Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
333 1. Nem vizuális benthos-szondázók: havasi partfutó (Calidris alpi na), nagy goda (Limosa limosa), 2. Vizuális predátorok a vízben: kormos cankó (Tringa erythropus), réti cankó (Tringa glareola), piroslábú cankó (Tringa totanus), pajzsoscankó (Philomachus pugnax), 3. Vizuális predátorok a parton: bíbic (Vanellus vanellus), széki lile (Charadrius alexandrinus), ezüstlile (Pluvialis squalarola). (Cramp & Simmons, 1983). A madárfajok májusi és szeptemberi maximum egyedszámait a vizsgált 3 legjelentősebb térben jól elkülönülő táplálkozó területeken (Zab-szék, Kelemen-szék, Böddi-szék) külön vételeztem fel. A táplálkozó területek vizsgált élőhelyei a jellegzetes nyílt sziki élőhelyek voltak, a nyílt meder, a vakszik-szikfok, és a szikes rét élőhelyek. A potenciális táplálkozóterületnek alkalmas élőhelyek nagyságát SPOT-4 űrfelvételből készült élőhely-térkép alapján térinformatikai szoftverrel (ArcVicw 2.) határoztam meg, és ez alapján az abszolút madár egyedszámokból ind pd/ha egyedsűrüségi adatokat képeztem a vizsgált három élőhelyet összevonva, mint potenciális táplálkozó területet kezeltem. A madárállományokkal egyidejűleg végzett mennyiségi zoobenthos és makroszkopikus vízi gerinctelen minták egyedsűrüségi adatai ind.pd./m 2 egységben kerültek meghatározásra. A gerinctelen fauna mennyiségi és a vízkémiai eredmények részletes leírását, értékelését a hivatkozott tanulmányok tartalmazzák (Andrikovics, 2001, Kiss et al., 2001; Fehér és Schmidt, 2001). Az. egyedsűrüségi adatok közötti térbeli és mennyiségi különbözőséget Mann-Whitney U és Kruskal-Wallis tesztekkel vizsgáltam, továbbá a két változó közötti (táplálék-madár) összefüggéseket Sperman-rank korreláció korreláció analízissel vizsgáltam. Eredmények A vizsgált három legszikesebb (max. 4-5 ezer mg/liter összes oldott sótartalom a vizsgált időszakban) tó táplálkozó élőhelyein mért parti madár egyedsűrűségek között nem volt szignifiknás különbség sem a tavaszi, sem az őszi időszakban (Kruskal-Wallis teszt: H( 2, N-29) = 1,232557, p = 0,54, X 2 ( 2,p = o,8i45) = 0,4104496). A különböző táplálkozási stratégiájú partimadár fajok számára optimálisan felvehető testméretü gerinctelen fajok, fajcsoportok a sekély vízben ill. a benthikus élettérben élnek. A benthos faunában megtalálható potenciális táplálékkínálat a néhány Mollusca ( Gastropoda) faj jelenléte, de egyedszámuk rendkívül alacsony. A csigák négyzetméterenkénti egyedsűrűségében szignifikáns különbség nem mutatkozott a vizsgált vizek között (Kruskal-Wallis teszt: H< 2, N=34) = 1,82 3 5 3 3, p =0,4018, x\x P - <U96I) = 1,852482). A gyér csiga egyedsűrűségekkel szignifikáns pozitív korrelációt mutat az egyik legjelentősebb egyedszámú vizuális táplálék felderítő pajzsoscankó (R = 0,654, p = 0,056). A mennyiségi adatok és eloszlások alapján a benthonikus és metafiton sziki rovarközösségre, mint jellegzetes sziki táplálékforrásként kell számításba venni a Diptera fajcsoportok közül a (Ceratopogonidae,Chirortomidae, Stratiomyidae: Startiomys furcata; Ephydridae: Ephydra rtparia), Odonata (I^estes macrostigma), és általánosan jelentősek a Coleoptera (Hydrophihdea: Berosus spinosus; Dytiscidae), melyek különböző fejlődési alakjai szezonálisan és lokálisan ugyan jelentős egyedsűrűségben jelenhetnek meg, azonban az összegyedszám általában kevesebb, mint az édesvizű vizes élőhelyeken. Mindemellett ezek jelentőségét a korábbi gyomortartalom analízisek is bizonyítják ( Sterbetz, 1988), azonban az alkalmazott nagy léptékű mintavételi módszerek adatai jelenleg statisztikailag nem értékelhetők a partimadár eloszlások vizsgálatára. A benthos mintavétel és izoláció különösen körülményes a kötött, agyagos szikes aljzaton, továbbá a populációk eloszlása vélhetően igen mozaikos, ezért ennek a guildnek a mennyiségi vizsgálata talán a legnagyobb feladat A vízi makroszkopikus gerinctelenek közül tömeges táplálékbázist kínálnak a vízi és vízfelszíni [Heteroptera (Gerromorpha, Nepomorpha] poloskák. A poloskák és réti cankó mennyiségi eloszlása szignifikáns pozitív korrelációt mutatott (R=0,653, p=0,056), míg a füstös cankóval pozitívan korrelált, de nem volt szignifikáns (R = 0,566, p = 0,112). Következtetések A táplálékforrás és a parti madár guildek mennyiségi eloszlása alapján megállapítható, hogy a parti madarak hatékonyan derítik fel a mozaikos és diffúz táplálékfoltokat, azonban ezek a trofikus kapcsolatok statisztikailag csak célzott kisléptékű mennyiség) preferencia vizsgálatokkal számszerűsíthetők. A gerinctelen vízi életközösség szerkezete, az anyagforgalmi guildek léptéke eltér a szárazföldi vizes élőhelyek általános jellemzőitől, különös tekintettel a kopár nyíltvíz medertérre, ahol a parti madarak zöme táplálkozik. A növényzettel fedett szikes mocsár vízterek produkciója megközelíti az édesvízi vizes élőhelyekét, feltehetően ezek jelentős refíigiumok a táplálékállatok számára, továbbá innen jelentős tápanyagáramlás van a kopár nyílt víztér felé. A sziki parti madár táplálékkínálatban a tömegviszonyoknak megfelelően csigáknak alárendelt szerepe lehet, a jellemző sziki ill. tágtűrésü fajokból álló zoobenthos elsősorban a nem vizuális benthos-szondázóknak (Pl. Calidris ssp.) lehet jelentős, míg a nektonikus vízipoloskák, valamint a vízibogarak imágói a vizuális vízi (Pl. Tringa ssp.) és vízparti predátorok (Pl. Charadrius ssp.) számára nyújthat fontos táplálékforrást. Irodalom Andrikovics, S. (2001): Újabb bentikus mező- és makrofauna vizsgálatok a Szabadszállás környéki szikes tavakon. Hidrol.Közl. in press. Boros, E. (1999): A magyarországi szikes tavak és vizek ökológiai értékelése Acta Biol. Debr. Oecol Hung. 9:13-80, 1999. Boros, E.-Biró, Cs. (1999): A Duna-tisza közi szikes tavak ökológiai állapotváltozásai a XVIII-XX századokban. Acta Biol. Debr Oecol. Hung. 9:81-105, 1999. Boros, E.-Forró, L. (1999): A gulipán (Recurvirostra avosetta) potenciális táplálékbázisának vizsgálata és a planktonikus kisrákok jelentősége az alföldi szikes vizekben Acta Biol. Debr. Oecol Hung. 9:107121, 1999. Cramp, S. and Simmons, K.E.L. (eds) (1983): The birds of the Western Palearcüc Vol.III. - Oxford Univ.Press, Oxford. Fehér, G. és Schmidt, A. (2001): A kiskunsági szikes tavak (KNP II.) ismételt komplex állapotfelmérése (1998-99.), vízkémiai és algológiai vizsgálatok. Hidrol.Közl. in press. Forró, L. (2001): A Fülöpszállás-Szabadszállás környéki szikes tavak rákfaunája. . Hidrol.Közl. in press Kiss, B - Lengyel Sz.- Müller Z- Juhász P.- Olajos P.- Szálassy, NDévai, Gy.~ Grigorszky, /. (2000?): A Kiskunsági Nemzeti Park szikes víztereiben élö vízi makroszervezetek mennyiségi vizsgálata (Hirudinea. Gastropoda, Odonata, és Heteroptera). Hidrol.Közl. in press. Sterbetz, I. (1988): Parti madarak(Limicolae sp.) táplálkozásvizsgálata a Kardoskúti-Fehértón, Délkelet-Magyarország in Hungarian Aquila 1988,95:142-161. Szabó, A (2001): A Kiskunsági Nemzeti Park szikes kisvizeinek Protozoológiai vizsgálata Hidrol.Közl. in press Szabó, S. (2001): Újabb adatok a Felső-Kiskunság szikes tavainak malakológiai állapotához. Hidrol.Közl in press
