Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
5-6. szám - XLII. Hidrobiológus Napok: „A magyar hidrobiológia időszerű kérdései az ezredfordulón” Tihany, 2000. október 4–6.
309 phraxba ágyazott tartóspreparátumból határoztuk, fénymikroszkóppal, annyi egyedet meghatározva, amennyi az Utermöhl módszeres számolás során a „Pennales" kategóriába tartozott. A fajok relatív abundanciáját (relatív gyakoriságát) a D(%) = 100 A As" 1 képlettel számoltuk, ahol A = a faj egyedeinek a száma a mintákban, As = össz-egyedszám a mintában. relatív egyedszám 95% 75% (Ximinánsnak tekintettük azokat a fajokat, melyek relatív egyedszáma legalább egy mintavételi helyen elérte az 5 %-ot. A minták diverzitását a Shannon és Weaver függvény alapján {Shannon és Weaver 1963) számoltuk. A klasszifikációs eljárásokhoz Podani (1988) Syn-Tax III programcsomagját használtuk A cluster-analízis során Czckanowski (1909) indexszel számoltunk, WPGM fúziós algoritmussal. L Ve V N G H Ht Nt K Fe Na B K Ö F 55% 35% • Bacillariophyceae 01 Chlorophyta • Cyanobacteria El Cryptophyta 0 Euglenophyta Chrysophyceae ül Dinophyta 2. ábra. Egyes algacsoportok relatív egyedszámának változása a vizsgált (az oszlopok által ábrázolt) években Eredmények és értékelésük A perifiton vizsgálatok eredményei azt mutatták, hogy a tó Ny-i részén, a Német-tisztás területén jelentős a cianobaktériumok mennyisége (2. ábra). Mintavételi helyeink közül a Német-tisztás a tó leginkább lápi jellegű területe. Ebben a térségben az üledékfelszínen erőteljes a szulfátredukáló baktériumok aktivitása (Vladár Péter és mtsai, in press). A bakteriális tevékenység eredményeképp kénhidrogén felszabadulás, kénkiválás és egyes években nyáron csaknem a teljes vízoszlop, máskor csak az üledékfelszín közvetlen környezetének anaerobitása tapasztalható (R-Nagy 1998). Mindezek a változások jól nyomon követhetők a bevonat szerkezetének változásában. A tó egészére nézve a bevonat összetételében 78-hoz képest a legnagyobb változás, hogy a tó teljes területén a Német-tisztás kivételével - az Achnanthes minutissima Kütz erőteljes uralma jellemzi a bevonatot. Ez a kisméretű, tág ökológiai valenciájú kovaalga akár "gyomnak" is felfogható Össz-nitrogén optimuma 800 pg/1 körül van, de a 200 jtg/1 értéket is elviseli (Lim és mtsai in press). Savas, neutrális és lúgos pH-jú vizekből is leírták már domináns szervezetként. Roemer és mtsai (1984) szerint az egyik legtöbb kötődési formával rendelkezik, emiatt jól kihasználja a rendelkezésre álló teret. Jó kompetítor a tápanyagért folytatott küzdelemben, a gazdanövény által kibocsátott tápanyagot is felveszi (Allen 1971). A gyomosodássaí hozható összefüggésbe, hogy csökkent a bevonat diverzitása is, mely az egyenletesség csökkenéssel magyarázható (J. ábra) A tó legdiverzebb élőhelyei az átmeneti jellegű Lángi-tisztás és Vendel, ahol a lápi jelleg mellett a nyíltvízi hatás is érvényesül (R-Nagy 1998, 1999) 3. ábra. A perifiton minták diverzitásának (H), maximumának (II ma x) egyenletességének (J) és fajszámának (S) alakulása a vizsgált években A tó 70-es években leírt mozaikos vízterei a nádirtások következtében megszűntek, átalakultak (Ács és mtsai, 1994) 1978-ban a tó K-i medencéjének algás vlzterei jól elkülönültek a tó többi részétől A térség tápanyag-terhelésének a csökkentésére 1987-ben Kápolnásnyéknél mesterséges nádas szüröl hoztak létre, melynek hatása érződött a bevonaton
