Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
3. szám - Horváth Emil: A tiszasasi buzgár: a „Kinizsi vár”
186 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. A folyó 12,5-20 °C hőmérsékletéhez képest az elfolyó víz 10,2-16,2 °C. Ellentétben a 14+558 tkm.-ben kialakult, s napokon át egyenletes hozamú és hőmérsékletű "kontroll" buzgárral, amely egy szűk hőmérsékleti tartományon belül maradt (9,1-9,7 °C). Érdekes megfigyelni, hogy e szétnyíló hőmérsékleti ollóban található az összes többi buzgár mért értéke. E néhány mérésben is felfedezhető bizonyos tendencia. A 14+986 tkm.-ben kialakult buzgár hőmérséklete annyiban tér el a 14+710-ben lévő buzgárétól, hogy annál hidegebb (9,7-13,2 °C), de irányváltozása megegyezik a folyóéval. A 13+3 85-ben több buzgár alakult ki, amelyek mindvégig tiszta vizűek maradtak. Érdekességük, hogy vizük hőmérséklete a kezdeti emelkedés után csökkent, majd stabilizálódott 10,7-10,8 °C-on. A menetgörbék markánsan elhatárolják az elfolyó vizeket. Eszerint, a 14+710-ben lévő buzgár vize nem lehet csak mélységi eredetű vagy legalább is erősen keveredhetett a felszíni vízzel. A folyó-buzgár hőmérsékletkülönbség ugyanis nem nagy: 2-5,3 °C. 900 • Más a helyzet a 14+558 tkm. szelvényben lévőnél. Szerencsés véletlen folytán, ez stabilan "hideg" volt. Jól jelzi a feltételezett neutrális zóna vízhőmérsékleti viszonyait. Erre a szelvényre nagy biztonsággal állítható, hogy vize mélységi eredetű. Ezt a feltételezést támasztja alá a geoelektromos hossz-szelvény is, amely e szelvény környezetében nagy mélységig terjedő, jól vezető réteget jelez, ami közel a felszínig ér. A 14+694 tkm szelvényben lévő mikro-buzgár hőmérséklete - 16 m-re a főelzárástól - határozottan "hideg" vizet jelez, tehát itt mélységi víz tört fel. Ez jól látható a menetgörbén. A 14+986 szelvényben a buzgár hőmérséklete hasonlóan emelkedő tendenciájú, mint a 14+710-ben lévőé, de néhány fokkal hidegebb annál. A jelenség lefolyásából szerzett tapasztalatok, valamint a mérési eredmények azt sugallják, hogy a 14+710 tkm.-ben: közepes mélységű buzgár-jelenség alakult ki. A 13+385 tkm-ben a buzgárcsoport inkább mélységi eredetű, ugyanis hőmérsékletük a kezdeti enyhe emelkedés után stabilan beállt. (5- ábra). 800 700 e/5 600 £ « 500 n 8 400 Z 300 8 200 100 A -x— i T Átlagos állapotú Tisza-\y Ar?dó Tiffa-vi^ & '0' ^' V V U- U- fc- V V V ^ ^ ^ S V S V O h* 0' Idő 6. ábra. A Tisza folyóban ás a mentett oldali buzgárokban mért vezetőképességek Tiszasasnál —•—Vezkép. (Tisza) -•— Vezkép(buzgár) & Vezkép(I.kazet.) ••••& Vezkép(kontr) —«—Vezkép l.sz.(13+380) -»-Vezkép 2.sz.(13+380) -t- Vezkép cs.(14+986) Vezkép b.(14+986) Vezetőképesség A vezetőképesség utal a vízben oldott ionok mennyiségére, s így közvetve eredetére. Jól elkülöníthető a talajvíz és a folyóvíz, mivel azok értékeikben markánsan különböznek. Az általános tapasztalat szerint a Tisza vizének vezetőképessége 350-450 |aS/m. Ez az érték áradáskor 250-350 (tS/m-re csökken a nagyfokú hígulás (hó, csapadék) hatására. A rétegvizek vezetőképessége zömükben ennél jóval magasabb értékűek. A Tisza vize jól mutatja a várt értéket. Kis ingadozással 278-314 |iS/m értékek között maradt. Ez az alsó határ. Legnagyobb értékeket a 14+558 tkm.-ben lévő kontroli-buzgárnál mértünk, ahol nagy értékről (852 |iS/m) indulva hosszú csökkenés volt kimérhető: a befejező mérésnél 669 |iS/m. Feltételezhető, hogy a rétegvízzel idővel lassan keveredett a folyó vize. (6 ábra) A 13+385 és a 14+986 tkm.-ben lévő buzgárok vize vezetőképesség értékei alapján a mély eredetűhöz áll közel (661-759 |iS/m). A 14+710 tkm.-ben lévő buzgárban az értékek közelebb állnak a Tisza vizének vezetőképesség-értékeihez. (400-475 |iS/m). Feltételezésünk szerint, ez a folyóvíz és a rétegvíz keveredésének eredménye. Közvetetten ezt a véleményt erősítik a május 2-3-i események. Először csökkenteni kellett a buzgár kifolyási szintjét, másnap pedig a vízszint többször is ingadozott. Az ezt követő napon hirtelen megnőtt az elfolyó víz vezetőképessége, majd igen lassan csökkent közel hasonló tendenciával, mint a 14+558 tkm.-ben lévőé. A 2000. szeptemberi töltésfeltárás igazolta, hogy a töltésben járat-rendszerek voltak. Elképzelhető, hogy a töltés-járatokban csökkenő vízhozamot ellensúlyozta a mélyebb rétegből érkező (szivárgó) víz. Átlátszóság A víz átlátszóságát mérőtárcsával mérték, ami farúdra erősített 10 cm átmérőjű, sárga színű korong volt. Ez nem szabványos eszköz, de haSznos adatokat szolgálta-
