Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Dr. Benedek József (1876–1941) emléktáblájának avatása

23. Jedlicka, L - Országh, I. - Cejka, T. Darolová, A. - Kulfan, M. - Mikultcek, P. Sustek, Z. - Ziak, D.: A szárazföldi fauna A Gabcíkovo/Bős-i Vízerőműrendszer által befolyásolt területen a szárazföldi fauna és élőközösségeik tipikusan a (Fekete tengeri) Duna-delta szárazföldi élőközösségeinek felelnek meg. A (kisalföldi) szárazföldi deltában egy markáns nedvesség gradiens létezik az állatvilágban, amit tanúsít az életközösségek összefüggő láncolata, amely fokozatosan változik a vízi élővilágtól a mocsári élővilágon keresztül a nedves-, a közepesen nedves- élőhelyeket kedvelő fajokon át egészen a szárazságot tűrő fajokig, így a domináns tényező a Dunából való vízutánpótlással (és a természetes pótlódással) szabályozott talajvízszínt, ami a természetes életközösségek jelenlétét alapvetően meghatározza. A taxon-közösségek közül a talajban élő taxonok közösségei azok, amelyeket leginkább korlátoznak a talajfeltételek, elsősorban a talaj nedvességtartalma; ezek a fajták azok, amelyek ezekre a hidrológiai változásokra (és a talajnedvesség rezsimjének változására) nagy mértékben érzékenyek. A talaj felszíne fölött élő taxonok közösségei kisebb mértékben függenek a klimatikus viszonyoktól, nevezetesen elsősorban a mikroklímától és a növényzettől illetve ennek változásától. A Cunovo/ Dunacsúnyi Tározó térségében vannak olyan megfigyelőhelyek, ahol a szárazföldi fauna fejlődése viszonylagosan stabilizálódott. Az ártéri erdőkben az egyedi taxocönózisok (azonos rendszertani csoporthoz tartozó élőlények azonos környezetben való élőközösségei) eltérőek voltak, ami azt eredményezte, hogy egy élő erdőben lehetőség nyílik a bokros növényzet fejlesztésének stimulációjára (serkentésére) is. Nem volt azonban jelentős változás megfigyelhető és ezért a szárazföldi élőlények fejlődése a változással egyensúlyban volt. A megfigyelt változások voltak: rendszeres fluktuáció a taxocönózisok szerkezetében és néhány faj populációjának méretében. Az erdős sztyeppeí állati élőközösségekben a Crataegetum danubiale élőközösségei megőrizték eredeti karakterüket, stabilizálódtak és várható továbbfejlődésük a közepes nedvességű élőhelyek típusainak irányába nem volt egyértelműen megerősíthető. Az üzemvízcsatorna környezetében a hidrológiai és a mikroklímatikus tényezőknek változása az állati élőközösségek váltakozásának három fázisában tükröződik vissza. Az első fázis a Gabcíkovo/Bős-i létesítmények üzembehelyezése után az erősen nedvességkedvelő fajok hanyatlásával és a nagyobb tűrőképességű (toleráns) fajok megerősödésével volt jellemezhető. A második szakaszban még a közepesen nedves élőhelyeket kedvelő fajok is erős hanyatlást mutattak a talajvízszínt süllyedése következtében. A harmadik fázisban (19961997) a degradációs folyamat lassulása volt tapasztalható a tanulmányozott (felvízi) zoocönózisokban (állattársulásokban); ezt megerősítette az állattársulások szerkezetének stabilizálódása és a nedves élőhelyeket kedvelő (higrofil) fajok szaporodása. Az alvízcsatorna környezetében nem volt megfigyelhető változás, ami a Vízerőmű üzembehelyezésének lett volna tulajdonítható, a szárazföldi állati élőközösségek, taxocönózisok környezetükkel összhangban lévők és stabil állapotúak maradtak. A Szerzők részletezik az egyes területekhez tartozó élőhelyek állapotát, a megfigyeléseket és a tapasztalt eredményeket, ezeket szövegközti táblázatokban rögzítik, illetve a csatolt ábrákra hivatkoznak. (Szöveg: 37 oldal, irodalom: 44, táblázat: 27, ábra: 114, térkép: 1, kép: 1). 24. Rybanic, R.: A madarak A Gabcíkovo/Bős-i Vízerőműrendszer üzembehelyezése után 1992 októberében és a mellékágrendszer vízzel való feltöltése után 1993 tavaszán a szlovák oldalon, illetve 1995 tavaszán a magyar oldalon, minőségileg új vízjárási feltételek és nagytömegű vízfelülethez tartozó új biotop (élőhely) alakult ki. A Duna élőhelyeinek madár-közösségeit a mellékágakban folyó élő (áramló) víz, a felszíni és a talajvíz szintjének emelkedése a hullámtereken, és a Duna vízhozamának az elhagyott Duna-mederben való csökkenése jellemzi. Ebben az időben 199 madárfajt figyeltek meg a Cunovo/Dunacsúnytól alvíz felé eső Dunaszakasz területén és a hozzátartozó baloldali mellékágrendszerben. Ezekből 102 faj (51,2 %) fészekrakó, 22 (11,1 %) az élelemért rendszeresen át/be repülő madár; 28 faj (14,1 %) itt telel; 42 faj (21,1 %) a területen átrepülő fajhoz tartozik, és 5 faj (2,5 %) csak rendszertelenül tartózkodik a területen. A Cunovo/Dunacsúnyi Tározó, a szivárgó csatornák és az üzemvízcsatorna új élőhelyek (biotopok). Ezen a területen 170 madárfajt figyeltek meg. Ebből 41 faj (24,1 %) itt fészkel, 47 faj (27,7 %) rendszeresen ide repül élelemért, 21 faj (12,4 %) itt telel, 48 faj (28,2 %) csak átrepül a területen és 13 faj 4,0 %) csak időszakosan jelenik meg. (Szöveg: 5 oldal, irodalom: 36, táblázat: 1). Epilógus Átolvasva ezt a 24 tanulmányt, egy 19. századi, amerikai "közírót" kell először idézni: "A Természetben nincs sem jutalom sem büntetés, csak következmények vannak" (Ingersoll, R.)

3 Ezt az alapvető filozófiai - ideológiai maximát pontosította, alkalmazta a 20. század gyakorlati hidrobiológusai számára nemzetközi hírnevű limnobiológusunk, Sebestyén Olga: "Az embernek, hogy a vizek természetadta termékeit úgy használhassa fel, hogy az ne legyen kizsákmányolás, hogy azok bővebben és kedvükre teremjenek, hogy a műszaki - gazdasági tervezésen alapuló mérnöki létesítményekzavartalanul elláthassák elvárt feladataikat, de ... e mellett biológiailag is hasznosíthatók legyenek, fel kell készülnie, hogy megismerje a vízi élet mibenlétét, a vízi élet törvényszerűségeit; mert csak ott van élet, ahol viz is 3In the Nature there are neither rewards nor punishments, there are only concequences. Ingersoll R. (1833 - 1899): Essay on Nature. 4Sebestyén Olga (1891 - 1986): Bevezetés a limnológiába. A belvizek életéről Akadémiai Kiadó, Budapest, 1963.