fürge cselle, a fenékjáró küllő, a nyúldomolykó és a petényi márna denzitása fokozatosan csökkent. A fejes domolykó denzitása az 53-75. méternél ért el maximumot, majd fokozatosan csökkent. A halállomány denzitásának változásában csupán kismértékű ingadozások voltak megfigyelhetők. A halállomány denzitása a 130. m-től alig változott: 1 egyed/m

2 értéket mutatott. 1. ábra. A halállomány összetételének változása a halászott patakszakasz hosszúságának függvényében. Az ismételt halászatok során minimális eltéréseket tapasztaltunk a fajok egyedszám szerinti %-os összetételében a 191 m hosszúságú patakszakaszon (2. ábra). A denzitás Az ismételt halászatok hatása a fogott fajok és a halállomány denzitás értékeinek változása a 3. ábrán tekinthető meg. A négy leggyakoribb halfaj denzitás értékeiben az első és az ötödik ismételt halászat között átlagosan 1,7-szcres különbséget tapasztaltunk (kcs és fk 1,6; fd 1,5; fcs 2). A nyúldomolykó és a petényi márna egyedeit minden esetben kifogtuk az első és/vagy a második halászatok alkalmával. Legjelentősebb különbség két egymást követő ismételt halászat között, az első és a második ismételt halászat között volt (1,3-szoros). E 1

5 £ 0.5 a iiiiiiiiimi • pm • nyd • fV • Ica • fd • kcs ^nwvsvin«)« fWKdiONnvn Halászott szakasz hossza (m) 4. ábra. A halászott terület növelésének hatása a halfajok és a halállomány denzitás értékeire. Következtetések A Bernecei-patak geomorfológiailag azonosnak ítélt szakaszán, a hazai monitoring jellegű halfaunisztikai felmérések során gyakorta alkalmazott, egyetlen 100 méteres mintavételi terület nem volt minden esetben elegendő a halfajok kimutatásához. Míg két 100 m hosszú részről az összes faj előkerült, a közel 150 m összhosszúságú négy másik helyről nem tudtuk mind a hat halfajt kimutatni. A fajszám meghatározása erősen függött a halászott terület nagyságától, mert a ritka fajokat csak így lehetett biztosan kimutatni. Egyes fajok minden HGE-ben előfordultak (pl. kövi csík, fürge cselle) míg mások (pl. domolykó, nyúldomolykó, petényi márna) erősen kötődtek a mélyebb mederszakaszokkal jellemezhető HGE-hez. Bizonyos halfajok élőhely preferenciáját más középhegységi patakokból is igazoltuk (Erős, 1997). A vizsgált vízfolyásszakaszon a halállomány százalékos összetétele folyamatosan változott a mintavételi terület növelésével. Kísérletünkben a közel 250 m hosszúságú patakrész nem volt elegendő a halállomány patakszakaszra jellemző százalékos összetételének pontos megállapításához. Figyelemreméltó azonban, hogy az első 100 m halászata és a közel 250 m halászata után nyert %-os halállomány összetétel adatok között nem volt számottevő különbség. Az állomány százalékos összetételének megváltozását a halászatok száma nem befolyásolta, a fajok denzitása azonban erősen függött a halászatok számától. Habár az ismételt halászatok összesített fogásai közötti denzitás értékek százalékos különbségei jelentősen csökkentek, a fajok tényleges denzitását az ismételt halászatokkal sem lehetett teljes pontossággal megállapítani. Ennek oka, hogy a mintavétel miatt elkábult és vagy elbújt halakat nem sikerült teljes mértékben kifogni a területről. A denzitás adatokon alapuló térsorelemzés szerint az egyes fajok, illetve a halállomány denzitásának becsült értéke kb. 120130 m lehalászása után nem változott jelentős mértékben. Eredményeink összefoglalásaként elmondható, hogy a vízfolyásszakaszok halegyütteseinek szerkezetét a jövőben vizsgálni kívánó eljárásoknál, a lehetőségeket figyelembe véve, törekedni kell a halászott terület hosszának növelésére, a fajok kimutatása, illetve a halállomány %-os összetételének mennél pontosabb megállapítása érdekében. Ha a felmérés során a halállomány %-os összetételé-