Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)
1. szám - Hankó Zoltán–Orlóci István–Bauer Mária: Újra Magyarország árvizeiről – és gondolatok: hogyan tovább…
10 HIDROLÓGIAI KÖZÍjON Y 2001 81. ÉVF. 1. SZ. DP-vd való összehasonlításban is megállja a helyét. Ezek a kiragadott példák ts tanúsítják az ármentesítés mdlett az árvédekezés fontosságát. Az árvízi hidrológiát illetően, az ármentesítés nézőpontjából alapvető az árvízi lefolyás (vízhozam, vízállás, tartósság) ismerete, míg az árvédekezés szempontjából az árvízi előrqelzés a meghatározó A mértékadó árvízi lefolyást illetően egy negyed századdal ezelőtt született meg a napjainkban is meghatározó politikai döntés. A hetvenes évek első felében az 1901 -1970 közötti időszak vízállás észlelési adataira támaszkodva, meghatározták minden egyes folyó minden egyes jellemző keresztszelvényében az árvízi vízállások valószínűségi doszlását Mivd az eredeti észldési adatok trend jellegű medersüllyedést igazoltak, ezért azokat homogenizálni kdlett. Az adatok tanúsága szerint (az esetek túlnyomó többségében) a homogenizált árvízi vízállások empirikus doszlása (megfddó megbízhatósággal) normális eloszlás fiiggvénnyd volt közdhhető. A hetven éves adatsorra támaszkodva meghatározták a száz évenként egyszer várhaló árvízi vízállás értékét (az I %-os meghaladás! valószínűségű árvízi vízállást). Egyazon vízfolyás különböző szdvényeihez tartozó, 1 %-os árvízi vízállások összessége alapján jelölték ki a mértékadó árvízi vízállás felszín-görbéjét. Az djárás szakmai vitája során a vízállás adatok inhomogenitásának megszüntetése érdekében alkalmazott lineáris trend djárást sokan bírálták, de jobb megoldást ajánlani nem tudtak. Fdvetődött a vízállás adatok konvertálása vízhozam adatokká, de a szakértői fdülvizsgálat úgy ítdte meg, hogy ez nagyobb bizonytalansággal jár a matematikai statisztikai módszerek alkalmazása kapcsán, mint a vízállás adatok homogenizálása 1 5 A szakértői fdülvizsgálatot követően a társadalmi-gazdasági értékelés egyetértésre jutott atekintetben, hogy a hetven éves vízállás idősor alapján meghatározott, 1 %-os árvízi felszíngörbe legyen a mértékadó az ármentesító művek karban tartásán ál-fdújításánál-fejlesztésénd A folyamatot egy politikai döntést követő kodifikáció zárta le. Ezt a negyed százados döntést több ízben fdül vizsgálták, de lényeges korrekcióra nem volt szükség. A legutolsó kisebb módosítást egy 1997. évi miniszteri rendelet tartalmazza. A fentiek dlenére, az árvédekezési tapasztalatok alátámasztani látszanak, hogy a nagy folyó-rendszereink vízgyűjtő területein és a lefolyást viszonyokban (feltehetően az emben tevékenységek folyományaképpen) olyan változások következtek be, amdyek az árvízi vízállások fokozatos növekedését eredményezték. 1 6 Ez a körülmény az árvédekezés fontosságát még jobban aláhúzza. Az árvédekezés, sikerének elsőrendű fettétele a megbízható előrqdzés Ez a legutóbbi néhány évtized során olyan szintre fejlődött, hogy erre támaszkodva, nemcsak a védekező szervezetet lehetett időben riasztani, hanem az érintett lakosságot is. Az operatív árvédekezési tevékenység az I. fokozat beálltával indul, s a tevékenység intenzitása növekszik a II. fokozat felé közeledve, ahogy az árvízi előrqdzés az árvíz növekedését jelzi. Az árvédekező szervezet tdjes országos kapacitásával működik attól 1 3 Pl. Csorna János - Szigyártá Zoltán: A matematikai statisztikai módszerek alkalmazása a hidrológiában VTWKI, Budapest, 1975. 1 6 Pl Szlávik Lajos: Gondoláink az árvízvédelem időszerű kérdéseiről. Hidrológiai Közlöny, 79 évfolyam, 4. szám, Budapest, 1999. kezdve, ahogy az árvíz elén a III. fokozatú szintet. Az árvédekezés fdkészültségét tanúsítja, hogy az 1998., az 1999. és a 2000. évi, a mértékadó árvizet is meghaladó árvizek esetén is eredményes volt a védekezés. 7. Gondolatok: hogyan tovább? Az utóbbi időben több, az árvízvédelmet is érintő politikai döntés látszik érlelődni, tndyek megalapozásához hozzájárulhat az a kutatási program, amdyct a közdmúltban tettek közzé. 1 7 Az egyik politikai döntés ezek közül az ármentesítést és árvédekezési egyaránt befolyásoló, mert a mértékadó fdszíngörbét érinti. Az 1901-1970 évek vízállás adataira támaszkodó, jelenleg is érvényes mértékadó felszíngörbe a mai társadalmi-gazdasági körülmények között körülbelül megegyezik a műszakilag még megengedhető, legmagasabb fdszíngöbévd. Ez a körülmény nem volt tervezési szempont az 1970-es évek dsó felében, hanem csak az dmúlt negyedszázad tapasztalatai alapján vált megfogalmazhatóvá. Az 5-6 méteres töltésmagasság mdlett a töltés testén való átszivárgás (ami gyakran járatos csurgassa fejlődik) és a töltés alatt, az altalajon keresztüli szivárgás (ami nem ritkán buzgárrá alakul) a mértékadó felszíngóbe további emdését nem nagyon teszik lehetővé. Ha feltétlenül szükséges lenne a mértékadó vízállás-érték emdése, az a védtöltés keresztmetszetének számottevő növelését is szükségessé tenné. Ennek gazdasági konzekvenciái többnyire nemcsak fölborítanák a költség-haszon még meglévő egyensúlyát, de társadalmi következményei sem lennének mindig dfogadhatóak. Az érlelődő politikai döntés arra látszik utalni, hogy a jelenleg érvényes mértékadó felszingörbe maradjon a jövőben is a mértékadó az árvízvédelmi művek karbantartásánál-fdújításánál-fejlesztésénd. linoek ellenére kívánatos lenne az árvízi lefolyás valószínűségi jellemzőire vonatkozó elemzéseket újra elvégezni, de most már egy évszázados idősorra támaszkodva és mind a korrigált vízállás adatok, mind a konvertált vízhozam adatok körében, valamint a lehetséges legnagyobb árvíz figyelembe vételével (pl. a ß eloszlás alkalmazásával). További megfontolások a regi és az új valószínűségi számítások eredményeinek egybevetése alapján fogalmazhatók meg. Mindenképpen fd vetődik azonban a második, az elóbbtvd összefüggő politikai döntést igénylő kérdés, nevezetesen: mi a teendő, ha az éppen aktuális árvízi esemény a valamilyen módon mértékadónak dfogadott eseményt meghaladó (illetőleg - az előrejelzés szerint - várhatólag meghaladó) lesz. Az eddigi gyakorlat szerint az árvédekező szervezet - esetenkénti politikai döntés nyomán - "pénzt és faradságot nem lamdve" - védekezett az árvízi katasztrófa bekövetkezését megelőzendő, s többnyire sikeresen! A védekezésre fordított költség azonban nem minden esetben volt egybevethető az elhárított kárral (nem számítva a lélektani pozitívumot a sikeres árvédekezés hozadékai közé). Nyilván, lehet olyan árvízi esemény, amikor a védekezés nem képes az árvízi kárt megelőzni, a gátszakadás bekövetkezik. Erre is volt már példa a közd múltban. "KöVlU: A XXI. század árvízvédelmi fejlesztéseinek megalapozása. Kutatási program. Kézirat. Kidolgozták: Vártuh József. Bakonyi Péter. Szlávik lűjos (szerkesztő is). Hankó Zoltán. Ulauszki István, Orlóci István és Szigyártá Zoliim. Budapest, 2000 június.
