Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: Magyar mérnökök részvétele Mongólia vízgazdálkodás-fejlesztésében

232 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001.81. ÉVF. 4. SZ. miai Intézete, a vízminőségi feltárásokban a V1TUKI, az öntözés egyes kérdéseiben a VIZITERV szakértői. A tervezési munkálatok első szakaszában dolgozták ki a tervezés módszerét, a keretterv részletes tematikáját, felhasználva az ország csaknem egészét lefedő expedíciós utak adat- és anyag gyűjtésének tapasztalatait. Az expedíciós utak nagy mértékben segítették, hogy a magyar szakértők a helyszínen látottak és gyűjtöttek alapján is megtapasztalják a hatalmas kiteijedésű ország hazánkétól sokban eltérő, emberi tevékenységtől alig érintett természeti adottságait, sajátos vízgazdálkodási problémáit, a további munkákhoz feltáiják a tervezés igényeit, lehetőségeit, nehézségeit és korlátait. A második szakaszban került sor a tervezési munkákra. A vízgazdálkodási kerettervek szöveges kötetből és az azt kiegészítő nagyszámú - az országos vízgazdálkodási kerettervben 12, a regionális kerettervekben mintegy 40 térképet tartalmazó atlaszból áll. A szöveges kötet, valamennyi keretterv esetében egységes felépítést követve, lényegében a következő fofejezetekből áll: - az első fófejezet bemutatja az ország, illetve a régió természetföldrajzi és vízrajzi adottságait, - a második fofejezet összefoglalja és értékeli a vízgazdálkodás múltját és jelenét, - a harmadik fofejezet, a Mongol Tervhivatal által kidolgozott 15-20 éves fejlesztési tervből kiindulva, megjelöli a vízgazdálkodás feladatait, - a negyedik fofejezet tartalmazza a vízgazdálkodás nagytávlati feladatait. A vízgazdálkodás nagytávlati tervezésének alapját az a tervezés idején még létező KGST Komplex Programjában megfogalmazott alapelv jelentette, ami szerint Mongóliának az egy főre eső nemzeti jövedelme tekintetében közelítenie kell a gazdaságilag fejlettebb európai szocialista országokhoz. Ez, figyelembe véve a lakosság növekedésének az európai szocialista országokét jóval meghaladó tényleges és távlatra előre jelzett ütemét, csak a gazdaság és a főként az ipar minden korábbit meghaladó gyors ütemű fejlődésével érhető el. Az ipar növekedése főként az állattenyésztésre alapozva, az állati termékeket magasabb szinten feldolgozó ipar fejlesztése révén lehetséges, ezért távlatban is szükség van a hagyományokon alapuló, rideg állattartás fejlesztésére, az ilyen állattartás biztonságának növelésére. A hagyományos állattartás mellett fejleszteni szükséges az istállózott állattartást elsősorban a városi lakosság hús- és tejtermékkel való jobb ellátása érdekében. Az állatok takarmánnyal való jobb ellátása, a lakosság élelmiszer-fogyasztásában várható és mindenképpen kívánatos szerkezet változása igényli a növénytermesztés korábbinál nagyobb arányú teijedését. A nagytávlatban számolni kell az életszínvonal, a lakosság ellátottsági szintjének növelésével, a városiasodással. Az országos vízgazdálkodási kerettervben a nagytávlati állapot olyan feltételezett állapotból indult ki, ami 4 millió fővel, és a nemzeti jövedelem 100 ezer tugrik/fö.év (mintegy 5000 USD fö/év) értékével jellemezhető. (A tervezés idején a lélekszám 1,5 millió volt). A regionális vízgazdálkodási kerettervek a nemzeti jövedelem évi 7-10 %-os folyamatos növekedéséből indultak ki. A vízgazdálkodás tervezésénél figyelembe kellett venni az ország sajátos, sok vonásában a hazaiétól eltérő természeti adottságait, amelyek szorosan kapcsolódnak az ország szigorú éghajlatához. Az éghajlatra jellemző az alacsony, az ország nagy részén 0 °C alatti átlagos évi középhőmérséklet, az igen alacsony téli hőmérséklet (januárban az ország nagy részén átlagosan -20 °C alatti középhőmérséklet), a hőmérséklet minden időben erős ingadozása, a csapadék rendkívül egyenetlen évi megoszlása, a téli-tavaszi csapadék szinte teljes hiánya, rövid tenyészidőszak. Az éghajlati adottságokból fakadóan igen egyenlőtlen a vízkészletek mind térbeli, mind időbeli megoszlása: a felszíni vízkészletek 85-95 %-a a nyári félévre jut, a vízfolyások kevés kivétellel fenékig átfagynak, de jelentősen átfagy a talaj felső rétege is, amely csak a nyár elejénközepén enged fel, sőt egyes területek foltszerűen az örök fagy birodalmába tartoznak. A talajok természetes táp-ellátottsága, különösen nitrogén- és foszforellátottsága sokhelyütt alacsony, a természetes legelők takarmányhozama főként az ország déli, góbi területein alacsony, fajösszetétele korlátozó az állatfajta megválasztásában. A természeti adottságokból következik, hogy a hagyományos nomád állattartásra épülő gazdálkodás esetén a terület eltartó képessége csekély, ami részben magyarázatot ad az alacsony népsűrűségre és a ritka településhálózatra. A vízgazdálkodási kerettervek az ország természeti erőforrásainak feltárásában számos vonatkozásban úttörő munkát végeztek. A kerettervek elsőként - határozták meg a meglévő és a kerettervezés során végzett hidrológiai feltárások és vizsgálatok alapján az ország hasznosítható felszíni és felszín alatti vízkészletét, annak területi és időbeli megoszlását, - szerkesztették meg a talajok vízgazdálkodási térképét, ami alapként szolgálhatott az öntözés-fejlesztések lehetőségeinek és korlátainak feltárásában, - állították össze a takarmánybotanikai térképeket, feltüntetve azokon a legelő típusait, a takarmánykészletek nagyságát, a legelők különböző állatfajok által való használhatóságát. A felszíni vízkészlet meghatározásának alapjául szolgáló lefolyás-térkép szerkesztéséhez a lefolyást kiváltó csapadék, a lefolyási tényező alakításában alapvető szerepet játszó relief-energia, és a lefolyás értékei között tényleges észlelések alapján feltárt és számszerűsített összefüggések szolgáltak alapul. A kerettervek a felszín alatti vízkészletet a kitermelés következtében előálló vízszintsüllyedés során fellépő párolgás-csökkenés mértékeként értelmezték, ami ily módon független a csapadékból és a felszíni vizekből eredő pótlódástól. A felszín alatti vízkészlet függ viszont a kutak telepítésétől, azok számától és elrendezésétől, azaz a kutak területi kiosztásától. A párolgás csökkenéséből adódó járulékos vízkészlet meghatározásánál a tervezés három feltételezett kútkiosztásból indult ki: a kutak 0,5, 5 és 7 km-es négyzetháló szerinti telepítéséből. A két utóbbi kútkiosztás nagyjából megfelel a legelők vízellátását szolgáló kutak reális kiosztásának, az 0,5 km-es kútkiosztás pedig a nagy, koncentrált vízfogyasztók igényeinek kielégítését szolgáló kiosztásoknak. A kerettervek a lakosság lélekszámának növekedéséből és a népgazdaság egyes területein kívánatos fejlődési