Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Dr. Benedek József (1876–1941) emléktáblájának avatása

A HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY MELLÉKLETE III A dunai főágban - a mozgó folyómeder, a sima (épített) partok és a nagy áramlási sebességek miatt - a korábbi hal-fauna megfelelő élőhelyeit nem találja meg, a haltársulások is változnak, "ichtyodrift" fajok szaporodnak el. A haltermés (halzsákmány) is csökken. A hullámtéri erdők is jelentősen megváltoztak az utóbbi 50 évben. Az eredeti puha- és keményfa (vegyes ártéri) állománynak csak a töredéke maradt meg. Ennek többségét is negatívan befolyásolta a vízszint csökkenése. A 70-es évek közepén, amikor a Duna medre Bratislava/ Pozsonynál 1,2 m-el csökkent, a talajvíz egyidejű csökkenése 400 ha erdőt szárított ki egyetlen esztendő alatt. Az eredeti erdőket felváltják a növényi monokultúrák (a bokros növényzet kiirtása, az öreg fák fürészárúnak való kitermelése, a mezőgazdasági tevékenység, a régió ipari fejlődése nyomán). Ennek megfelelően változik a szárazföldi élővilág is, a vízi madarak, hüllők, kétéltűek száma lecsökken, egyes fajok eltűnnek. (Szöveg: 8 oldal, irodalom: 48, ábra: 7). 3. Mucha, /.: A PHARE projekt Az emberi tevékenység fokozatosan megváltoztatta a Duna kisalföldi régiójának hidrológiai tulajdonságait. Ezek a változások szignifikánsan jelentkeztek mind a felszíni víz, mind pedig a talajvíz járásában csak úgy, mint ahogy az érzékeny ártéri erdők esetében a Bratislava/ Pozsonytól az alvíz felé eső területen. Nagyszámú vízépítési műtárgyat és a vízgazdálkodást szabályozó létesítményt (műtárgyat, müvet) építettek meg a Gabcíkovo/Bős-i Vizerőmű részeként. A Vízerőmű kivitelezésénél jelentősen figyelembe vették a hidrológiai tulajdonságoknak a Vízerőmű építését megelőző hosszúidejű fejlődését és a régió ökoszisztémáját, főleg a hullámtéri és az ártéri vízellátó rendszer üzembehelyezése után, 1993. év tavaszától. Kaszkádokat és öntöző rendszert, valamint lecsapoló csatornákat építettek a hullámtéren, valamint az elárasztott területen kívüli mezőgazdasági területek számára, amelyek fontos eszközül szolgálnak a víz járásának a szabályozásában. Bár modellezés nélkül nem lehetséges ezeknek a szabályozó műveknek az optimalizálása, nem becsülhető meg az, hogy milyen feltételek mellett tudják ezek a létesítmények szerepüket megfelelően betölteni a gyakorlatban, s hogy valójában eldönthető-e gyakorlati kipróbálás nélkül, hogy alapjaikban helyesek-e ezek, s hogy mit és mikor kell belőlük realizálni. A PHARE projekt eredményei, a megvalósulásának mértéke - ezekből egyesek a PHARE projekt szerint kivitelezve - nemcsak javították a helyzetet a Dunán a Vízerőmű megépítése után, a gátépítést megelőző időszakhoz viszonyítva, de segítettek a Hágai Nemzetközi Bíróság előtti érvelésben és a további döntések meghozásakor. A PHARE projektben az ökológusok megerősítették azt, hogy ha számítani tudjuk a paramétereket, pl. hogy milyen gyakran árasszunk el egy területet, s ha becsülni tudjuk az árvíz időtartamát, a vízmélységet, és ennek nyomán a talajvíz szintjét és mindezek tartamát, stb., akkor meghatározható, hogy mely növények és állat-fajok számára alkalmasak az életfeltételek a területen. A cikkben a szerző összegzi a PHARE projekt keretében elvégzett munkát, amely részben a rendelkezésre álló korábbi adatok feldolgozásából, terepi munkákból (a későbbi modellezéshez szükséges adatok terepi méréséből), a modell kidolgozásából, és az adatoknak a Vízlépcső építése előtti és a megépítés utáni állapotra történő bekalibrálásából áll. Végül összegzi a PHARE projekt eredményeit. Az illusztrációként közölt ábra és képanyag a Cunovo/Dunacsúnyi Tározó alsó részének a légi felvétele. A kapcsolódó ábrák az áramlási vektorokat mutatják be (jelezve a kiöblösödés miatti holtteret is), majd az alkalmazott terelő-műveket a holttér kiküszöbölésére és az ennek nyomán megváltozott áramlási képet. A megváltozott áramlási kép előnyösen módosította az iszap kiülepedését, mérsékelve az eutrofizáció kockázatát. Ez a beszivárgó víz minősége szempontjából lényeges, mert a vizsgált szakasz a Samorín/Somorja-i ivóvíz termelő kutak környezetében van. (Szöveg: 3 oldal, irodalom: 7, kép: 1, ábra: 3). 4. Kocinger, D. - Mucha, I. - Hlavaty, Z. Kucárová, K.: A Gabcíkovo/Bős-i Vízlépcső üzembehelyezése nyomán várható fejlődés A Duna hullámtéri mellékágaiban (a szlovák oldalon) a vízhozam (ember által szabályozva) folyamatosan biztosítva van a vízpótló műtárgyak megépítése óta, s ezáltal a vízzel borított területek megnövekedtek és döntően javult az ágakban a vízminőség. A víz áramlási viszonyai megközelítik az 1960-as évek kisvízi szabályozása előtti állapotát. A Duna hullámtéri mellékág-rendszerében az áramlási sebességek változékonysága nagy, az 1 m/s sebességtől (ami néhány helyen fordul elő) a megközelítőleg stagnáló vízmozgásig és a gyakorlatilag stagnáló víz mozgásig az elöregedett, a talajvíz által táplált holtágakban. A vízminőség jó. Az anaerob körülmények kialakulásának veszélye és a kiszáradt mellékágak halpusztulással együttjáró állapota (amely a vízlépcső építése előtti időkből ismeretes) nem fordult elő azóta. Az eutrofizáció - ami a holtág végeken kialakulhat - a természetes változások határain belül marad. Azok a műszaki megoldások, melyeket a Magyar Köztársaság és a Szlovák Köztársaság közötti egyezmény alapján realizáltak, beváltották a hozzájuk fűzött reményeket, és javították mind a felszíni víz-, mind a talajvíz-viszonyokat a magyar oldalon is. A Szigetköz mezőgazdasági területein az emelkedő talajvíz szintje újra visszatért a Vízlépcső előtti állapotnak megfelelő szintre, vagy jobb lett annál és várhatóan a jövőben is jobb lesz a helyzet, mint ami a Gabcíkovo/Bős-i Vízlépcső megépítése nélkül alakult volna ki. A folyamatos vízáramlás a Mosoni Dunában és a hullámtéri mellékágakban a magyar oldalon is olyan állapotnak felel meg, amikor viszonylag nagy mennyiségű Duna víz áramlik át a mellékágakban. A talajvízszintnek a hullámtéri mellékágakban és általában az egész régióban észlelt változásai és az Egyezmény szerinti mérések megerősítik a Projekt pozitív hatását. Ez különösen az érintett terület felső részeire igaz, ahol korábban a talajvízszint tartós csökkenése fordult elő.