Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Kiss Ottó István: A vízminősítésben felhasználható bioindikátor tegzesek

174 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81. ÉVF. 3. SZ. des) képviselik. A rovarfauna legtöbbször fajokban gazdag, de egyedekben szegény. Az árvaszúnyogokat alacsony abundancia értékkel a leginkább újratelepülő Chironomidae-k (Diamesinae, Orthocladiinae) képviselik. A mohaflóra fajgazdag. Az algák gyakran a vegetáció színezésével tűnnek ki. Ezek túlnyomórészt kovamoszatok és cyanobaktériumok. A zöldalgák nem feltűnőek. E vízterek kitűnő élőhelyet kínálnak a lazacféléknek az íváshoz. Ehhez a minőségi osztályhoz tartoznak általában a forrásterületek és a kevésbé szennyezett, nyáron is hideg folyóvizek forrás közeli szakaszai. I-n. Minőségi osztály (Oligoszaprobtól a Bétamezoszaprobig) Szennyezettségi fokozat: enyhén szennyezett. Jelzőszín: kék/zöld. Ehhez az átmeneti osztályhoz a kevés anorganikus és organikus tápanyagtartalmú vizek és - a gleccserek kivételével - a tiszta vizek tartoznak. A szevesanyag-tartalom magas. A szerves részecske áramláskoncentrációja alacsony. A finom szemcsék minden szinten barnák, vagy világos színűek, a kövek alatt sehol nem találunk fekete elszíneződést. Legtöbbször e vizeket sűrűn benépesítik a nagy változatossággal élő algák, mohák, örvényférgek, kérészek, tegzeslárvák, valamint a vízi bogarak (Elmidae, Hydraeidae) és a kétszárnyúak lárvái. Férgeket a planáriák, Lumbricidae-k és a Halotaxis gordioides fajok képviselik. Megjelennek a kerekesférgek (Erpopdella sp.), de a hálótszövő Trichoptera lárvák csak elvétve találhatók. II. Minőségi osztály (Béta-mezoszaprob) Szennyezettségi fokozat: közepesen szennyezett. Jelzöszín: zöld. Ehhez a minőségi osztályhoz tartozó folyószakaszokra a szerves anyaggal közepesen szennyezett, magas tápanyag-tartalmú (a lehetséges oxigéntelítettség ellenére) vizek tartoznak. A vizek középső és felső rétegében legtöbbször tiszta, átlátszó, és legfeljebb csak csekély szerves részecske sodródása mutatható ki. A víz alsó rétegében a lebegő anyagok szállítása a terület természeti adottságai miatt megnőhet. Az üledék itt lehet világos vagy sötét, de nem fekete, algák elszaporodása miatt gyakran csúszós. A kövek alsó oldalát nem lakják heterotróf élőlények, nem színezik el a redukciós foltok, s gyakran találunk finom üledéket a durva szubsztrát felett (eliszaposodás). A lebontó folyamatok az aerob régiókban mennek végbe. Csak a potamon vizek stagnáló régióiban léphetnek fel helyenként redukciós folyamatok. Az algák nagy fajgazdagsága és egyedsűrűsége jellemző, valamint más vízinövények és majdnem minden állatcsoport is megjelenik. A férgek közül a Lumbricidae-k (Stylodrilus sp.) a dominánsak. Az egyed- és fajgazdagság tovább növekszik a Chironomidae (Ortocladiinae, Tanytarsini és Chironomini) esetében. A hálótszövő Trichopterák legtöbbször a kedvező áramlású helyeken élnek nagyobb számban, míg a potamon régióban a Polycentropodidae-k tömegesen is előfordulnak. A makrophyták ellephetik a felszínt, de a zöldalgák legtöbbször még nem jelennek meg tömegesen. Különböző halfajok élnek itt. n-m. Minőségi osztály (Béta mezo-tól az Alfamezoszaprob vizekig) Szennyezettségi fokozat: kritikusan szennyezett. Jelzöszín: zöld/sárga Ehhez az átmeneti minőségi osztályhoz olyan folyószakaszok tartoznak, melyekben az eutrofizáló tápanyagok, valamint a szerves anyagok kimutathatók. Az erősebb szennyezés miatt a víz enyhén zavaros, helyenként a lenitikus területeken a nagy kövek alatt megjelenhet rothadt iszap is. Az apró szemcsés anyagok a felszín közeli rétegekben barnák vagy világosak, a mélyben pedig sötétek (kémiai bomlás). A kövek hátoldalán fekete foltok jelenhetnek meg. Ilyen körülmények között az oxigénre érzékeny halak pusztulása jelentős lehet. A makroorganizmusok fajszáma néha csökken, de bizonyos fajok rendszertelenül hajlamosak a tömeges szaporodásra. A bentoszt az állati szervezetek közül a szivacsok, mohaállatkák, rákok, csigák, kagylók, nadályok és rovarlárvák lakják (pl. Leuctra, a Nemurella, Nemoura fajok). A piócák aránya jelentősen nő. A Lumbricidaen belül a Lumbricus fajok dominálnak, ezen kívül tömegesen jelennek meg a Naididae fajok, és csak itt találjuk meg először említésre méltó mennyiségben a Tubificidaet. A hálószövő Trichopterák (főleg Hydropsyche fajok) gyakran tömegesen találhatók, de olykor élhetnek itt nagy számban Chironomidae-k is. Az Orthocladiinen és a Diamesinen mellett a pszammolitorális régióban a Prodiamesinae, a pelálban pedig a Chironomini (főleg a Polypedilum) és a Tanytarsini (főleg a Micropsectra) is megjelenik. A fonalas algák (pl. Cladophora) és a makrophyták gyakran nagyobb felületet borítanak, illetve kolóniaszerűen tömegesen elszaporodnak. A zöld algák itt gyakoribbak, mint a II. minőségi osztályban. A szennyvízbaktériumok gyakran már szabad szemmel is látható fonalakat alkotnak, de lehet, hogy még nem szaporodnak el feltűnően, s ilyenkor legfeljebb csak a hideg évszakban láthatók. Itt találjuk a csillós egysejtűek legnagyobb fajgazdagságát, de a szabad szemmel is látható Ciliata kolóniák, melyek a kemény aljzaton élnek, valamint a bentoszban élő organizmusok ritkák. Ez a víz a halak számára még megfelelő. m. Minőségi osztály (Alfa-mezoszaprob) Szennyezettségi fokozat: erősen szennyezett. Jelzőszín: sárga. Ez a fokozat olyan vízszakaszokra jellemző, melyek szennyezettek és legtöbbször szervesanyag-, illetve oxigénhiány jelentkezik. A víz a belevezetett szennyvíz, illetve a szennyvíz hordaléka miatt időnként feltűnően zavaros. Helyenként a gyenge sodrásban poshadt iszap rakódik le. A köves, mállott kavicsos, homokos aljzaton vasszulfid okozta fekete foltok tűnnek fel. Az enyhe vízmozgás ú területeken majdnem minden kő hátoldala erősen feketére színeződhet. A finom szemcsés aljzat gyakran síkos, a mélyben fekete, rothadt és iszapszerű. A halpopuláció zaklatása következtében a szaporodás alacsony szintű és periodikusan fellépő halpusztulással kell számolni. Szivacsok, nadályok és víziászkák olykor tömegesen találhatók. A férgek közül a Tubificidae, részben a Naididae, Enchytraeidae valamint a Lumbricus fajok dominálnak. Leggyakrabban a Chironomidae csoportjai, a Tanytarsini és a Chironomini fajok fordulnak elő. A hálószövő Trichopterák feltűnően kisebb számban vannak jelen, mint az előző minőségi fokozatban, és gyakran a kihalás veszélye fenyegeti őket a kritikus bábstádiumban. Említésre méltó a szabad szemmel is látható szesszilis csillós egysejtűek kolóniái (Charhesium sp., Vorticella sp) csak úgy, mint a jelentős számú fonál alakú szenny-