Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Domokos Miklós: Magyarország részvétele az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjában

252 Magyarország részvétele az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Programjában Domokos Miklós az NHP/OHP Magyar Nemzeti Bizottság titkára Bevezetés Közismert tény, hogy Magyarország gazdasági életében az ország földrajzi fekvéséből következően az átlagost messze meghaladó fontosságú szerepet játszott és játszik a vizek ellen és a vízkészletekért vívott küzdelem. A hatékony vízügyi beavatkozások egyik legfontosabb alappillére a hidrológia tudománya. Nem véletlen, hogy a magyar hidrológia Bogdánfy Ödön, Kvassay Jenő, Sajó Elemér, Ixtszlóffy Woldemár és még sokan mások által fémjelzett vonulata világszerte ismertséget és elismertséget szerzett. Visszapillantás az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Decenniumára (1965-1974) Az UNESCO - felismerve a vízkészletekkel való céltudatos gazdálkodás világszerte rohamosan fokozódó jelentőségét, valamint e gazdálkodás információs és tudományos megalapozásának szükségességét - 1965-ben megindította a Nemzetközi Hidrológiai Decenniumot (NHD). A magyar hidrológusok azonnal bekapcsolódtak a munkába, amelynek hazai koordinálására magas rangú személyiségekből és nemzetközileg elismert hidrológusokból álló Magyar Nemzeti Bizottság alakult. A Decennium időszakának hazai kiemelkedő eredményei: - az ország hidrológiai kísérleti és tájjellemző vízgyűjtő-hálózatának kiépítése s e tárgykörben nagysikerű nemzetközi szimpózium tartása, - az UNESCO támogatásával nemzetközi hidrológiai továbbképző tanfolyam-sorozat szervezése, - 1974-ben angol nyelvű kiadvány megjelentetése az NHD keretében elért tudományos eredményekről. A Nemzetközi Hidrológiai Program (NHP) működése Az UNESCO a Decennium 1974. évi befejezése után határidő nélküli folyamatos tevékenységként 1975-ben megindította a Nemzetközi Hidrológiai Programot (NHP). Ennek munkáját az NHP Kormányközi Tanácsa irányítja, amelynek egyidejűleg 30 UNESCO-ország a tagja; a tagországokat 4-4 évre az UNESCO Közgyűlése választja. (Magyarország jelenleg 2003-ig tagja az NHP Kormányközi Tanácsának.) Az NHP munkája 6 éves fázisokra tagolódik; jelenleg az 1996-tól 2001-ig tartó ötödik fázis van folyamatban, amelynek munkaterve 3 fö témacsoportba (globális hidrológiai és geokémiai folyamatok, and és szemi-arid területek vizkészletgazdálkodása, oktatás) csoportosítva, összesen 31 projektet ölel fel. Az utóbbiak közül 4 projekt nemzetközi irányító testületében egy-egy magyar szakértő is közreműködik. (Az egyik ilyen szakértő, Jolánkai Géza tollából az UNESCO/NHP kiadvány-sorozatában nagysikerű öko-hidrológiai tankönyv is megjelent). A munkaterv megvalósulását időszakonként az NHP Kormányközi Tanácsa tekinti át és értékeli; a legutóbbi, 14. ülést a párizsi UNESCO-székházban 2000. júniusában tartották, ahol természetesen a következő, hatodik NHP-fazis előkészítésével is foglalkoztak. Az NHP feladatainak megvalósításához szükséges szervezési teendők ellátása (munkaterv-összeállítás, egyeztetés, értekezlet-összehívások és lebonyolítások, kiadvány-megjelentetések, stb.) az UNESCO párizsi központjában működő Vízügy-tudományi Osztályon tevékenykedő NHP-titkárság feladata. Az utóbbi osztály vezetője 1990 óta jeles kollégánk, Szöllősi-Nagy András Az NHP-vel kapcsolatos tevékenységeket a legtöbb UNESCO-országban NHP Nemzeti Bizottságok irányítják. Magyarország NHP, ill. NHP/OHP Nemzeti Bizottsága Magyarország NHP Nemzeti Bizottsága az 1975. évi indulás óta tevékenyen és sikeresen működött. Elnökei időrendben Breinich Miklós, Kovács György (akadémikus) és Tarnóy András voltak. A titkári teendőket mind a Decennium, mind az NHP idején, egészen 1992-ig, elismerésre méltó tudományos szinvonalon és áldozatos munkavállalással, Major Pál látta el. Az NHP első 15 évében elért legfontosabb eredményekről Starosolszky Ödön szerkesztésében egy 1990-ben megjelent, igen tartalmas angol nyelvű kiadványunk számol be. Az 1990. évi rendszerváltás után létrejött Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium (KHVM), mint az állami keretekben megvalósuló hazai hidrológiai tevékenységet irányító főhatóság, 1993-ban időszerűnek látta az NHP Magyar Nemzeti Bizottság újraszervezését, egyidejűleg kiterjesztve a Bizottság illetékességi körét a WMO Operatív Hidrológiai Programjára (OHP), amint az pl. Németországban már korábban megtörtént és jól bevált. Az így létrejött 30 tagú NHP/OHP Nemzeti Bizottság tagjai egyrészt a hazai hidrológiai tevékenységekben elsődlegesen érdekelt intézmények képviselői, másrészt egyénileg felkért szakértők. A Bizottság elnöke Hajós Béla helyettes államtitkár, két albizottsága közül az Intéző Bizottságé Holló Gyula, a Tudományos Albizottságé korábban Tarnóy András és Wisnovszky Iván volt, jelenleg pedig Bakonyi Péter. Az - évente egyszer vagy kétszer ülésező - Nemzeti Bizottság fö feladata: az UNESCO/NHP, a WMO/OHP, valamint a tudományos és operatív hidrológiát művelő hazai intézmények és egyéni kutatók közötti együttműködés folyamatos fenntartása és szorgalmazása. Az e föfeladat teljesítése érdekében szükséges teendőket az NB Működési Szabályzata részletezi (az NHP és OHP munkaterveinek hazai megismertetése és véleményeztetése; nemzetközi munkacsoportokba magyar szakértők delegálása; külföldi konferenciákon a magyar részvétel elősegítése; hazai konferenciák - pl. az 1994. évi jubileumi Duna-konferencia - megszervezése, stb ). Ugyancsak a Működési Szabályzat íija elő az NB VITUKI-ba telepített titkárságának folyamatosan ellátandó operatív feladatait. Az utóbbiak közé tartozik az NHP/OHP Híradó elnevezésű hazai és külföldi konferenciákról, ill. tárgyalásokról szóló beszámolókat, valamint rendezvénynaptárt és kiadványjegyzéket is tartalmazó - tájékoztató kb. évi 4 füzetének