Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Horváth Emil: A tiszasasi buzgár: a „Kinizsi vár”

HORVÁTH E. . A tiszasasi buzgár 187 tott. Fontos megállapítás, hogy a föelzárásban a víz sohasem tisztult le teljesen. Mindvégig 3-70 cm között ingadozott, s a nagyobb érték is csak néhány napig volt tapasztalható. A letisztulás sem volt egyenletes, az ingadozástól - járatbeszakadásoktól - függően a szemcsés anyag és a lebegtetett frakció váltakozva, rendszertelenül fordult elő. Úgy tűnik, ezek az értékek szoros kapcsolatba hozhatók az elfolyó vízhozam változásával. Bizonyos értéknél gyors tisztulás következett be. Eseti méréseket is végeztek. Geodéziai felmérésekkel rögzítették a folyónak, a buzgárnak és a kazettáknak kiépített magasságát, a kialakult vízszinteket. Mintát vettek a habzás okának kiderítésére. Egyet-egyet a barna és a fehér habból. Ennek értékei alátámasztják a buzgárok jellegére már eddig leírtakat. Amire ezideíg nem találtunk elfogadható magyarázatot, az az összes vas értéke. A 14+710 szelvényben lévő fehér hab vastartalma 5,5 mg/l, a 14+986 szelvényben lévő buzgár barna habjának vastartalma pedig 65,8 mg/l volt. Az első napokban a 14+710-ben a buzgár föelzárásának teljes vízfelületét befedő, kb. 10 cm vastag barna habréteget többször le kellett szedni, ami néhány nap múlva eltűnt. Említést érdemel a humin anyag, amely a fehér habban 1,8 mg/l, a barnában 3,1 mg/l. PH-juk 8,2 és 8,0 volt. A folyó vízállása és a jelenségek közötti összefüggés A mentett oldali terep átlagos magassága a szelvényben 81,60 mBf. Az 1999. évi rendkívüli árvízkor a tiszasasi vízmércén mért tetőző vízállás 871 cm (85,55 mBf), 3,95 m töltést terhelő vízoszlop magasság volt. Az árvíz időtartama alatt nem észleltek semmiféle jelenséget ebben a szelvényben. A 2000. évi rendkívüli árvíz tetőző vízállása 964 cm (86,48 mBf) volt. Ez 93 cm-rel haladta meg az addig észlelt legmagasabb vízállást, s 32 cm-rel maradt a koronaszint alatt. Április 16-án 930 cm (86,14 mBf) 4,54 m töltést terhelő vízállásnál jelentkezett a buzgár, kb.5 cm átmérővel, tiszta vizet szállítva. 18-án 954 cm (86,38 mBf) közel tetőző víznél "robbant be", változott át bő vízhozamú, iszapot, rögöt szállító buzgárrá A kiépített ellennyomó medence vízszintje 83,09 mBf volt. Április 20-21-én, tetőző vízállásnál a fö elzárás és a kazetták kifolyási szintjét emelni kellett. A foelzárásét 83,39 m Bf-re, a kazetták vízszintjét 0,1 m-rel. Május 2ától a föelzárásból az átbukás megszűnt, 870 cm (85,54 mBf) vízállásnál. Ez az 1999. évi tetőző vízállás! Május 3-4-e között, 850 cm (85,34 mBf) 3,74 m töltést terhelő vízállásnál szűnt meg a buzgár vízutánpótlása. A jelenségek s a hozzájuk tartozó vízállás értékek már a védekezés ideje alatt is azt sejttették, hogy a töltés felső részében, a korona alatti 0,8-1,0 m-es sávban lehetnek kritikus helyek. Ezeken keresztül tört be a víz, utat találva a mélyebb rétegek felé, egészen a talprétegig lehatolva. Itt tovább haladva, az iszapos fedőréteg fölött (?) intenzív talpcsurgást idézett elő, jelentős anyagkihordással. A 2000. szeptemberi töltés és mentett oldali - vízoldali feltárás nagyrészt megerősítette ezt a feltevést. Arra, hogy az altalajon át is támadhatott a víz a buzgár szelvényében, a feltárás kezdetén, szeptember 4-én a felszínen fellelt néhány m

: kiterjedésű szürke finomhomok adott választ. Ez az átható (mocsár-)szagú talajfrakció a fúrásszelvény szerint 4 m-nél kezdődik. Mindenképpen elgondolkodtató, vajon ez a sáv idézett volna elő ilyen kritikus helyzetet? Komoly figyelmeztető volt a vízoldali korona beszakadása, április 23-án 958 cm (86,42 mBf) vízállásnál. Ugyanezen a napon találták meg a búvárok a kb. 1,1 m átmérőjű vízoldali rézsű beszakadást is 85,65 - 85,87 mBf magasság között, amely keletkezésében összefügghetett a koronán lévővel. 1. táblázat Az 1954-2000 között tanulmányozott "történeti" buzgárok és csurgások összefoglaló jegyzéke Gátszakadással A buzgár helye Terhelő vízoszlop A szakadásig eltelt idő Medence túlfolyás Megelőző jelenség Csicsó (1899) Néhány óra Nem volt Dunakiliti (1954) 2,4 m 13 óra» Holtág, vízzel Ásványráró (1954) 3,7 m 2-3 perc Nem volt Kisbodak (1954) 3,2 m Néhány perc Nem volt Csicsó (1965) 2 óra 1 m Fakadó víz Sióagárd (1965) 3,5 m 2,5 óra Nem volt Kamanste (1965) 3 m 5-7 óra Fakadó víz Mladenovö (1965) Berettyó (1980) 3 m 5 óra Nem volt Hosszúfok (1980) 5 m 5-10 perc Nem volt Surány (1991) 2,1 m Nem volt A szakadást elhárították A buzgár helye Terhelő vízoszL Elfogáí idő Medencc túlfolyás Buzgárfolyó vk Megelőző jelenség Rajka (1954) 2,9-4,5 Htág,vízzel Nagybajcs (1965) 2,6 m 6 nap 0,9-1,6 Fakadó víz Ásv.ráró-hajnali (1965) 3,7 m 2 óra 0,8 m Báta 2,7 m 4-5 nap 0,8 m Fakadó víz Margittasziget (1965) 3,5 m 2 nap 1,7 m 1,3 m Nem volt Margszig-uszoda (1965) 4,2 m 4 nap 2,7 m 1,3 m Makó (1970) 3,8-4,5 2 nap a 3 m 1,5 m Erős szivár Csongrád (1970) 5 m 5 nap 3,2 m Erős csurg. Dombon (1997) 2,6 m 5-7 óra 0,8-1,0 Fakadó víz Tivadar(1998) 3,2 m Néh.óra 0,9-1,0 2,2 m T.sas-Kinizsi vár (2000) 4,9 m 6 nap 1,5-1,8 3,3 m Fakadó víz * Nem volt védekezés Irodalom Gál D.: A Duna jobb parti töltésének szakadása, Vízügyi Közlemények,. 1992/2. Ihrig D.: Az 1956. évi dunai jeges árvíz, Vízügyi Közlemények, 1956/4. Jolánkai Gy.: Az árvízvédelmi töltéserősítések egyes kérdései, Vízügyi Közlemények 1973/2. ** Nem épült elfogó medence vk. = vizszín-különbség. KBFI-TRIÁSZKfL, Budapest, 1997.: Geotechnikai szakvélemény, gátállékonyság-javítás Dombori térségében a 04.02. számú árvízvédelmi szakasz Duna jobbpart 41+383 - 40+636 szelvényei között. KDT VÍZIG, 1965/a.: Zárójelentés a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság 1965. április 27-től augusztus 17-ig, összesen 113 napon át tartott árvízvédekezésről KDT VÍZIG, 1965/b.: Összefoglaló jelentés a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazg árvízvédelmi szervezetéhez tartozó hidrometriai csoportnak az 1965. évi árvíz során végzett munkájáról, Székesfehérvár, 1965.