Hidrológiai Közlöny 2001 (81. évfolyam)

2. szám - Császár József: Növekedett-e a Duna trofitási szintje a bősi vízlépcső hatására?

94 Növekedett-e a Duna trofitási szintje a bősi vízlépcső hatására? Hozzászólás egy vitához Császár József 1214. Budapest, Rákóczi F. u. 50-56. A kölcsönzött címben megfogalmazott kérdést Kiss Ke ve Tihamér, a Magyar Dunakutató Állomás munkatársa tette fel a Hidrológiai Közlöny 2000. évi 5-6. egyesített számában megjelent munkájában, amire saját méréseire és szaktekintélyek közleményeire való hivatkozással egyértelmű IGEN-nd válaszolt. A szerző állításaival a véleményét alátámasztó adatbázis - amivel meglehetősen szűkösen gazdálkodott — részletes ismerete nélkül nem szállhatunk vitába, de tanulmányaink és a rendszeres — 1990-től a környezetvédelmi felügyelőségek, korábban a vízügyi igazgatóságok által üzemeltetett vízminöség-vizsgáló laboratóriumok által végzett - törzshálózati vizsgálatok eredményei alapján a mi válaszunk egyes részletekre vonatkozóan ugyan IGEN, de a lényeggel kapcsolatban határozott NEM. A kétféle választ az indokolja, hogy Kiss Keve Tihamér úr a kérdést és a választ zseniálisan tömörítette. A kérdés részletei ugyanis: I Növekedett-e a Duna trofitási szintje a bősi vízlépcső üzembe helyezésének hatására a tározóban és a tározó alatti szelvényben? 2. Növekedett-e a Duna trofitási szintje legalább a hazai, kereken 400 km-es szakaszon, a bősi vízlépcső hatására? 3. A bősi vízlépcső üzembe helyezése után növekedette a Duna trofitási szintje az azt megelőző évekhez képest? Véleményünk szerint a vízgazdálkodás és a környezetvédelem szempontjából a felsorolt három kérdés és a rájuk adott válaszok a döntőek. 1. Növekedett-e a Dam trofitási szintje a bősi vízlépcső üzembe helyezésének hatására a tározóban és a tározó alatti szelvényben? E kérdés önmagában is kétoldalú. A trofitás szintjét ugyanis egyrészt a növekedést megalapozó tápanyagok, másrészt az adott vízminőségi helyzetet jellemző, már létrejött produkció oldaláról vizsgálható. A rendelkezésre álló valós és latens (a tározóban zajló szaprobitási folyamatokban a rothadok épes, holt szerves anyagokból felszabaduló) tápanyagok mennyisége az érkező tápvizek szennyezettségének a függvénye. Ezt a tarozás csak anynyiban változtathatja meg, hogy a rothadó képes szerves anyagok egy része a tározóban kiülepedhet, s az iszapban végbemenő, a hidrorneteorológiaí tényezők elsősorban a vízhőmérséklet - által szabályozott rothadási folyamatokban felszabaduló növényi tápanyagok csak késleltetetten érkeznek a víztestbe. Ezen anyagok szennyezései csupán a vízgyűjtőn lévő terhelések csökkentésével korlátozhatók. A részkérdésre adott válaszunk tehát: NEM. Azonos tápanyag szintek és azonos hidrorneteorológiaí viszonyok között a trofitási folyamat csupán az idő függvénye. Ebben az értelemben a tározás egy-egy vizsgálati ponton növeli a torfitás szintjét, ha a tápanyagok a hasznosító szervezetek számára korlátlanul a rendelkezésre állnak. E kérdés részletesebb megvilágítása céljából készítettük d az 1995-1999. évi törzshálózati adatok havonkénti rendezésével az 1. táblázatot. I. táblázat KlorofíD-a |mgW] Hó Duna Ráckevei (Soroksári) - Duna Duna nap Rajka Kvassavzsilip Szigethatom Ráckeve Tassizsilip Baja 01 5 3 4 18 13 5 02 15 18 41 58 57 23 03 29 33 45 59 72 46 04 31 30 35 60 66 46 05 33 38 39 53 26 60 06 20 34 39 47 32 61 07 19 27 49 32 35 49 08 19 63 51 72 46 76 09 7 15 19 20 38 41 10 9 44 38 40 28 54 11 8 21 24 70 40 22 12 1 2 3 10 14 3 Ev 14,1 27,3 32,2 44,9 38,9 40,5 A feldolgozás szemlélteti a tározás hatásait Januártól áprilisig, majd november és december - tehát a hidegebb - hónapokban Ráckevén él és Tassnál a realizálódó klorofill-a koncentrációk meghaladják a Bajánál mérteket. Vegyük észre azonban, hogy esetenként a trofitási folyamat már Ráckevénél kifullad s a tassi-zsilipnél csak kisebb klorofill-a koncentrációk mérhetők. Persze az sem elhanyagolható, hogy a Ráckevei (Soroksári }-Dunában az átlagos átfolyási idő 15-30 nap. [A Ráckevei (Soroksári)-Dtma tápvizei a Dunából származnak. Budapest alatt, s a Dél-pesti szennyvíztisztító-telepnél plusz tápanyag terhelés éri, tehát az eutrof folyamatok feltételei messzemenően biztosítottak], A tározás hatására, a tartózkodási idő növekedésével a trofitási szint növekszik. A részkérdésre adott válaszunk tehát IGEN, azzal a megszorítással, hogy az elérhető felső koncentráció határokat a tápanyag koncentrációk és a hidrorneteorológiaí viszonyok korlátozzák. A vitatott hatású Dunakilitn tározóban a tartózkodási idő relatíve csekély, tehát kiemelkedő, a sodorvonalban kialakuló klorofill-a koncentrációkat többszörösen meghaladó koncentrációk a pangó vizeket tartalmazó holt-terekben akkor jöhetnek létre, ha a viszonyítási alap, azaz a sodorvonalban mért klorofill a koncentráció jelentéktelen. 2. Növekedett-e a Duna trofitási szintje legalább a hazai, kereken 400 km-es szakaszos, a bősi vízlépcső hatására? E kérdésre jórészt már a korábban leírtak válaszolnak: NEM Az adott kerületi feltételek - azonos tápanyag szint, azonos h i drometeorológiai viszonyok és az általuk mégha-