Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

3. szám - Csanády Mihály–Bényi Mária: Magánkutak vizének minősége

157 Magánkutak vízének minősége Csanády Mihály

1 - Bényi Mária

2 1 OKK Országos Környezetegészségügyi Intézet Budapest, Pf.26. H-1450 2 ÁNTSZ Baranya megyei Intézete, Pécs Kivonat: A vezetékes vízellátás csaknem teljes körú kiépítésével egyidöben a vízdíjak emelkedése oda vezetett, hogy sokan, főleg a szegényebb néprétegekben visszatértek a saját magánkút vízének használatához Indokolt volt legalább egy tájékoztató felmérést végezni, hogy milyen vizet adnak ezek a kutak. 1686 vízminta vizsgálata alapján azt lehetett megállapítani, hogy - a vizsgált fö kémiai paraméterek szempontjából - ezek 68 %-a nem felelt meg az előírásoknak, nagyobbrészt a nitrát tartalom nagy (> 80 mg/L) értéke miatt. A csecsemők szempontjából mértékadó 40 mg/L-t a nitrát a minták 66 %-ában haladta meg. Egy megye volt (a vizsgált 9-ből), ahol a vizsgált kutak zöme (89-90 %-a) nitrát szempontjából jó vizet adott, itt viszont a vas tartalom volt kifogásolt a minták 75 %-ában. Itt a kutak zöme a második vízadóra telepített fürt kút volt. A methaemoglobinaemia megelőzésére a leendő anyák felvilágosítására a jövőben is szükség van, ott is, ahol vezetett víz van a településen. Kulcsszavak: magánkutak, vízminőség, nitrát tartalom, methaemoglobinaemia Bevezetés, előzmények Hazánkban a vezetékes vízellátás örvendetesen fejlődött. Az 1990-es évek közepére eljutottunk oda, hogy gyakorlatilag minden községben létesült vízmű, így a településeken lakók vízellátását megoldottnak lehetett tekinteni. A közüzemi vízműhálózatba bekapcsolt lakások aránya 1997-ben a városokban 94,6 %, a községekben 83,4 % volt, ami - a közkifolyós ellátást és az udvari bekötéseket is figyelembe véve - igen kedvezőnek ítélhető. 1996ban a Magyar Hidrológiai Társaság külön rendezvényt szervezett abból az alkalomból, hogy a vezetett vizes ellátás kiépítését befejezettnek lehetett nyilvánítani (Magyar Hidr. Társ. 1996). A közegészségügyi szolgálatban dolgozó szakemberek azonban felfigyeltek arra, hogy a vízdíjak emelkedésével nemcsak egyszerűen csökkent a fejenkénti vízfogyasztás (ami pl. gazdaságos WC-öblítő tartályok alkalmazásával, vagy a csöpögő csapok megjavításával még hasznosnak is mondható volt), hanem oda vezetett, hogy sok helyen visszatértek a korábban felhagyott magánkutak használatához. Ha ez csak a kertlocsolást, kocsimosást vagy akár a WC-öblítést jelentené, nem volna higiénés veszélye. Sok esetben azonban a házi vízvezeték újbóli üzembe helyezése, vagy a kiépített (és a vízmű hálózatáról le sem választott) házi hálózatnak a saját kút szivattyújára való rákötése már azt jelentheti, hogy ezt a vizet használják a háztartásban, esetleg ivásra és főzésre is, ami elsősorban a nitrát tartalom miatt jelenthet veszélyt (Csanády 1991, 1998). A házi vízvezeték és a hálózat összekötött volta azzal a veszéllyel is járhat, hogy a magánkút vízét nyomják be a vízmű hálózatába. Ma már eléggé ismert, hogy a nitrát-tartalmú ivóvíz methaemoglobinaemia megbetegedést okozhat, ami elsősorban a csecsemőket fenyegeti. A betegség lényege az, hogy a víz nitrát-tartalma a gyomorban nitritté redukálódhat, az a vérbe jutva a vörös vértestek haemoglobinjával reagál, azt oxigén-szállításra alkalmatlanná teszi. Hazánkban 25 év alatt mintegy 1800 ilyen megbetegedést jelentettek be - közülük 29 végződött halállal. Ezek mindegyikét egyedi vízellátó rendszer (többnyire magánkút) vizének nitrát-tartalma okozta. A vízvezetékek kiépítésével úgy tűnt, ezt a veszélyt sikerült elhárítani. Az 1990-es évek elején figyeltek fel a területen dolgozó munkatársak arra, hogy vízvezetékkel ellátott területen is fordul elő methaemoglobinaemia megbetegedés. Nem minden házba vezették be a vizet. A terhesgondozás keretében viszont nem mindig fektettek kellő hangsúlyt a felvilágosításra, mivel a községet jó vezetett vízzel ellátottnak gondolták. A vízdíjak Magyarországon a háztartások költségvetésében nagyobb hányadot jelentenek, mint a nyugateurópai országokban, mivel a jövedelmekhez viszonyítva nálunk jóval drágább a víz. A lakosság jelentős részének elszegényedése miatt egyre inkább számolni kell a magánkutak újbóli használatba vételével. Ez azért is veszélyt jelenthet, mivel a községek nagyobb részében szennyvíz-csatorna nincs, a vízmű kiépítésével a talajba jutó (többnyire szakszerűtlenül szikkasztott) szennyvizek a talajvíz fokozott elszennyezését okozhatják. A közegészségügyi szolgálatban először egy megyében, majd - a Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram (NEKAP) támogatásával - 1998-ban 5 megyében, 1999-2000-ben 9 megyében végeztünk felmérést a kérdés tisztázására. Az 1998-as adatokat már korábban közöltük (Bényi et al. 1999). Az akkori 1112 minta vizsgálata alapján megállapítható volt, hogy a vizsgált megyék adatai között nagy volt a különbség. A leggyakrabban kifogásolt paraméter - a vártnak megfelelően - a nitrát-tartalom volt, ez a kifogásoltsági arány (az egyedi kutakra vonatkozó 80 mg/L-es határérték alapján) a vártnál kisebb értékek: 30 és 64 % között változott. A legkedvezőbb adatokat mutató Pest megyében is nagy volt a különbség a vizsgált területek között. A Buda környéki és a börzsönyi falvak adatai kedvezőtlenek, az alföldiek (Monor és Nagykörös környéke) sokkal jobbak voltak. A vizsgálat módszere 1999-ben a vizsgálatokat két újabb dunántúli és két észak-keleti megyére is kiteijesztve, megismételtük azokat az előző évben is vizsgált megyékben is, a vizsgálatokba új falvakat bevonva, hiszen a vizsgálat így is csak a lakosság igen kis hányadára terjedhetett ki. A kiválasztásnál szempont volt, hogy - a helyi információkat felhasználva - olyan falvakat vizsgáljanak, ahol nagyobb arányban várható a magánkutak használata. Volt olyan megye, ahol a mintázandó kutak vizsgálatához felhasználták a vízművek adatait, olyan házakat választva ki, ahol pl. a havi vízfogyasztás nem érte el az 1 m

3-t. A mintavétel az egyes megyékben eltérő módon történt Volt ahol az ÁNTSZ szakemberei vették a mintákat, volt, ahol (védőnők szervező munkáját is igénybevéve) iskolás gyermekek gyűjtötték be a vízmintákat. (Ez utóbbi esetben bakteriológiai vizsgálatra nem került sor, egyébként is csak a vizsgálatok egy kis részében).