Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
329 Természetes eredetű íz- és szagrontó anyagok előfordulásának felmérése magyarországi halastavakban és természetes állóvizekben Bodea Teodóra, Kerepeczki Éva, Lengyel Péter, Szabó Pál, Csengeri István és Pékár Ferenc Halászati és Öntözési Kutatóintézet, Szarvas Kivonat: A 2-metil-izobomeol (MIB) és a geozmin (GSM) a víz és a halhús érzékszervi tulajdonságait hátrányosan befolyásoló természetes eredetű íz- és szagrontó anyagok Magyarországon kevés adat áll rendelkezésre ezen vegyületek előfordulására vonatkozóan. Vizsgálatunk célja az volt, hogy felmérjük, milyen MIB- és GSM-szintek mérhetők a vízben, üledékben és a halakban Magyarország különböző régióinak termelő halastavaiban. Háttérvizsgálatként mértük a MIB és a GSM termelődését és vízi gerinctelenekben történő akkumulációját egy természetes vízben (a Kákafoki Holt-Körös HAKI kezelésében levő szakaszán) is. A begyűjtött és feldolgozott halastavi minták szinte mindegyikében értékelhető, esetenként magas szag és ízrontó anyag koncentrációt mutattunk ki. A vízmintákban változó koncentrációban 0,39-435 ig/1 MIB, illetve 0,04-10,95 lg/1 GSM határértékek között mértük az íz- és szagrontó komponensek mennyiségét. A halhús minták nagyon magas, 1000 (J-g/kg feletti MIB és 8 pg/kg feletti GSM értékeket mutattak. Az üledékben, illetve a vízben mért koncentrációk alakulását összehasonlítva valószinüsithetö, hogy a MIB és a geozmin termelődésének fő helye az üledék. A vizsgált bentikus szervezetekben (kagylók) jelentős mértékű MIB és GSM felhalmozódást tapasztaltunk. A sugárbaktériumok előfordulásáról hazai halastavakban eddig nem rendelkeztünk adatokkal, mostani vizsgálataink alapján e bakténumcsoport képviselői általánosan előfordulnak a halastavi üledékben, viszonylag jelentós csiraszámban (0,3-73* 10' c.f.u./g), vízoszlopban viszont nem mutathatóak ki a kísérleti tó kivételével (55-1700 c.f.u./ml). Kulcsszavak: MIB, geozmin, alga, sugárbaktérium, halastó, üledék. Bevezetés A leggyakrabban előforduló természetes eredetű íz- és szagrontó anyagok a geozmin (GSM) és a 2-metil-izoborneol (MIB), amelyek a vízben és a halhúsban kellemetlen iszapízt és/vagy dohos, penészes szagot okozhatnak. A vizekben keletkező és a halhús minőségét rontó vegyületek termeléséért bizonyos cianobaktérium (pl. Anabaena, Oscillatoria és Microcystis) (Tucker és Martin, 1991), ill. a bomló szerves anyagokon elszaporodó sugárbaktérium (pl. Streptomyces és Nocardia) fajok felelősek (Gerber, 1983). A MIB és a geozmin foként kékalga-virágzáskor, vagy az algavirágzást követő időszakban mutatható ki a vízben. Mivel ezen vegyületek apoláris jellegűek, a halakban és a vízi gerinctelenekben könnyen akkumulálódnak. Halak esetében az íz- és szagrontó anyagok felvétele leggyorsabb a kopoltyún keresztül, a bőrön és a tápcsatornán keresztül lényegesen hosszabb időt igényel. Felvétel után a zsírban gazdag szövetekben halmozódnak fel (From és Horlyck, 1984). A nyugati országokban, részben a víz- és élelmiszerminőségi szabványok szigorúsága miatt, fokozott figyelmet fordítanak ezen anyagok mérésére, ill. az íz- és szagproblémák elleni védekezésre. Magyarországon a témával kapcsolatos rendszeres vizsgálatok viszonylag rövid ideje kezdődtek el (Lipták és mtsai., 1995). Több természetes vizünkből vannak mérési adatok egyes íz- és szagrontó anyagok (pl. a geozmin) koncentrációjával kapcsolatban, de ezen vegyületek termelődését, előfordulását, vízi szervezetekben történő akkumulációját és eliminációját a közelmúltban kezdte el vizsgálni kutatócsoportunk. Célkitűzéseink a következők voltak: a MIB és a GSM előfordulásának és mennyiségének felmérése vízben, üledékben és halhúsban, akkumulációjuknak vizsgálata bentikus szervezetekben, valamint a halastavak sugárbaktérium együttesének mennyiségi vizsgálata. Anyag és módszer A víz- és üledékmintákat több alkalommal, szezonálisan, az ország különböző régióiban található pontv-tenyésztö halastavakból, ill. a Kákafoki Holt-Körösből vettük. A halmintákat lehalászáskor gyűjtöttük bc. A vízoszlopból vett 500 ml szűrt vízmintát 2><25 ml diklór-metánnal rázótölcsérben extraháltuk, az összegyűjtött extraktumot vízmentes nátrium-szulfáttal szárítottuk, szén-dioxid gáz átbuborékoltatásával szobahőmérsékleten szén-dioxidos bepárlással töményítettük, majd 0,5 ml alkoholban felvettük (Johnsen és Kuan, 1987). A hal-, gerinctelen és üledékmintákból a MIB és GSM kinyerését mikrohullámú desztillációval hajtottuk végre, a vizsgálandó anyagokat szilárd aktivált adszorbensen csapdáztuk (Conte és mtsai. 1996). A mintákból a fent említett vegyületek mennyiségi és minőségi meghatározására különböző kromatográfiás (gázkromatográfiás, gázkromatográfiás-olfaktometriás, ill. gázkromatográfiás-tömegspektrometriás) módszereket alkalmaztunk. A méréseket RTX-5-ös kolonnán végeztük, egy hörn érséklet-programot használva. Vivőgázként nitrogént használtunk. A csúcsokat hiteles standardok segítségével a retenciós idők és az elúciós hőmérsékletek alapján azonosítottuk Háttérvizsgálatokként különböző vízkémiai és hidrobiológiái paramétereket (pl. oldott 0 2 ) pH, KOI, nitrogén- és foszforformák, klorofill-a, feofitin, fitoplankton, szerves lebegőanyag) is mértünk. A sugárbaktérium-vizsgálatokhoz a víz- és üledékmintákat egy kísérleti halastóból és különböző termelő halastavakból gyűjtöttük be a nyári időszakban. A sugárbaktériumok csiraszámát és az össz-csíraszámot a vízben és az üledékben különböző szelektív táptalajokon való szélesztéssel határoztuk meg: keményítő-kazein (Küster és Williams,, 1964), maláta-élesztő (Pridham és mtsai., 1957) valamint Actinomycete isolation agarlemezeken (Olson, 1968). A sugárbaktérium-nemzetségek közül az íz- és szagrontó anyagok termeléséért föként felelős polispórás aktino-baktériumok csíraszámát határoztuk meg a telepmorfológia alapján. 1 1 1 1 1 1 1 1 1 mU hi gll) mK ev »Ig tk ' k é k alg Ik (In* * 10 S/IJ mU hi gll) mK ev »Ig tk ' k é k alg Ik (In* * 10 S/IJ u 1, I, i III 1, Jl | Í / / /// / / / ////// 1. ábra. A MIB és a domináns algacsoportok változása a vizsgált halastavakban
