Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Horváth Emil: A tiszasasi buzgár: a „Kinizsi vár”

180 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. 1965. Tisza jobb part: csongrádi buzgár (81+525 tkm) A rézsűben a korábban már működő csurgás elfajult, s egyre több hordalékot szállított. A buzgárrá fajult csurgás (?) mintegy 25-30 cm átmérőjű volt, és jelentős mennyiségű hordalékot szállított. (15 s alatt egy maréknyit). A hordalék mennyisége láthatóan növekedett, és kb. fél óra múlva a homok mellett kisebb agyagrögök is megjelentek. A töltés 5 m vizet tartott. A folyó és a buzgár vízhőmérséklete jelentősen eltért egymástól (17,2 és 10,6 °C), A kémiai vizsgálatok szerint is a Tisza oldott anyagainak mennyisége jóval nagyobb volt a buzgárban mérttől. Ebből arra a következtettek, hogy hidegvizes típusú buzgárral állnak szemben. A folyó és az ellennyomó medence vízszintjének különbsége 3,21 m volt. 1980., Berettyó bal part: szeghalmi buzgár (0+450 tkm.) Gátszakadás vízállások áradó szakaszában. A töltésen kb. 3 m vízterhelés volt. Az áradás igen heves volt, de az új gátszakaszon káros jelenséget nem észleltek. A gátszakadás a Berettyó és Sebes-Körös összefolyásánál, a védvonalak erősítése keretében, a Berettyó bal partján mintegy 800 m hosszú korrekcióként épített új töltésszakaszon következett be. Az új töltésszakasz addig csak az 1980 júliusi árvíz idején kapott vízterhelést. A töltés közelében lévő csatornában zavaros víz jelent meg. A 0+400 tkm. szelvény környezetében a mentett oldali lábvonalban emberderék nagyságú, ettől jobbra és balra egy-egy valamivel kisebb átmérőjű átfolyás volt. Tapasztalták, hogy mintegy 20-30 m hosszú szakaszon már négy vízfeltörés van, s az átömlő víz mennyisége elérte az 5-6 m

3/s-ot. A fő átfolyással szemben a hullámtéri oldalon 3 m átmérőjű, 1 m mély víztölcsér alakult ki, és fölötte a gátkorona 20 cm-re besüllyedt. Összesen kb. 110 m hosszban, újabb átfolyások és szivárgások keletkeztek. A töltéskorona tovább süllyedt, megrepedt, az átfolyás nagy rögöket hozott. Végül a töltés kb. 5 m szélességben átszakadt. Az altalajtörés esetét ki lehetett zárni, mert a vastag, kötött fedőréteget a szakadáson átzúdult víz alig tudta megbontani, és a szakadásban csak jelentéktelen kimélytilés keletkezett. A szakadás oka a helytelen töltésalapozás, a talaj erős diszperzitása volt. 1980. Kettős-Körös jobb part: hosszúfoki szakadás, (102+700 tkm.) Az átlagosan 6-6,5 m magas töltésekre 5 m-es vízterhelés nehezedett. Az árhullám itt már 26 órája tetőzött, az apadás 42 cm volt. A gátszakadást megelőzően káros jelenséget (szivárgást, csurgást, stb.) nem észleltek. A szakadás helyén a víz a töltés lábánál hirtelen, nagy erővel tört fel, a gát igen rövid idő alatt 5 m szélességben átszakadt. A hely környezetében emberemlékezet óta káros jelenséget nem tapasztaltak. Ami bekövetkezett, olyan típusú belső erózió volt, amilyet pl. 1954-ben a Szigetközben Ásványrárónál és Kisbodaknál észleltek. Ezt támasztja alá a későbbi talajfeltárás is. A hirtelen talajtörésben lényeges szerepe volt a mentett oldali fedőréteget alkotó agyag kemény és merev voltának. E merevség okozta, hogy a szakadás olyan hirtelen következett be, s hogy a keletkező lökéshullám rögtön a homokot is megfolyósította. 1991. Duna jobb part: Szentendrei-sziget, surányi szakadás (8+150 tkm.) A Duna jobb parti töltése hajnali órákban szakadt át. Előtte 4 órával az ellenőrzés semmiféle jelenséget (szivárgás, átnedvesedés, talajpuhulás) nem észlelt. Tocsogókat a bekövetkezett szakadástól néhány száz m-re észleltek csupán a megelőző napokban. A gátszakadás minden előzmény nélkül következett be. A gáttestet ekkor, a tetőzés körüli időszakban 2,1 m-es vízoszlop terhelte. A hidraulikus talajtörés a töltéslábtól 7-10 m-re következett be. Valószínű, hogy a gát alatt áthúzódó, jó vízvezető rétegekben szivárgó víz volt a közvetlen okozó, amely mintegy 4,5 m-es nyomással terhelte alulról fölfelé a vízzáró iszapréteget. E nyomás hatására szakadt fel a fedőréteg. A szakvélemények az 1954-es szigetközi szakadásokhoz hasonló jelenséget valószínűsítettek. A fedőréteg hirtelen felszakadásának hatására nyomásváltozás állt elő az alacsony egyenlőtlenségi együtthatójú, vízzel telített homoklisztes homokrétegben. 1997. Duna jobb part: dombori buzgár (41+170 tkm) Intenzív, zavaros vizet hozó, jelentős anyagkihordással járó vízfeltörést észleltek. Környezetében a töltésrézsű alsó része néhány száz m hosszban erősen átázott, a fedőréteg felpuhult. Az ellennyomó medencében kb. 1 m volt a túlfolyó vízszint. A hordalékmozgás hamarosan megszűnt. Mindez az árhullám áradó szakaszában következett be. Ugyancsak az áradó szakaszban az erősen átázott fedőrétegen keresztül a már elkészült ellennyomó medencén kívül újabb, zavaros vízfeltörést észleltek. A buzgárnak minősített feltörést - amelynek kráter-átmérője meghaladta az 50 cm-t - újabb ellennyomó medencével fogták el. Vize ekkor fokozatosan letisztult. A vizsgálatok megállapították, hogy az észlelt jelenségek bekövetkezését elősegítette az a körülmény, hogy a töltésszakasz a dombori holtág keresztezésében épült. A vékony, kötött fedőréteg alatt vastag, jó vízvezető talajok találhatók (finom homok, homoklisztes homok). Közvetlen kiváltó okként jelölték meg továbbá, hogy, a jelzett szakaszon és annak környezetében több mint 6000 (!) m

3 terméskő volt betemetve. Ez a folyamatos és betakart kőrakat nagyban elősegítette a "buzgár" kialakulását. 1998. Tisza jobb part: tivadari buzgár (52+500 tkm.) A buzgár a töltés lába és a műút között alakult ki, a töltés lábától mintegy 10 m-re, csupán néhány lépésnyire az 1947-évi árvíz gátszakadásának emlékművétől. A buzgár a mentett oldalon 2,2 méter vastag sovány agyag rétegen keresztül talált utat a felszínre, és hordott ki a két kürtőn kb. 1 m

3 anyagot. A kihordott talaj szemeloszlási görbéje az agyagréteg alatti 4,6 m mélységtől jelentkező iszapos (finom) homok talaj szemeloszlási görbéjével egyezik meg. Nem zárható ki, hogy a buzgár a szakadás visszatöltött kopolyájának szélén keletkezett. E viszonylag mélyen fekvő rétegben alakult ki olyan víznyomás és vízmozgás, amely semlegesítéséhez közel méteres magasságú homokzsák medencét kellett építeni Általános megállapítások. (Lásd még: 1. táblázat) A vizsgált 22 buzgárból, csurgásból 11-nél következett be szakadás. Ebből négy esetben Magyarországon kívül. A jelenség észlelésétől a szakadásig eltelt idő 2-3 perc és 13 óra között változott. Ezek közül a dunakiliti buzgár az, amelyik beavatkozás nélkül szakadt át: elfogására nem volt elegendő védekező erő.