Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
332 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. Vonuló partimadarak (charadrii formes) speciális táplálékkínálata szikes vizekben Boros Emil Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, 6000. Kecskemét Liszt F. u. 19. Kivonat: 1998-2000 időszakában a Kiskunsági Nemzeti Park Duna-völgyi jelentősebb szikes tavainak ismételt komplex ökológiai állapotfelmérését végezte el egy kutatócsoport. Az alapvetően hidrobiológiái jellegű vizsgálatok eredményeire alapozva a partimadarak speciális táplálékbázisát értékelem cikkemben A szikes vizek gerinctelen életközösségének szerkezete, az anyagforgalmi guildek léptéke eltér a szárazföldi vizes élőhelyek általános jellemzőitől, különös tekintettel a kopár nyíltvíz medertérre, ahol a parti madarak zöme táplálkozik. A sziki parti madár táplálékkínálatban a tömegviszonyoknak megfelelően csigáknak alárendelt szerepe lehet, a jellemző sziki ill. tágtúrésű fajokból álló zoobenthos elsősorban a nem vizuális benthos-szondázóknak (Pl. Calidris ssp.) lehet jelentős, míg a nektonikus vízipoloskák, valamint a vízibogarak imágói a vizuális vízi (Pl. Tringa ssp.) és vízparti predátorok (Pl. Charadrius ssp.) számára nyújthat fontos táplálékforrást. Kulcs«.: szikesek, partimadarak, sziki benthos, sziki nekton, natronofil fajok. Bevezetés A szikes vizek karakterisztikusan speciális kémiai, hidrológiai tulajdonságai következtében az édesvizű, tengermelléki, ill. egyéb kontinentális sósvizű vizes élőhelyektől faj és egyedszám tekintetében alapvetően eltcrő gerinctelen vízi faunája van. Ezek a szezonális, rendszerint temporarius, esetleg ephemer sekély, kopár partvonalú szikes vízi élőhelyek egyes nemzetközi jelentőségű tradicionális vonuló, pihenő, táplálkozó helyei a Kárpátmedence alföldi területein az északi féltekén fészkelő, hazánkon tömegesen átvonuló parti madaraknak (Charadriiformes) (Slerbetz, 1988; Boros, 1999). A karakterisztikus szikes víz legfontosabb kémiai jellemzője a sub-hypo-mesosalin tartományban ingadozó magas oldott ásványi anyag tartalom (kationok: Na* és Ca 2 + anionok: C0 3 2-, HCO-", S0 4 2", CF), amely esetenként a kiszáradás előtt elérheti a hypersalin koncentrációt is, valamint az uralkodóan lúgos pH (8-11) kémhatás, melyek együttesen képezik a vízi élet peremfeltételeit. A speciális ökológiai viszonyok hatására a szikes tavak jellegzetes élővilága részben tágtűrésű (euryök), illetve más felszíni vizekben is előforduló ubikvista fajokból, a sótartalommal és a pH-val szemben tágtűrésű (eurihidrion), továbbá a szikes-sós vizekre specializálódott (natronofil) és lúgosságot tűrő (alkalinofil) élőlényekből tevődik össze. A nyílt, kopár vízfelületek lebegő kolloid sóktól állandóan zavaros vízébe a fény nem hatol be, ezért a fitoplankton rendkívül szegényes, a primer produkció jelentős mértékben gátolt, csak a partmenti emergens vegetáció bevonatában lehet jelentősebb. Mindezek következtében a szikes nyíltvízben a primer produkció rendszerint csekély, ennek ellenére szezonálisan jelentős biomassza produkciót (zooplankton Crustacea, Heteroptera, Diptera, stb.) érhetnek el a primer és szekunder fogyasztók, melyek a detrituszra épülő táplálkozási lánc tagjai. A detritusz elsődleges forrása a partmenti vegetáció elhalt maradványa, a bevonatban keletkező primer produkció, a felszíni vízgyűjtőről bemosódó tápanyagok, továbbá a jelentősebb gyülekezőhelyeken a tömeges partimadár ill. lúdalakú (Ansehiformes) madárfajok ürülékével bekerülő tápanyagok. Az Alföld-program keretében a Kiskunsági Nemzeti Park II. területének részét képező Szabadszállás-Fülöpszállás környéki Duna-völgyi üledékeken kialakult (Boros, 1999) jellegzetes meszes-szódás szikes vizek, „tavak" ismételt komplex ökológiai állapotfelmérése során 1998-2000. időszakában specialista kutatók bevonásával felmérésre kerültek az élettér legfontosabb közösségi elemei. A KNP lg. szervezésében megvalósult állapotfelmérés egyik célja a terület 25 éves védettség időszaka alatt bekövetkezett esetleges környezeti változások kimutatása volt, amely az MTA Szegedi Akadémiai Bizottság Szikes vízi Kutatócsoportjának 1977-78.-ban végzett alapállapot felmérés eredményemet összievetéséveí kerüít kiértékelésre. Az ismételt állapotfelmérés során újjáalakult hidrobiológiái kutatócsoport az egyes életterek legfontosabb élőlénycsoportjait vizsgálta. Ezek a fitoplankton (Fehér és Schmidt, 2001) és a biotekton algái, protozoonok (Szabó, 2001), Zooplankton {Forró, 2001), zoobenthos (Andrikovics, 2001), Mollusca (Szabó, 200 ÍJ, s egyéb makroszkopikus vízi gerinctelenek (Kiss et al., 2001), vízimadarak, melyek eredményei a Hidrológiai Közlöny jelen számában közölt tanulmányokban kerülnek külön kiértékelésre. A kutatócsoport munkájának eredményeként az egyes guildekben szezonális mennyiségi vizsgálatokkal leírásra került a szikes vízi életközösség föbb trofikus kapcsolatait jellemző egyedsürűségi viszonyok, ill. az ezt befolyásoló legfontosabb környezeti tényezők. Az ismételt vizsgálatokban a korábbi felméréshez képest kiterjesztésre került a vizsgált élőlénycsoportok és a mintavételek száma, különös tekintettel az egyes guildek tömegviszonyait jellemző mennyiségi vizsgálatokra. Ennek eredményeképpen számos új faj került leírásra a területről, valamint a mennyiségi vizsgálatok alapján az egyes guildek szerkezeti és trofikus jellemzése is lehetővé válik. Az összehasonlító elemzések alapján elmondható, hogy természetvédelmi szempontból a nemzeti park vizsgált területén a szikes vizek állapota a védettség óta számottevően nem változott, azaz a védetté nyilvánításkor megörökölt állapotot sikeresen megőrizte a természetvédelmi kezelés. Módszerek A bevezetőben részletezett alapállapot felmérési program részeként a vizsgált szikes vizeken folyamatos felmérésre kerültek a vízimadarak állományai. Egy korábbi munka során a sziki planktonikus kisrákok jelentősége a gulipán (Recurvirostra avosetta) potenciális táplálékforrásában már kimutatásra került (Boros-Forró, 1999). Ezt a munkát folytatva a kutatás jelenlegi fázisában elsődleges kérdés az volt, hogy a szikes vizek jellegzetes gerinctelen életközössége milyen további parti madárfajoknak és milyen mértékben nyújt táplálékot, azaz a madarak, mint predátorok milyen jellegzetes trofikus kapcsolatokkal jellemezhetők ebben a környezetben. Ennek megfelelően az egyes fajcsoportok értékelésénél elsődleges szempont volt, hogy táplálékbázisuk közvetlenül a szikes vízből származtatható, vagy csak mint gyülekezőhely használják ezeket a vízfelületeket. Mivel a lúdalakúak (Ansehiformes) fajainak jelentősebb táplálékforrását a szikes vizek környezetében található gyep és mezőgazdasági területek teszik ki, ezért ebben a vizsgálatban - bár anyagforgalmi szempontból a lúdalakúak is igen jelentősek - csak a parti madarak trofikus kapcsolatait vizsgáltam. Az összefüggések elemzésére az 1999. évben végzett hidrobiológiái mennyiségi vizsgálatok adatainak összefüggését próbáltam statisztikailag értékelni az egyidejű parti madár létszámok nagyléptékű térbeli eloszlásával. A parti madarak állományadataiból a fő vonulási időszakból 1999. május és szeptember hónapok maximum egyedszám adatait vizsgáltam, tekintettel arra, hogy ebben a két hónapban volt észlelhető a legnagyobb összegyedszáma a parti madaraknak, tehst & tápWckfehétet «otetKne cidcft sr. KÄreza&öaa vo it a iegintenzívebb. A partimadár közösségből összesen a 9 legjellemzőbb faj adatait elemeztem. Az egyes fajok 3 jól elkülönülő táplálkozási stratégia szerint csoportosíthatók, amely eleve behatárolja a potenciális táplálékcsoportok körét.
