Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Horváth Emil: A tiszasasi buzgár: a „Kinizsi vár”

178 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. így megfolyik. A változás kiindulópontja - amelynek végeredménye a buzgár - méreteit tekintve kis kiterjedésű tér, ahonnan aztán felerősödve terjed tovább. Egyes árvízi jelenségek folyamatát még nem ismerjük kellő mélységében. Nem tudjuk meghatározni az események láncolatában azt a pontot, amely felnagyítja a kezdetben csekély rendellenességet: azt az apró változást, ami elindítja a rendszerben a folyamatot. 'Történeti" buzgárok és csurgások 1954-2000. között Történeti buzgárok, csurgások A védekezés szempontjából figyelemre méltó buzgárés csurgás-jelenségek megismeréséhez hasznos adatokkal szolgálnak az elmúlt árvizek több-kevesebb pontossággal leírt adatai. Bár, e leírások ugyanazon megfigyelést illetően néha ellentmondásokat is tartalmazhatnak. Mégis, ha ezeket az időben és térben távoli eseményeket együttesen szemléljük érthetőbbé válik a folyamat. (1. ábra). 1. ábra 1899. évi dunai árvíz. Bal part: csicsói szakadás A töltés lábánál felbuggyanás keletkezett, amelyet földeszsákkal terheltek le. Erre a padka lábától 2 m távolságban újabb vízsugár lövellt ki a talajból.. A mentett oldalon a víztölcsérbe, amely később embermagasságra szökött fel, folyton zsákot hánytak. A víz felőli oldalon csakhamar nagyobb forgó keletkezett, s néhány perc alatt a töltés beomlott. 1954. évi dunai árvíz, Szigetköz, jobb part: a rajkai, dunakiliti, ásványrárói, és kisbodaki buzgár A rajkai zsilip alatti, az ásványrárói felső, a kisbodaki, és a dunakiliti.buzgárfeltörést talajtörés idézte elő. A buzgárok sötét színű, csaknem fekete, sűrű anyagot hoztak fel. A töltés sehol nem volt átázva. Előzőleg buzgárt, csurgást, szivárgást nem észleltek. Rajkánál a Mosoni-Dunában alig félméteres vízmagasság mellett a buzgár áradó szakaszban, tört fel, de szerencsére a viszonylag nagyméretű töltés homokos kavicsból épült anyaga azonnal pótolta a talajtömbből kimosott iszapot. A víz felőli oldalon 6-8 m átmérőjű 1,5 m mély kráter keletkezett. Dunakilitinél hasonló volt a helyzet, mint Rajkánál. A mentett oldalon, a holtágban, a vízszint elég magasan, csaknem terepmagasságban állott, másrészt a töltés anyaga homokos iszap, iszap, vagyis kötöttebb anyag volt. A buzgár a töltés lábától kb. 15 m-re a holtágban tört fel, néhány órával az ásványráró feletti és a kisbodaki szakadások után. A buzgár legalább 13 órán át hozta az iszapot. A szakadás, közvetlenül a tetőzés után, már az apadó szakasz elején következett be. Az Ásványráró-felső és a kisbodaki szakadás azonos körülmények között és azonos módon, egymástól nem távol, csaknem egyidőben, a tetőző vízállásnál következett be. Az árvízszint mintegy 0,3-0,6 m-rel volt a korona alatt, és a töltés semmiféle káros elváltozást nem mutatott. A mentett oldali terepet 0,2-0,3 m mély, tiszta fakadó víz bontotta. Váratlanul, a töltéssel párhuzamosan futó út padkájában 1 m átmérőjű, kevéssé zavaros vízoszlop tört fel 1,4 m magasra. A vízfeltörés mintegy másfél perc alatt 1,5 m-re szélesedett, majd hirtelen megszűnt. (Valószínűleg a töltéstestben keletkezett beomlás miatt). Ekkor még a töltés rézsűje és koronája szilárdan állt. Fél perces szünet után az eredeti feltörés helyén kb. 4 m átmérőjű, 0,5 m magas, rendkívül zavaros, sötét színű vízfeltörés keletkezett, majd további fél perc múlva a töltés koronája és rézsűje hirtelen mélyen berogyott, s a leroskadt töltés felett vastag rétegben megkezdődött a víz átömlése.