Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
4. szám - Csanády Mihály: Az Európai Unió ivóvíz-minőségi előirásainak átvétele
291 Az Európai Unió ivóvíz-minőségi előírásainak átvétele CsMády Mihály OKK - Omig w Ki nymligúuí gigyi látód, Budapest Kivaaat Hazánk csatlakozása az lüjrópai Unióhoz. szükségessé teszi az l)mó ivóvizmmósegi dóirásamak átvetdet Az Draó 98/83 EC irárrydve a vízminőségi jdlemzők (paraméterek) többségére szigorúbb határértéket ad, mint az eddigi hazai szabványok Az irányelv és az ennek alapom kidolgozott rendelet olyan jellemzők mérését is szükségessé teszi, amelyeket eddig hazánkban általában nem mértünk Azokat a jellemzőket, amelyeknél a határérték-túllépés közvetlen egészség-károsodást nem okozhat, indikátor-paraméternek nevezi, és ez az elbírálásban is különbséget hozhat A szolgáltatott víz minőségé! a fogyasztási pontokon kell mérm A szigorúbb határértékde betartása lényeges beavatkozást: országos vízminőség-javító program kidolgozását végrehajtását teszi szükségessé, ami a batáridők meghosszabbítása esetén is lényeges tobet jelent az országnak. A legtöbb fogyasztót az. arzén, ammónium, vas és mangán határérték szigorítása érinti, de a nitrit, bór és íluorid határérték szigorítása miatt is szükség van beavatkozásra KJ nii wat: ivó vízminőség, vízminőség javító program, arzén, határérték szigorítás. 1. Bevezetés Az ivóvíz minőségével szemben támasztott követelmények összefoglak) jelleggel egyszerűen meghatározhatók. Az ivóvíz nem tartalmazhat olyan mikroorganizmusokat vagy olyan kémiai anyagokat, amelyek jelenléte a fogyasztók egészségét bármilyen módon károsíthatja Ezt általában kiegészítjük azzal a követelménnyel is, hogy az ivóvíznek tartalmaznia kell azokat a kémiai anyagokat, amelyekre a szervezetnek szüksége van, és amelyek felvételében a víz szerepe lényeges Az ivóvíz minőségére vonatkozó konkrét nemzetközi előírások zöme csak az első követelmény teljesítésére vonatkozik Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1958 óta ad ki vízminőségi előírásokat. Kezdetben ezeket szabvány címmel adta közre (1958, 1963, 1970, 1971); a későbbi kiadások irányelv (guidelines) címmel jelentek meg (1984, 1993) Az Európai Unió (kezdetben Európai Gazdasági Közösség) először 1980-ban adott ki az ivóvíz minőségét szabályozó előírást (Rat der EG, 1980). Ez a 80/778 EC direktíva 64 anyagra adott határértéket Ez az Unió tagországaira nézve kötelező előírás ennél szigorúbb vagy részletesebb előírást a tagországok megadhatnak, enyhébbet azonban nem. A tagországok részére ez az előírás kötelező volt 1980 ill. - a türelmi időt is figyelembe véve - 1985 óta. Ezt az irányelvet meglehetősen sok kritika érte. Az európai vízmüvek szövetsége (EUREAU) 1991-ban, ma)d 1993-ban külön füzetben jelentette meg a direktívára vonatkozó kritikai észrevételeit. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1993-as irányelve nyomán az említett EU direktíva átdolgozásával az Unió szakemberei is foglalkoztak, ennek során figyelembe vették az említett vízmű-szövetségi javaslatokat is. 1995-ben, majd 1997-ben az Unió hivatalos lapjában is megjelent már javaslat (proposal) címmel a direktíva átdolgozására vonatkozó tervezet A vízmű-szövetségnek azt a javaslatát, hogy a direktíva minden anyagnál csak egy határértéket tartalmazzon (EUREAU, 1991 és 1993), az átdolgozás során elfogadták. Az említett 1980-as direktíva ugyanis elég sok paraméternél a konkrét határértéken kívül egy úgynevezett irányértéket is tartalmazott, amely rendkívül szigorú volt, és amelynek joghatálya tulajdonképpen nem volt. Például kloridnál és szulfátnál is 25 mg/L-es irányérték szerepelt, holott a határérték 250 mg/l voh akkor is. Az átdolgozások során a rendszeresen vizsgálandó paraméterek száma csökkent Kihagyták a listáról azokat a paramétereket, amelyeket a korábbi direktíva tartalmazott (pl. molibdén), de határértéket nem adott rá Természetesen változtak egyes határértékek is. Az új irányelvet (98/83 EC direktíva Council of EU, 199S) 1998 nov. 3-án fogadták el, és az Unióban 1998 december 25-én lépett hatályba (bár a bevezetésre a tagországok is kaptak 5 év haladékot). 2. Változások a régi EU direktívátiaz képest Az irányérték elhagyása és a lista rövidítése mellett egyéb lényeges elvi változásokat is hozott az új direktíva (Csanády, 1998) Azokat a kémiai és mikrobiológiai paramétereket, amelyeknél a határérték be nem tartásának közvetlen egészségügyi következménye nincs, elválasztották az elsődleges jelentőségű paraméterektől, és ezek „indikátor paraméterek" cimmel új táblázatba kerültek Ez a törekvés megfelel a WHO azon törekvéseinek, hogy a közvetlen egészségügyi jelentőséggel nem rendelkező paramétereket külön tárgyalják Az 1984-es WHO irányelv „esztétikai paraméterek" cimmel közölte ezeket, az 1993-as irányelv még jobban körülírja: „olyan paraméterek, amelyek be nem tartása fogyasztói panaszokhoz vezethet". Az új direktíva indikátor paraméterei közé kerültek olyan vízminőségi jellemzők, mint a vas- és mangántartalom, a pH, de ide került a coliformszám és a telepszám (össz-baktériumszám) is. Az indikátor paraméter elnevezés arra utal, hogy ezeknek a paramétereknek elsősorban üzemeüenörzési szerepe van A direktíva szövege erre utal is, ugyanakkor azt nem adja meg, begy be nem tartása esetén mi a teendő. Az új direktíva bevezetésével kapcsolatban 1999 májusában, Prágában az Unióba belepni szándékozó országok szakértői számára tartott eligazításon (SZU, 1999) egyébként az Unió képviselője így nyilatkozott, hogy az indikátor paraméterek esetében sem adható tulajdonképpen könnyítés, hiszen a direktívának van egy olyan cikkelye (paragrafusa), amely azt mondja, hogy az új direktíva bevezetése semmiképpen nem vezethet a vízminőség romlásához. Eddig a vasra és mangánra kötelező voh a határérték betartása, ezen értelmezés szerint tehát az indikátor paramétereknél szereplő határérték ugyanúgy kötelező ezután is. Annyi könnyebbség adható jogilag, hogy az indikátorok be nem tartásával kapcsolatban nem kell a tagállamoknak Brüsszelbe jelentést adni évente a határérték túllépéséről (Az elsődleges paraméterek be nem tartásáról jelentést kell adni, a 3 évenkénti jelentésnek az 5000 m /napnál nagyobb vízművek esetében tételes felsorolást kell adni a határérték túllépésekről s a túllépések kiküszöbölése érdekében tett intézkedésekről).
