Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

4. szám - Nováky Béla: Magyar mérnökök részvétele Mongólia vízgazdálkodás-fejlesztésében

231 Magyar mérnökök részvétele Mongólia vízgazdálkodás-fej lesztésében Nováky Béla hidrológus mérnök, tanszékvezető egyetemi docens Történeti áttekintés Magyar mérnökök részvétele a mongol vízgazdálko­dás fejlesztésében 1957-ben kezdődött. Mongólia legfon­tosabb gazdasági tevékenysége a legeltető állattartás volt. A legelök jobb kihasználása, az állattartás biztonságának növelése megkövetelte a legelők biztonságosabb vízellá­tását, amihez a hagyományos vízforrások - felszíni vizek, felszínre bukkanó források, ásott pásztorkutak - mellett mindinkább szükség volt nagyobb vízhozamú, megbízha­tóbb üzemű, a mélyebben fekvő vízadó rétegekre telepí­tett kutakra. A legelők vízellátásának javítása érdekében magyar szakemberek közreműködésével mintegy 400 fürt kút létesült főként az ország központi és keleti területein, megyéiben (ajmakaiban). A magyar vízügyi szakemberek munkája Nagy László költőt is megihlette, akinek "Levél Mongóliából" című verse megemlékezik a mongóliai magyar kútfúróról. A magyar kútfúró szakemberek mindig is fontos fela­datuknak tekintették szakmai ismereteik, tapasztalataik átadását mongol társaiknak. Az oktatás eredményességét igazolja, hogy az 1960-as évek végétől kezdődően a ku­tak létesítését a mongol szakemberek már lényegében ön­állóan végzik el, a magyar szakemberek elsősorban a ku­tak létesítését megelőző geofizikai feltárásokban vesznek részt. Ezzel Magyarországnak a mongóliai vízügyi tevé­kenységben való közreműködése új szakaszba lépett. 1967-1973 között a magyar szakemberek mintegy 21 e­zer km 2 területen végezték el a geofizikai felvételezést, és 138 potenciális víznyerő helyet jelöltek ki kutak létesíté­sére. Magyar vállalatok továbbra is szállítottak a kutak­hoz gépi berendezéseket, eszközöket, alkatrészeket és műszereket. Az 1960-as évek végén a magyar részvétel kibővül az öntözések területével is. Magyar segítséggel, MA-200-as öntözőberendezésekkel felszerelve 1969-ben létesült az első kisebb öntözőtelep, amit további öntözőtelepek be­rendezése és ehhez magyar esőztető berendezések szállí­tása követett. Az 1980-as évek elejéig Magyarország mintegy 150 MA-200 típusú öntözőberendezést szállított Mongóliába, vett részt azok üzembe helyezésében, kar­bantartási feladataiban, a mongol öntöző szakemberek betanításában. Ezek az öntözőtelepek elsősorban az or­szág déli, csapadékban igen szegény területein létesültek és jelentősen hozzájárultak a lakosság zöldségfélékkel, az állatállomány kiegészítő takarmánnyal való ellátásának ja­vításához. Az 1970-es évek közepén magyar tervezők, el­sősorban a VIZITERV vállalkozásában részt vettek az or­szág fővárosához, Ulánbátorhoz viszonylagosan közeli mintegy 5 ezer ha-os Herlen-Baján-Ulán-i öntözőrend­szer tervezésében, az öntözőtelep megépítéséhez külön­böző műszaki berendezések szállításában. Az 1970-es é­vekben magyar közreműködéssel került sor az ország el­ső vízkémiai laboratóriumának berendezésére, szakembe­reinek betanítására, amelyben a VITUKI szakemberei vettek részt. 1971-ben újabb szakasz kezdődött el a magyar szak­emberek Mongólia vízgazdálkodás-fejlesztésében való részvételében. Az 1970-es és 1980-as évek két évtizedé­ben magyar szakértők közreműködtek a Mongólia víz­gazdálkodásának távlati fejlesztését megalapozó orszá­gos, majd regionális kerettervek kidolgozásában. A vízgazdálkodási kerettervek A vízgazdálkodási kerettervek kidolgozásának célja az volt, hogy az ország természeti és vízföldrajzi adottságai­ból, a gazdaság szerkezetéből és hagyományaiból, vala­mint a gazdaság-fejlesztés igényeiből kiindulva meghatá­rozza a vízgazdálkodás fejlesztésének lehetséges és kívá­natos útjait, a fejlesztések korlátait és feltételeit, megjelöl­je a vízgazdálkodás előtt álló hosszú távú feladatokat. A vízgazdálkodás kerettervezési munkáinak első szakaszá­ban, 1971-1975 között az Országos Vízgazdálkodási Ke­retterv készült el, majd annak feltárásaiból kiindulva a természeti adottságaiban és gazdasági fejlettségében igen eltérő régiók Regionális Vízgazdálkodási Kerettervei. El­sőként a vízgazdálkodási szempontból legkritikusabb ré­gió, a Herlen-folyó és hozzá délről csatlakozó észak-góbi területek régiójának vízgazdálkodási keretterve készült el, amelyet sorra követett az ország nyugati felében lévő Hovd, Uvsz és Dzabhan folyók vízgyűjtőinek és a közöt­tük elterülő Nagy Tavak Völgyének, és a Hangáj déli lej­tőiről induló, a góbi területek homokjaiban vagy lefolyás­talan tavaiban elvesző vízfolyások vízgyűjtőinek regioná­lis vízgazdálkodási keretterve. Ezekben a tervezési mun­kákban magyar szakértők vettek részt. Az ország északi, a szomszédos Szovjetunióba (ma O­roszországba) átfolyó és a Bajkál tóba torkolló Szelenga folyó vízgyűjtő regionális vízgazdálkodási kerettervének kidolgozásában a leningrádi Lengiprovodhoz szakértői vettek részt, a tervezés során nagy mértékben követték más régiók tervezési módszereit, hasznosították az Orszá­gos Vízgazdálkodási Keretterv anyagart, adatait és megál­lapításait. A NIKEX, később a Geominco és a mongóliai Komp­leximport külkereskedelmi vállalatok között kötött szer­ződésnek megfelelően a vízgazdálkodási keretterveket a mongol vízügyi minisztériumhoz tartozó Vízgazdálkodási Tervező-Feltáró és Tudományos-Kutató Intézet dolgozta ki az OVH Vízkészletgazdálkodási Központ (VIKÖZ), később annak jogutódja, a Vízgazdálkodási Intézet ma­gyar szakértőinek közreműködésével. A tervezési mun­kákba több mongóliai intézet - Mongol Tervhivatal, Hid­rometeorológiai Szolgálat, Térképészeti és Kartográfiai Hivatal - is bekapcsolódott. Az állandó magyar szakértők mellett egyes feladatok megoldásában különböző magyar­országi intézmények rövid idejű szakértői is részt vettek, így a talajtani feltárásokban a MTA Talajtani és Agroké-

Next

/
Thumbnails
Contents