Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Kiss Ottó István: A vízminősítésben felhasználható bioindikátor tegzesek

173 A vízminősítésben felhasználható bioindikátor tegzesek Kiss Ottó István Eszterházy Károly Főiskola, Állattani Tanszék, 3300. Eger, Leányka u. 6. Kivonat: A Trichopterák adaptív radiációja a rendkívül változatos (mozaikos) folyóvízi környezetben igen jellegzetes, ezért kitűnően alkalmasak a vízminőség, illetve a vízminőség változás indikálására, a szennyeződés jelzésére is. A tegzeslárvák változatos érzékenységgel reagálnak a különböző szennyezésekre. A dolgozat ismerteti a vízminőség ötfokozatú besorolását, a magyarországi főbb tegzesfajok indikátor értékeit és a szaprobitási indexeket. Kulcsszavak: szaprobita rendszer, vízminőségi osztály, szaprobitási valencia, szaprobitási index, indikátor érték. I. Bevezetés A tegzesek (Trichoptera) taxonómiájának és ökológiájának egyre mélyrehatóbb megismerése különösen két vonatkozásban figyelemre méltó. Egyrészről több olyan taxonómiai jelentőségű filogenetikai mozzanatot tartalmaz, ami a rovarok fejlődéstörténetében is jelentőséggel bír; másrészről kiderült, hogy adaptív radiációjuk - a rendkívül változatos (mozaikos) folyóvízi környezetben - nagyon minuciózusán karakterisztikus, ezért kitűnően alkalmasak a vízminőség, illetve a vízminőség - változás indikálására, a szennyeződés jelzésére is (Andrikovics, S. & Kiss, 0. 2000, Schmera, D. 1999, 2000, Zsuga, K. & Kiss, 0. 2001, Kiss, O., Szabó, T. & Mogyorósi, A., 2001/ Erre a célra igen széles körben használják őket, mert a lárvák változatos érzékenységgel reagálnak a különböző szennyezésekre (Rosenberg és Resh, 1993). A tegzesek a vízi rovarok legnagyobb rendje, kb. 10000 fajt számlál (Morse, 1997), de becslések szerint a Föld állatvilága, különösen a trópusok területe még 50 ezer fajt rejthet (Schmidt, 1984). Ezért kitüntetett figyelmet érdemelnek a limnológiai (rheobiológiai) kutatómunkában. A tegzesek viszonylag jól ismertek a mérsékelt éghajlati övben. Sajnos sok faj lárvája - különösen a trópusokon - ismeretlen vagy nem tudták azonosítani azokat a kifejlett imágókkal. A tegzesek a lárvaállapot szakaszait forrásokban, patakokban, folyókban, tavakban, mocsarakban töltik. A világ minden táján megtalálhatók, és fontos részei az édesvízi ökoszisztémák táplálékláncának, a lárvák az édesvízi halak és a vízirigók, az imágók pedig a madarak és a denevérek táplálékai. A vízminősítésről Közép-Európában a vízszennyezés indikálására alkalmas módszerek és feltételezések (Liebmann, 1951 és Sladeéek, 1973, in Moog, 1995), az érvényes és hiteles szaprobita rendszer a kezdeti időktől (150 évvel ezelőtt) napjainkig fejlődőben van. Tekintettel a vízminőségre ható cönózisfuggő szaprobitási állapotokra, illetve a szennyezésre, a terhelésre, az élő és könnyen lebomló anyagtartalommal különféle vízminőségi osztályok határozhatók meg. A vízminőségi osztályok definíciójának alapjául Moog (1991) munkája használható Ha egy élőlény nemcsak egy vízminőségi osztályban fordul elő, akkor is hiteles szaprobitási valencia készíthető Zelinka és Marvan (1961) és Sladeőek (1964, 1973) tanulmányai alapján. A szaprobitási valencia információt nyújt egy faj toleranciájáról az élő, könnyen lebomló anyaggal szemben. Ez integrálja bizonyos táplálkozási típusok táplálékalapjának a komplexét és az oxigénigényt. Az összcönózis szaprobitási valenciája alapján ítéljük meg a vízminőséget. A következő katalógus a vízminőség ötfokozatú besorolása szerint mutatja be a szaprobitási valencia típusait: Cönózis Rövidítés Az élőhely minőségállapota Minőségi osztály Xenoszaprobikus X Teljesen tiszta folyóvíz 0 Oligaszaprobikus O Kevéssé szennyezett folyóvíz I Béta-mezoszaprobikus P Közepesen szenny, folyóvíz II Alfa-mezoszaprobikus a Erősen szennyezett folyóvíz III Poliszaprobikus Rendk.erósen szenny.folyóvíz IV Moog (1991) az irodalmi adatok alapján a vízminőségi osztályok leírásának szintézisét adta meg. I. Minőségi Osztály (Oligoszaprob) Szennyezettségi fokozat: a nem szennyezettől a nagyon kevéssé szennyezettig. Jelzőszín: kék. a.) Xenoszaprob fokozat: Szennyezettségi fokozat: nem szennyezett (háborítatlan). A xenoszaprob folyószakaszok, amelyek az I. minőségi osztályhoz tartoznak - a glecser-iszap kivételével - állandóan tiszta, világos és jó oxigénellátottságú vizet szállítanak. A víz nem tartalmaz lebegő szerves anyagot; leveleket, humuszt, detrituszt vagy más természetes szerves anyagot. Az alapszubsztrátumban redukciós folyamatok nem figyelhetők meg. A szubsztrát algákban, planáriákban és más nem csillós egysejtűekben (föleg rovarlárvákban) szegény. Ebben a minőségi osztályban föleg a források, valamint az extrémen tiszta hegyi patakok felszíni vizei sorolhatók. A tiszta, sziklás gyűjtőterületüknek köszönhetően nagyon világos és szennyezéstől mentes csapadékot és vizet szállítanak. A nem szennyezett minőségi osztály adatait figyelembe véve az értékelés az oligoszaprob osztályban folytatódik. b.) Oligoszaprob fokozat Szennyezettségi fokozat: nagyon kis mértékben szennyezett. Jelzőszín: kék Az oligoszaprob fokozat azokra a folyószakaszokra jellemző, melyek tiszta, világos, állandóan növekvő oxigéntelítettségű és tápanyagban szegény vizet szállítanak. Kis mennyiségű szuszpendált szerves anyag és csekély baktériumtartalom állapítható meg. A finom szemcsék minden régióban állandóan barnák, vagy világos színűek, és magas az ásványianyag-tartalmuk. Redukciós jelenségek nem lépnek fel. Az aljzatot túlnyomórészt algák, mohák, örvényférgek és rovarlárvák lakják. A férgeket rendszerint a planáriák, valamint a Lumbricidae (főként Stylodrilus heringianus) és Haplotaxidae (Haplotaxis gordioi-