Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
3. szám - Dr. Benedek József (1876–1941) emléktáblájának avatása
XVI HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2001. 81 . ÉVF. 3. SZ. 25 éve avatták fel a Tiszán a Novi Becej/Törökbecse-i vízlépcsőt Kardos Imre Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság, 6720. Szeged, Stefánia 4. 1976. júliusában kezdődött meg a Tisza jugoszláviai szakaszán megépült Törökbecsei Duzzasztómű próbaüzeme, amelyet rövidesen a nemzetközi megegyezéssel életbe léptetett üzemelési szabályzat szerinti állandó működése követett. Az üzembe helyezést követően nemsokára sor került a műtárgy hivatalos, ünnepélyes felavatására is. Harminc évvel azt megelőzően, 1946. októberében Szegeden, az akkor még az újszegedi parton magasodó Bertalan-emlékmű vasbeton obeliszkjével szemben a Tisza-meder átlábalható volt, hiszen a szegedi állami vízmérce az addig - és azóta is - észlelt legkisebb vízállását, a - 250 cm-t mutatta. A Tisza vízjárása Szegednél - nem kis mértékben a Maros hatására - rapszodikusan változó, s ez akár a teljes folyóra és mellékvizeire is igaz. A vízgazdálkodás - a lakossági és ipari vízellátás, az öntözés, a hajózás, vagy a víztározás - viszont a vízállások egyre nagyobb stabilitását igényelte. Nem véletlen, hogy már az 1920-as években elgondolások, sőt tervek is születtek a Tiszának és mellékfolyóinak csatomázásáról, a Tiszán Titeltől csaknem Záhonyig, a Körösön Csongrádtól Szeghalomig. Az 1937. évi XX. Öntözési Törvény alapján, vagy annak szellemében épült meg legelőször a Körösön a békésszentandrási, később többek közt a békési, vagy a körösladányi, a Tiszán a tiszalöki és a kiskörei vízlépcső. Az 1970-es évtized első felében az országos és helyi sajtó egyelőre csak tőmondatokban tudatta, hogy tervezés, sőt építés alatt áll a Tisza-csatornázás két vízlépcsője: a csongrádi, illetve a törökbecsei. Az értesülések helyesek voltak, hiszen a Magyar-jugoszláv Vízgazdálkodási Bizottság által már korábban egyeztetett, és a szakmai körökben ismert nagy volumenű műszaki munkák Törökbecsét illetően tényleg elkezdődtek. A Törökbecsei Duzzasztómű a közösen jóváhagyott műszaki tervek alapján a Tisza 63 fkm szelvényében épült meg, közvetlenül a Duna-Tisza-Duna (DTD) főcsatorna becsatlakozó szelvénye alatt. A duzzasztómű három fö részből áll (1. ábra) a bal oldali 85 * 12 m méretű hajózsilipből, a meder közepén elhelyezett 7 x 24,5 m szélességű vasbeton bukókból, valamint a jobb oldali - nagyvizek idején működésbe lépő - 75,5 m-es túlfolyóból. A bukók szegmens záras, szelepes táblákkal szabályozhatók a duzzasztási vízszint függvényében 2 m-es magasságon belül. Árvizek idején a táblák teljesen nyitva vannak, így akkor a duzzasztómű nem befolyásolja a vízszinteket. A duzzasztás gravitációsan biztosítja a DTD csatorna igény szerinti vízszintjeit, így a csatornarendszeren hajózni lehet és a vízkivételek vízzel elláthatók. A vízlépcső fölötti Tisza-szakaszon szükségtelen a kis- és középvízi folyószabályozási művek megépítése. Az előzetes - az üzemelés során is igazolódott - számítások szerint Csongrádon legfeljebb 80 cm a duzzasztás, amely a Maroson Deszkig, a Hármas-Körösön Bökényig érezhető. A Tisza magyar szakaszán a vízkivételi szintek ugyancsak állandókká váltak. Kis- és középvízi szabályozási művekre itt sincs szükség, a szegedi nemzetközi kikötő vízszintjei is zavartalanok lehetnek. A próbaüzemre a magyar sajtó hamar felfigyelt. 1976. augusztus 5-én a Délmagyarország c. napilap vastag betűs címe: "Fél sebességgel folyik a Tisza". Ez a nyári apadás idején tényleg sokakat meglepett. Újdonság lett Szegeden az azóta is minimális + 100 cm körüli vízállás. A folyó életében bekövetkező lényeges változást a tiszai halászok észlelték legelőbb. A Tisza bal partján élő Rózsa, jobb pártán élő Forró nevű idős halász egybehangzó megfigyelése szerint a duzzasztás után a kérészlárvák víz alá kerültek, ellentétben az ismert nóta "temető a Tisza, mikor kivirágzik" szövegével. Eltűnő és újabb elszaporodó halfajtákról is beszámoltak. Mint mondták: "A Tisza egész nyáron csak sutyorog" - az lassan locsog. A Törökbecsei Vízlépcső az eddigi 25 évben folyamatosan duzzasztott. A nagyobb árvizek idején (az 1977, 1979, 1981, 1998, 1999, 2000 és 2001 években) a duzzasztómű magyar területen sem okozott nehézséget. A vízszín-szabályozás során felmerült kérdések megoldásában a magyar és jugoszláv szakemberek között mindig kölcsönös volt az egyetértés. Az 1978. évi szegedi parfalépítést pl. a duzzasztómű kezelői a vízszintek alkalmas beállításával is segítették. Szeged város lakossága ma már nem érzékeli, s szinte el sem tudja képzelni, hogy a mostani nyarakon állandósult + 100 cm körüli vízállások helyett a -150 cm körüliek, vagy az annál is alacsonyabbak voltak a gyakoriak, amelyeknél a Tisza szinte kiapadni látszott.
