Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Csanády Mihály: Az Európai Unió ivóvíz-minőségi előirásainak átvétele
292 IDDROLÓG1AI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF 4 SZ Lényeges újdonság a direktívában az is, hogy az új paraméterek között 3 olyan paraméter szerepel, amit a vizekben a világon sehol sem szokásos rendszeresen mérni Ezek (akril-armd, epiklórhidrin, vinil-klorid) olyan monomerek, amelyeket bizonyos szerkezeti anyagok ill. vízkezelő vegyszerek előállításakor használnak, a késztermékben azonban ezeknek a veszélyes monomereknek nem szabad jelen lenniük. A direktíva szerint ezeket a monomereket nem az ivóvízben, hanem minősítéskor magában a termékben (pl. PVC, poliakril-amid segéd-derítőszer) kell vizsgálni, majd az eredmények ismeretében átszámítani a kioldódó mennyiséget a gyakorlatban várható koncentrációra, és az így adódó koncentráció nem haladhatja meg a megadott határértéket. (Ez az eljárás egyébként a vízellátásban használt anyagok minősítésekor eddig is gyakorlat volt hazánkban is.) 3l Az ivóvíz-minőségi határértékek A hazai szabályozás (MSZ 450-1 és -3) a bakteriológiai és kémiai minősítésnél - a mérgező anyagok kivételével - két határértéket tartalmazott, a „megfelelő" és „tűrhető" határértéket Az első a korábbi EU irányelv irányértékénél jóval kevésbé szigorú, de a tűrhetőnél jobb vízminőség célállapot elérését célozta A mérgező anyagokra a határérték egységes volt, és mindenkor a WHO előírásain alapult Ahol eltér a régi hazai és az EU határérték, az esetek döntő többségében az EU direktíva határértéke szigorúbb, esetenként sokkal szigorúbb, mint a hazai előírás Az alábbiakban felsoroljuk az eltéréseket, ill. az eltérő határértékkel szereplő paramétereket, az indikátor paramétereket dőlt betűvel szedve. Az európai direktíva szigorúbb a hazai szabványnál a következő paraméterek esetében (paraméterek sorrendjében az angol abc sorrendjét meghagyva, és az elsődleges paraméterek után sorolva fel az indikátor paramétereket) - arzén, benzol, bór, cianid, fluorid, ólom, nitnt, peszticidek, (tri- és tetraklór-etilén); - ammónium, klorid, vas, mangán, ftermanganáíos oxigénigény, szulfát, (nátrium) A zárójeles értékek azt jelentik, hogy nem egyszerűen szigorúbb a határérték, hanem valami más eltérés van. Pl. a tri- és tetraklór-etilén határértéke a magyar szabványban külön-külön azonos voh most az EU által az összegre megadott határértékkei. A nátriumra a hazai szabványban csak a „megfelelő" kategóriára volt határérték, az EU direktívában az indikátor paraméterek között szerepel Enyhébb a magyar határérték a következő paramétereknél: - réz, nitrát, (trihalometánok); - vezetőképesség (pH). A triahalometánoknál a magyar szabvány kloroform határértéke szigorúbb volt, mint ami a trihalometánok összegére szereplő új határérték pH-nál a magyar szabvány határértéke mindkét irányban szigorúbb volt A felső határnál a szigorúbb értéket a jövőben is meg kell tartani klóros fertőtlenítéssel kezelt vizeknél, mivel a megemelt pH a magyar Alföldön az egyébként is nehezen fertőtleníthető vizeknél nagy kockázatot okozna Azonos a határérték a következő paraméterek esetében. - bcnz(a)pircn, kadmium, króm, higany, szelén. Új paraméterek (a fentebb már említett monomereken kívül): - antimon, bromát, 1,2-dikkw-etán, rakkd, poüoktusos aromás szénhidrogének; (TOCj. Az utóbbi paraméter, a TOC (összes szerves szén) mérését a direktíva csak nagyobb vízmüveknél írja elő, határértéket azonban nem ad meg A direktíva szövege nem csak hogy megengedi további paraméterek felvételét, hanem kifejezetten előírja, hogy amely tagország területén olyan kémiai vagy mikrobiológiai paraméter előfordul, amely a lakosság egészségei veszélyeztetheti, ma a paraméterre nézve határértéket kell megállapítani, és annak betartását megkövetelni. Megengedi a direktíva a határértékek szigorítását is. 4. A direktíva átvétele A direktíva átvétele, illetve a benne foglalt előírásoknak a nemzeti szabályozásba való átültetése az EU tagországokban és az EU-hoz csatlakozni kívánó országokban kötelező. A hazai iwviz-mmöségi előírások 10-12 éwd ezelőttiek. Korszerűsítésük egyébként is aktuális lett volna, de célszerű volt megvárni ezzel az EU direktíva új kiadását Az ennek megjelenése óta eltelt két évben a cfcrektíva átvételének előkészítése megtörtént. Rendelet-tervezet készült még 1999ben, ennek - nem hivatalos - egyeztetése is megtörtént a Víz- és Csatornaművek Országos Szakmai Szövetségével, az érdek eh trmasztériummal (akkor KHVM), egyes megyei ÁNTSZ intézetekkel. A néhány ponton módosított tervezetet a jogi szempontok figyelembevételével átdolgozták, majd 2001 februárjában történt meg a tárcaegyeztetés A rendelet kiadásával meg kellett várni - jogi szempontok miatt - a vízgazdálkodási törvény módosítását. 5. Az éj hazai r eade le t 5.1. Általános kérdések A rendelet az EU direktívában szabályozott kérdéseket érdemi változtatás nélkül átvette, értelemszerűen átültetve az előírásokat a hazai viszonyokra Néhány kérdésben - a hazai szükségleteknek megfelelően - kibővült a szabályozás olyan területekkel, amelyekre a direktíva csak általános elveket ad, illetve egyáltalán nem foglalkozik vele. Az elsőre példa a vízellátásban hasznait anyagokra és technológiákra vonatkozó szabályozás, amelyet hazánkban már 30 éve rendeztek (3/1971 EüM sz. rendelet), de a szabályozás korszerűsítése már indokolt voh. A másodikra példa az ivóvizek biológiai vizsgálata és minősítése, amelyet a hazai adottságok (sok meleg, utó-szennyeződésre hajlamos víz) figyelembevétele szükségessé tesz. Megtartja a rendelet azt az előírást is, hogy sérülékeny vízbázisoknál (talajvíz, karszt, parti szűrés) a szennyezés-jelzőkre szigorúbb előírás vonatkozik. Ezeket viszont csak indikátor jelleggel kell értékelni, nem elsődleges fontosságú paraméterként. A rendelet a vízminőség jellemzésére használt (fizikai, kémiai, bakteriológiai, biológiai) mutatók megjelölésére nem veszi át az angol szövegben szereplő parcanéter szót, ezeket Jellcmző-nek nevezi. A következőkben nem részletezzük az egyes határértékeket, hanem egyrészt arra mutatunk rá, hogy hol hoz az új rendelet elvileg újat, milyen kérdésekkel foglalko-
