Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Pup Vilmos: A Büki Gyógyfürdő elmúlt negyedszázadának vendégforgalma és vízgazdálkodása

169 Gondolatok a múlt szélsőséges időjárási eseményei kapcsán Keve Gábor Alsó Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság, 6501. Baja, Széchenyi u. 2-6. Kivonat: Az elmúlt évek, sőt a 2000. év is meglehetősen gazdag tárát mutatta a szélsőséges időjárási eseményeknek A rendkívüliség mindig felveti a kérdést, előfordulhatott ilyesmi már korábban? A régi feljegyzéseket, gyűjteményeket már csokorba szedte Réthly Antal, így a kérdés megválaszolásához igen jó segítséget nyújt négykötetes müve. A kötetekről és a benne található érdekességekről e cikkben is olvashatunk, s ebből az is kiderül, hogy a szélsőségek a vártnál is szélsőségesebbek lehetnek. Kulcsszavak: időjárás, csapadék, hó, jég, árvíz, szélsőségek. Réthly Antal professzor négy kötetes gyűjteményét, amelyben a magyar vonatkozású szélsőséges időjárási helyzetek és elemi csapások széles skáláját ismerteti, Zsuffa István professzor úr indíttatásából kezdtem olvasni Minél jobban elmélyedtem a sorok között, annál érdekesebb történeteket, eseményeket olvashattam. írásomban ezekből szedtem össze valamennyit. Előbb azonban ejtsünk néhány szót a szerzőről és elődeiről, akik odaadó munkával összegyűjtötték ezt a páratlan kincsestárat. Az embert természeténél fogva a kíváncsiság hajtja a megmagyarázhatatlan, a furcsa, vagy a szokatlan dolgok megismerése felé. Azokból az időkből, amikor az adatrögzítésnek még nem volt határozott rendje, szinte kizárólag csak az olyan eseményekről van tudomásunk, amelyeket valamely okból említést érdemlőnek, vagy furcsának találtak. Ezeknek az eseményeknek egy részét följegyezték, nem egyszer legendát költve melléjük. Hazánkban már korábban is írások jelentek meg egyes szélsőséges eseményekről. Itthoni első, fennmaradt nevű kutatónk Debreczeni Pap János kenderesi református lelkész, volt, aki 1822-ben jelentette meg írásait"Hasznos mulatságok" című rovatában. 1887-ben SzUy Kálmán, a Természettudományi Társulat főtitkára felhívta tagtársai figyelmét a régi magyar megfigyelések gyűjtésére. Felhívását nagy lelkesedés követte és a XIX. sz végére elég teijedelmes anyag állt össze, amelyet már is folyamatosan hozott nyilvánosságra a Természettudományi Közlöny. 1904ben Hennig német meteorológus munkája jelent meg "Katalog bemerkenswerter Witterungsereignisse von den ältesten Jahren bis zum Jahre 1800" címmel. E mű csak úgy, mint a számos Európában napvilágot látott társa, viszonylag kevés magyar vonatkozást tartalmazott. A Nemzetközi Meteorológiai Világszervezet 1905-ben kiadta, hogy a különböző tagországok gyűjtsék össze hazájuk régebbi időjárási eseményeit. Ezek az események arra ösztönözték Réthly Antalt (1879-1975), hogy részletes kutató munkába kezdjen. Közel 60 év kitartó gyűjtése után jelent meg a négy kötet közül az első, amely 1700-ig foglalja össze Magyarországgal kapcsolatos természeti megfigyeléseket. Csaknem 10 évvel később adták ki a második kötetet, amelyben az 1700-1800 közötti időszak adatait találjuk. Érdemes megemlíteni, hogy a két kötet rövidítései ellenére jelentős adatmennyiséget tartalmaz. A XV-XV1 századtól már szinte havi sűrűségű feljegyzéseket találunk, míg ez előtt éves vagy ritkább gyűjtéseket tekinthetünk át. A második kötet ugyan csak 100 évet foglal össze, viszont oly részletesen, hogy hőmérséklet és légnyomás idősorokat is találunk benne. Az 1800-1900 közötti eseményekről két további kötet készült el, azonban a szerző már csak tanítványaira hagyhatta ezeknek kiadását. Simon Antal szerkesztette meg Réthly 95 éves korában befejezett munkájának utolsó két kötetét. A mű mindenképpen teljes, hiszen a XVIII-XIX századtól már adatsorokról, s nem csupán feljegyzésekről beszélhetünk. A legtöbb vízrajzi adatsor (pl. a Duna vízállás-idősora 1901-tői) jelenleg már számítógépes adathordozón van rögzítve. Ejtsünk néhány szót a műszeres megfigyelésekről is, amelyek megteremtették a mai statisztikailag is elemezhető adathalmazunkat. A XVII-XVIII században is végeztek már műszeres méréseket. Ebből az időből Gensel János Ádám soproni orvos hőmérsékleti és légnyomásmérési feljegyzéseit emelem ki. Rendszeres időjárási feljegyzéseket és méréseket 1850-től végeznek hazai hálózatok. Budán már 1780 óta mérik az időjárás elemeit. A kezdetben a Societas Palatina által adományozott műszereken észleltek. Érdekesség, hogy ennek a társaságnak a tagja volt Leonhard Euler is, aki Petrográdban szintén a társaság műszereivel alapította mérőhelyét. Az előzmények után nézzük, milyen szélsőséges helyzeteket teremtett Réthly Antal könyvének tanúsága szerint a természet Magyarországon. Minden eseményt nincs mód felsorolni, nem is cél, de az érdekesnek tartott eseményeket, történeteket igyekszem időrendbe szedni, s a saját gondolataimmal kissé kiegészíteni azokat. "Megesett pedig Taksony idejében, hogy a magyarok serege Gallia felé szállt föl zsákmányok szerzéséért. Mikor ezek hazatérőben átkelve a Rajnán, három részre oszlottak, kettő becsület nélkül (azaz vereséggel), egy becsülettel szállott le Magyarországba" - olvashatjuk a Képes Krónikában. Réthly első feljegyzései között is megtaláljuk Lehel és Búcsú vezér augsburgi csúfos vereségének leírását. 955 augusztus 10-én a folyamatos esőzések miatt a magyarok íjai eláztak s a Lech folyó megáradt. A megszokott harcmodor alkalmazhatatlansága és a visszavonulás nehézségei miatt csapatainkat legyőzték. Két monda is maradt erről, bár ezekben az időjárásról nem sok szó esik. Az egyikük Lehel mondája, mely szerint a vezér kürtjével ölte meg az őt elfogó császárt. A kürtmondának különösen az a része érdekes, ahol a másvilágra küldött császár Lehel szolgájaként szerepel. Valóban ez volt a régiek hite. A másik történet a csata kapcsán korántsem ilyen magasztos. A hét megcsonkított gyászmagyart, akik élve jutottak haza, itthon is csak méltatlanság várta, hiszen társaikkal kellett volna halniuk. Fontos, hogy a 7 nem határozott számot jelent, hanem misztikus szám (pl. 7 vezér, stb ). Valószínűleg iszlám eredetű ez a számmisztika. A számok egységes mértékegység hiányában a sok és a kevés jelentésével egyenértékűek, nem pedig pontos menynyiséget jelölnek. Érdekes volt, hogy a magyarok nyugati kalandozásainak időjárási esemény okozta vereség vetett véget a Lech-mezején. Pedig a Magyar Kódex szerint: A "955. évben a magyarok akkora sokasága tört be, amekkorát az akkor élő emberek közül senki nem látott azelőtt egyetlen tájon sem". Ilyen sereggel szemben valóban fontos szerepe lehetett a meteorológiai viszonyok kedvezőkedvezőtlen alakulásának. Az 1012. a következő évszám, amely Szent István által alapított fiatal magyar államot sújtó dunai árvízről szólt. A Duna árvize következtében számtalan ember, barom és épület veszett oda. Ebben az időben a bajor Duna is kilépett medréből, úgyszintén a Rajna is. A dunai árhullámok sokaságát találhatjuk a továbbiakban a feljegyzésekben (1126, 1156, 1267-68, 1280, 1402, 1431-32, 1508, 1521, 1572, 1595, 1619, 1640, 1658, 1682, 1696). Egy-két sze-