Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Horváth Emil: A tiszasasi buzgár: a „Kinizsi vár”

HORVÁTH E. . A tiszasasi buzgár 179 1965. évi dunai árvíz. Csallóköz, bal part: csicsói szakadás Az akkor csehszlovákiai oldalon Csicsó (Cícov) térségében történt gátszakadás. A szakadás előtt a töltés mentett oldali lába mentén néhány m távolságra apróbb buzgárok jelentkeztek. Ezek nem voltak veszélyesek. A töltés mentén 30-100 cm mély fakadó víz volt. A szakadás helyén, a töltés lábvonalától 2 m-re, éjszaka zavaros vízzel veszedelmes buzgár keletkezett, amelyet hajnalban észleltek. Reggel homokzsák ellennyomó-medencével elfogták. A buzgár nyílása ekkor már karvastagságú volt. Az elfogáson kívül újabb, kb. 40 cm átmérőjű buzgár tört fel, amelyből zavaros víz ömlött. Ezt a buzgárt le akarták terhelni, sőt betömni (!), ami természetesen nem sikerülhetett. A víz a buzgárból 1 m, majd 2-2,5 m magasra szökött fel, nyílása állandóan bővült, mígnem a töltés alatt mintegy 5 m szélességű boltozatszerű üreg keletkezett. A víz felőli oldalon is erős örvénymozgás jelentkezett, ami fákat tépett ki és sodort az átfolyásba. A töltéskorona megtört, megsüllyedt, s a töltés mintegy 10 m szélességben lenyíródott. 1965. Szigetköz, Duna jobb part: nagybajcsi buzgárok (8+ 800 tkm) Az egyik buzgár a töltéslábtól kb. 25 m-re tört fel 15 cm átmérővel. A feltörés után azonnal elfogták, s még egy körgáttal is körülvették. A belső körgát 1,6 m, a külső 0,9 m vízoszlopot tartott. A buzgár homokos iszapot hordott ki, és a körülzárás után is erősen dolgozott. Túlfolyatni is csak alig lehetett, mert a buzgár a kihordott anyagot magasra lövellte. Átmenetileg megszűnt, majd újra dolgozni kezdett. A tetőzés idején a buzgár és a töltésláb között újabb feltörés keletkezett, ami igen heves volt, és a fedőréteget is mozgásba hozta. A buzgárt újabb körgáttal elfogták. Ismét púposodni kezdett a talaj, és újabb buzgár keletkezett zavaros feltöréssel. Az összes buzgár köré újabb körtöltés épült. A védekezés sikerült. 1965. Szigetköz, Duna jobb part: ásványrárói „hajnali" buzgár (22+050 tkm) A töltéslábtól 34 m-re combvastagságú buzgár keletkezett. Feltörésekor kb. 40 cm-re szökött fel. Elfogása homokzsák-medencével 2 óra alatt megtörtént. A Duna vízszintje és a terepszint között 3,68 m volt a különbség. Az ellennyomó medencében a vízszint 130 cm volt. Másnapra a víz mozgása megszűnt, a víz átlátszóvá vált. A buzgár hidegebb volt a Duna vizénél, a homokzsákokon néhány nap alatt vastag vasoxid réteg vált ki. A Szigetközben mért nagyobb buzgárok egyébként hideg, 10-12 °C hőmérsékletű buzgárok voltak. 1965. Közép-DunántúL Duna jobb part: bátai buzgár (2+650 tkm) Báta térségében 1965-ben is jelentős buzgár jelentkezett, ahol már az 1954. évi árvíznél is észleltek hasonlót. A buzgár környékén a fedőréteg felpúposodott, fellazult, és kb. 1000 m

2-nyi területen kővel és homokzsákokkal kellett leterhelni. A buzgár a töltés alatti járatokból táplálkozott, ezért igen veszélyes volt. A vízhőmérsékletek és vízkémiai mérések is ezt igazolták. Elfogása sikerült. 1965. Nádor-csatorna bal part: sióagárdi buzgár (2+250 tkm) A buzgár elfogására 80-100 cm magas szorítógát épült. Amint ezt a magasságot elérte, az erősen hordalékos vizet hozó buzgár lökésszerűen feltört, majd 1 órán belül töltésszakadást okozott. A buzgárt idejében észlelték, elfogásával viszont késlekedtek. Az észleléstől a szakadásig eltelt idő kb. 2 és fél óra volt. Ellennyomó medence építésére a zsáktöltéssel és a felvonulással történt késlekedés miatt már nem maradt idő. A buzgár a mentett oldali kubikgödrökből tört fel. A víz mint a tűzoltófecskendő felszökött, megremegett a töltés, besüllyedt és átszakadt. 1965. Baja környéke, Duna bal part: Margitta-sziget Egyes leírások két (óriás) csurgást, mások járatos eróziót említenek. A védekezést (19+063 tkm) ellennyomó medence építésével kezdték. A vízoszlop tartására újabb medence épült, mivel a víz a homokos altalajon át megszökött. A töltés mellett ezután újabb, zavaros vizű feltörést észleltek. Mindkét feltörést egyetlen medencével zárták körül. Ezzel egyidőben, a víz felőli oldalon Pátrialemez szádfalat vertek le. Ezen kívül víztölcsért észleltek, majd fóliaborítást helyeztek el a vízoldalon. A vízfeltörés az ellennyomó medencében rövid időn belül megszűnt. A 23+710 tkm.-ben csurgást észleltek, ami ugyancsak zavaros vizű volt. Homokzsákból ellennyomó medence épült, majd Pátria szádfalat vertek le a vízoldalon. Az ellennyomó medencében a vízoszlop 270 cm, a medence vízszintjének s a tetőző dunai vízállásnak különbsége 124 cm.volt. A befolyó nyílás eltömése után az elfolyó vízhozam csökkent, majd megszűnt. 1965. Jugoszlávia, Duna bal part: kamaristei szakadás (1360fkm) A szakadást Gombos (Bogojevo) felett talajtörés okozta olyan helyen, ahol a régi Duna medrének meanderei voltak. Egy nappal a szakadás előtt buzgárt vettek észre, amelyet hatástalanítottak. Röviddel ezután a töltéslábtól kb. 10 m-re különböző intenzitással nagyobb számú buzgár jelent meg, majd ezek közelében az éjszakai órákban, kb. 10 m

2-nyi területen buzgárcsoport keletkezett. Szemtanúk szerint forrott a terep. A folyamat villámgyorsan fejlődött. Annyira, hogy már védekezésre nem maradt idő, a töltés átszakadt. 1965. Jugoszlávia, Duna bal part: dunabökényi (mladenovoi) szakadás (1318 flim). A Duna menti magas partnak Dunabökény (Mladenovo) alatt egészen az árvízvédelmi töltésig nem volt meg a szükséges magassága. Az töltés elején hirtelen süllyedni kezdett a természetes part, és a gátszakadás közvetlenül a magas parttal való csatlakozásnál jött létre. 1970. Maros jobb part: makói buzgár (17+760 tkm) A mentett oldali rézsűlábnál egy igen magasra felszökő buzgár keletkezett. A szivárgó víz fél óra múlva homokolni kezdett, majd a járatok összeszakadtak, s karvastagságú buzgárrá fejlődtek. A tetőzés időpontjában a buzgár már rendkívül nagy erővel tört fel, az ellennyomó medencében a víz fokozatosan emelkedett. A kiépült ellennyomó medencék környezetében újabb mellékbuzgárok keletkeztek. A nagybuzgár vizének hőmérséklete 2-3 °C-kal volt hidegebb a Maros vizénél, így olyan vélemény is kialakult, hogy a buzgár vize a Marosból ered. A járat fokozatosan hátrált a vízoldal felé, s egyes szakaszai az árvíz idején be is omlottak. A megfigyelések szerint az ellennyomó medencében a víz mindvégig zavaros maradt, A medence- és Maros-vízszint közt 90 cm különbség volt..