Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.

350 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. nádasoknak a nyíitvízzel szomszédos sávjában rakódnak le. A felszíni vízfolyások betorkollásánál nagyobb menynyiségű hordalék keveredhet a tavi iszaphoz és szerves-anyaghoz. A tekintélyes területet elfoglaló nádasokban a vízbe hulló szárrészek felhalmozódása és elbomlásuk közötti arány szabja meg az üledékmennyiséget. A mocsarasodó területeken az elhalt növényi részek (azaz a szervesanyag) felhalmozódása dominál A mederszabályozási munkákkal összefüggésen a Velencei-tó természetes limnogeológiai állapotában jelentős változások mentek végbe (Szabó és Fejér 1988) a tó 24 km

2-es területén belül 15 km

2 vízfelület és 9 km"' nádas, két mesterséges sziget (a Cserepes és a Velence), továbbá Sukoró előtt egy túlmélyített evezős pálya lett kialakítva. A mederkotrások során a déli fövenyek és a nagyobb nyíltvizek területéről 1-5 cm, az úszólápos, nádas területeken, kisebb felületű nyíltvizek és az utóbbiak határán 30-60 cm, egyes part-menti mocsaras, nádas területről 90-140 cm vastag, puha, szerves-anyagban gazdag iszapréteget távolítottak el, az ú.n. "kemény mederfenékig". A VTTUKI 1969-es mederfelmérését (Bárányi 1973) figyelembe véve a felső laza iszapréteg átlagvastagsága 30 cm, térfogata 8 millió m

3 volt. Bárányi (in Szilágyi és Bárányi 1972) 14 fúrásában három réteget (AB,C) választott ki, melyek néhány fizikai paraméterének átlagértékét is megadta (7. táblázat) 1. táblázat A réteg megnevezése, jellemzése Vast. (cm) W <%) Izzv. (%) g (g/cm*; A. Laza, fekete iszap, növényi maradvány 10-20 60-90 30-40 1,1-1,2 B. Vit. barna iszap, roth. szerv anyaggal 20-40 50-70 30-40 1,4-1,6 C. Szürke homokos iszap, tömör >20 20 -30 20-25 1,7-2,0 Járai (1972) a fenti fúrások közül hat rétegsorának pollenjeit vizsgálta meg. Palinológiai szempontból szintén három réteget (1,2,3) választott szét: (1) Pollengazdag, recens fekete iszap, humuszban gazdag, több-kevesebb növényi maradvánnyal. Vastagsága 0-120 cm (megfelel Bárányi által kiválasztott „A" és ,3" rétegeknek). A pollenasszociáció tölgyesek és bükkösök fajaival képviselt gazdag szárazföldi vegetációra utal. A lágyszárú fajok közül a termesztett kultúr- és gyomnövények dominálnak, míg a tó lokális flóráját az alacsonyabb és magasabb rendű vízinövények spórái és pollenszemei képviselik. A búza, a rozs, sőt a kukorica pollenjei a rétegben végig megtalálhatók, ami alapján a feliszapolódás sebessége az utóbbi cca. 350 évre vonatkozóan: 0,7 - 3,4 mm/év volt. (2) Pollen-steril réteg, szürke agyag, iszap, fekete homokos iszap, márványos erezettel, esetenként szerves-anyaggal vagy okkerfoltokkal. Tömött réteg, vastagsága 70-180 cm (megfelel Bárányi „C" rétegének). E réteg képződésekor, mely felöleli a holocén nagy részét (boreális, atlantikus, szubboreális, szubatlantikus), a tóban nem volt víz, vagy ha volt is, a többszöri és hosszantartó kiszáradások következtében a pollen-spóra elpusztult. (3) Pinus-t és algákat tartalmazó pollengazdag réteg, világos-szürke agyag, homok. Esetenként okker-foltos, fekete-sávos. Vastagsága > 125 cm A réteg a holocén legelején, a preboreálisban ülepedett le, egy algákban gazdag tóban. A tavi üledékekről rendelkezésre álló ismereteket a MÁFI 1999-ben fürt két új mederfúrásának (Vetó-1, Vetó-2) komplex földtani vizsgálati eredményei tovább gazdagították. A Velencei-tó mederkotrásoktól védett két zugában lemélyült mederfúrások négy üledéktípust harántoltak, melyeknek ásványtani, szervetlen- és izotóp-geokémiai vizsgálata készült el. A rétegsor paleontológiái feldolgozását Nagyné Bodor Elvira (palinológia) és Szurominé Korecz Andrea (Ostracoda) végezte el. Eredményeiket jelen kötetben önálló dolgozatban mutatják be. A kiválasztott rétegeket a felszíntől lefelé az alábbiakban jellemezhetjük (a kémiai és ásványtani tulajdonságok a 2. táblázatban láthatók): (I) Tőzeges kőzetliszt (barnás-szürke) mely fokozatosan megy át tőzegbe (sötét-szürke). Igen lágy konzisztenciájú képződmény, vastagsága 5-30 cm között változik, az alsó réteghatár jól kifejezett. (II) Agyagos kőzetliszt (szürke), szórt foltokban tőzegrostokat és vékony tőzegcsíkokat tartalmaz. A mélység felé magas szerves-anyag tartalmú agyagos kőzetlisztbe (sötét-szürke, lilás árnyalattal) megy át. A réteg tömör konzisztenciájú, vastagsága 25-75 cm közötti, az alsó réteghatár szín alapján kijelölhető. (III) Erősen meszes agyagos kőzetliszt és kőzetliszt (alárendelten kőzetliszt és finomhomokos kőzetliszt) mikrorétegzett váltakozása. A jellemzett rétegen belül (a két fúrás alapján) három kisebb üledékciklus választható szét, melyek vastagsága 30-50 cm, a szemcsenagyság szerint lefelé finomodik, és általában piszkos-fehér mésziszapban végződik. A réteg színe tarka, a mésztartalom függvényében világos-szürke és sötét-szürke közötti átmenetek, kékes és lilás árnyalattal, okker foltokkal. A réteg igen tömött, kemény konzisztenciájú, vastagsága 175 cm körüli. Az alsó réteghatár éles. (IV) meszes, kőzetlisztes agyag, mely a mélység felé fokozatosan agyagos kőzetlisztbe megy át. A Vetó-2. fúráson belül két kisebb, 30 cm vastag ciklust lehetett szétválasztani. A képződmény kékes-szürke színű, okker foltokkal. Igen kemény képződmény. 2. táblázat A réteg száma A réteg pH értéke Átlagos karb. tart Fő ásványcsoport tartalom A réteg száma A réteg pH értéke Átlagos karb. tart Karbonátok Egyéb autocht. Detrit. ásvány Agyagásvány I 7,8 33 41 5 36 18 II 8,5 38 39 6 36 20 III 9,0 50 40-60 2 30-50 11 IV 8,0 18 30-0 2 60-80 9- 17 A rétegek ásványtani összetételében jelentős szerepet játszik az autochton és allochton ásványok aránya. Megfigyelhető, hogy a karbonátok és egyéb helyben képződött ásványok mennyisége a rétegsor aljától felfelé egyre nagyobb, azaz jelentőségük nő. A rétegsor aljában karbonát-mentes üledék található, mely valószínűleg a tó partjáról bekerülő mállási termék, hulló por, vagy időszakos vízzel bemosott anyag. A karbonát-ásványok közül a magas Mg-tartalmú kalcitok és protodolomitok szárazabbá váló klíma következtében bepárlódó szikes tavat jelez. Ilyen ásványok fordulnak elő az első és második rétegcsoportban. A Fe-tartalmú dolomitok, a pint és a nyomokban előforduló gipsz, valamint amorf kovasav a szervesanyag reduktív körülmények közötti felhalmozódására u-