Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
308 ÍIIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 5-6 SZ. A Velencei-tó nádbevonatában bekövetkezett változások. Hosszú távú algológiai vizsgálatok Ács Éva Lakatos Gyula Reskóné Nagy Mária ELTE Mikrobiológiai Tanszék DE Alkalmazott ökológiai Tanszék KDT Környezetvédelmi Felügyelőség 1088. Budapest, Múzeum krt. 4/A 4010. Debrecen, Egyetem tér 1 8000. Székesfehérvár, Balatoni u. 6 Kivonat: 1988, 1989, 1990, 1998, 1999 és 2000 júliusában végeztünk perifilon minta gyűjtéseket a Velencei-tó különböző vízminőségű területcin található nádasok zöld nádszárairól. Mintavételi helyeink igazodtak a 70-cs évek elején megállapított mozaikos vízterckhez. A nádirtások következtében a korábban szinte különálló víztereket képező kis belső tavacskák vizei egymással közlekedővé váltak, módosítva ezáltal a tó korábbi mozaikos víztereinek elhelyezkedését. Vizsgálataink egyértelműen jelzik ezt az, átrendeződését. Jól elkülönül a tó leginkább lápi jelleget mutató Ny-i része és a nyíltvízi területek Az 1978-as vizsgálatokhoz képest jelentős változás következett be a bevonat algaösszetételébcn is, egy tág ökológiai valenciájú kovaalga, az Achnanthes minutissima Küzt. uralma jellemzi a bevonatot csaknem a tó teljes területén. Mindössze egyetlen térség, a tó leginkább lápi jelleget mutató Ny-i rcsze (Német-tisztás) különül el, ahol az alacsonyabb oldott oxigén tartalom miatt más a bevonat összetétele. A "gyomosodással", vagyis az A. minutissima erőteljes dominanciájával hozható összefüggésbe, hogy csökkent a tó biodiverzitása, ami a minták egyenletesség értékeinek a csökkenése miatt jelentkezik a diveizitás értékek csökkenésében. A tóban kis és nagy egyedszámú évek váltják egymást a perifilon tekintetében, egyes években kifejezett a bentonikus eutrofizáció. Kulcsszavak: nádperifiton, diveizitás, dominancia, mennyiségi változások, Achnanthes minutissima. Bevezetés A Velencei-ló vízminőségének javítása, a tó megóvása több szempontból is fontos feladat. Magyarország harmadik legnagyobb sekély tava, fontos idegenforgalmi, üdülési, pihenési központ egyrészt a főváros közelsége, másrészt festői környezete miatt. Élővilága gazdag, számos ritka faj is él a tó területén, nem véletlen, hogy Ny-i része természetvédelmi terület A jó klíma (sok napsütés, kellemes levegő- és vízhőmérséklet), a tó északi részét szegélyező dombok kiváló lehetőséget kínálnak az üdülők, kirándulók számára. A déli part létesítményei a vízi sportok kedvelőinek nyújtanak nagyszerű kikapcsolódást. A tó területén a természetes cutrofizálódás az 1960-as évek elejére már olyan előrehaladottá vált, hogy szükségessé tette az emberi beavatkozást, nád irtást, mederkotrást A helyzetet tovább rontotta a vízgyűjtő területéről bejutó tetemes növényi tápanyag, mely különböző vízminőség javító intézkedések elvégzését sürgette. Ennek eredményeképp a 80-as évek elejére- közepére "új tó született". A nádas állomány jelentós kiirtásával egymással közlekedővé tették a kis belső tisztásokat, melyeknek korábban zártságuk miatt gyakorlatilag nem volt egymás közt vízcseréjük, sajátos, egyedi vízminőség jellemezte őket, mozaikossá téve ezáltal a tavat (fekete, barna, szürke vizek) A vízszintszabályozás elősegítésére a Császárvízen, mint a legfőbb vízutánpótlást biztosító patakon két tározót, a Zámolyi és Pálkai tározót létesítettek, a tó lefolyását a DinnyésKajtori csatorna biztosítja, mely zsilipekkel szabályozott. Az. üdülőterületek vízminőségének javítása érdekében egyrészt a Császár-patak torkolatai áthelyezlek, vizét a természetvédelmi terüld nádasain vezetik át, ahol kémiai összetétele jelentős változásokon megy át, növényi tápanyagai jelentős részétől megszabadulva jut a tói». A tó K-i rés/én a lápanyagterhelés csökkentésére Kápolnásnyéknél nádas-szűrőt létesítenek. Ugyancsak a vízminőséget javították a kotrások, partszabályozások, valamint a térség vízellátásának, csatomázásának és szennyvízkezelésének javítására tett intézkecésck (Karászi 1984). A Velencei-tó nádbevonatának algáit először Bartha és Lakatos vizsgálta 1978-ban (,Lakatos és Bartha 1989). Mintavételi helyeiket a tó különböző vízminőségű területeinek megfelelően jelölték ki. Ezekhez igazodva folytattuk 1988-ban a vizsgálatokat (Lakatos és Ács 1990, Acs ésmtsai 1991, 1994, Lakatos és mtsai 1991). Vizsgálatunk célja volt egyrészt a tó különböző területein a nádbevonat algaszervezeteinek mennyiségi és minőségi vizsgálata, másrészt az elmúlt 20 évben a tó nádbevonatában bekövetkezeti változások elemzése algológiai szempontból. Császár patak <Kajtor csatorna Pázmándi víz Csontréti patak 7. ábra. A mii (Kör = zöld víz, négyzet = barna víz, jelöletlen = sötétb Vizsgálati anyag és módszerek 1988, 1989, 1990, 1998, 1999 és 2000 júliusában gyűjtöttünk bevonatot a nádasok nyíltviz felöli oldalán, zöld nádszárak vízfelszín közeli szakaszáról (20-30 cm-es felszín alatti részről) A mintavételi helyeink (/. ábra) a korábbi mozaikos vízminőségi tájak szerint (Felföldy, 1972 alapján): a./ sötétbarna vizek tája: V = Vendel-tisztás, Ne = Német-tisztás, NR = Nagytó-Rigya, G = Gallér, Va = Vaskapu, Ho = Hollós b./ szürke vizek tája: Nt = Nagy-tisztás, Fe = Felső-tó, Na = Nádastó, B = Belső-tó wételi helyek a víz, háromszög = szürke víz, rombusz = átmeneti víz c./ algás bama vizek tája: Ö = Öreg-tisztás, K = Kárászos d./zöld vízláj: F = Fürdető e./ átmeneti állapotú vizek tája: Ht = Hosszú-tisztás, L = l,ángi-tisztás, Kk = Kajak-kenu pálya A bevonatot a laboratóriumba szállítást követően ismert térfogatú vízbe mostuk, majd plankton mintaként kezelve a továbbiakban a mintát, az algaszámolást Utermöhl (1958) módszerrel, Lund és mtsai (1958) statisztikai előírásainak megfelelően végeztük A Pennales rendbe tartozó kovaalgákat H 20 2-dal történt roncsolás után Na-
