Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén elhangzott üdvözlések

59 A Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén elhangzott üdvözlések Dr. Borbély János, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes államtitkára: Elnök Úr! Miniszter úr! Tisztelt Társaság! Azt gondolom, hogy a környezeti károk elhárításának egyik legfontosabb módja az, amikor a felszíni és felszín alatti vizek meglévő szennyeződését csökkentjük, elhárítjuk, illetve megakadályozzuk a további szennyeződéseket. Értelemszerűen ebből következik például az, hogy az uniós csatlakozás előtti szakaszban, illetve azt követően tehát mintegy egy évtizedben, 12 esztendőre egyik legfontosabb környezetvédelmi kiadás Magyarországon a meglévő szennyvizek tisztításával kapcsolatos lesz. Ennek költségei körülbelül a teljes környezetvédelmi felzárkózáshoz szükséges mintegy tízmilliárd eurónak kb. a felét fogják kitenni Úgy gondolom, hogy a vizek mennyiségi, minőségi szabályozása illetve az ezzel kapcsolatos felhasználás horizontális munkát igényel Horizontális szabályozást igényel az államigazgatás, kormányzás részéről is. Ilyen értelemben tehát a vízügyi tárca, a környezetvédelmi tárca horizontálisan tudja megközelíteni a legjobban azokat a kérdéseket, amelyeket vízszennyeződés, illetve a vízszennyeződés megelőzésként próbáltam összefoglalni. Azt gondolom tehát, hogy az uniós irányelveknek megfelelően Magyarországon ez a helyzet fog kialakulni a következő években, és úgy gondolom, hogy ebben a munkában a környezetvédelmi területi szervezetek ugyanúgy fognak együttműködni, mint a kormányzatban a tárcák, tehát ebben az esetben a környezetvédelmi felügyelőségek és a vízügyi igazgatóságok. Ez a munka természetesen nem új keletű. A miniszter úr által említett vízminőségi kárelhárítás esetében is, ez az együttműködés napjainkban is így folyik. Számos más területet is említhetnék. Azt gondolom tehát, hogy a vízminőség-védelem, ha nagyon messzire előre tekintünk, akkor az egyik legfontosabb környezetvédelmi tevékenység az elkövetkezendő évtizedben. Az ivóvizek mennyiségének, minőségének megőrzése, a felszíni vizek minőségének folyamatos javítása, ez hosszú távú cél. Fenntartható fejlődés, amennyiben persze ugye ez még nem is igazából megfogalmazott európai uniós szabályozás, de az európai unió is keményen dolgozik a fenntartható fejlődés fogalomnak az igazi tartalommal való megtöltése céljából. Úgy gondolom, Magyarországon is ezt kell tenni. A fenntartható fejlődés irányában azt gondolom, hogy a környezetvédelemi irányból a vízminőség-szabályozás egy direktívában testesülhet meg. Ez a direktíva pedig a komplex módón kell, hogy kezelje a szennyeződést általában. Tehát a szennyeződést így beleértve, a vízminőség-védelemnek a szempontjait s ennek a szabályozásnak a pontos menetrendjét Magyarországon a közeli jövőben ki kell dolgozzuk. Azt gondolom, hogy ez szervesen, horizontálisan fog illeszkedni a magyarországi vízmennyiség és vízminőség-védelem keretébe. Azt gondolom, ehhez a munkához a környezetvédelmi, a vízügyi szakemberek, a Magyar Hidrológiai Társaság szakembereinek munkáját igényli. Ehhez az eddigi vezetőség munkáját is megköszönve, kívánok további sikert, és az új vezetőségnek, pedig sok sikert, hasznos együttműködést a környezetvédelem területeivel, és jó egészséget kívánok. Köszönöm figyelmüket. Kolossváry Gábor, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium főosztályvezető helyettese Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy amikor a mai közgyűlésre összejöttünk, számos együttműködő fél jelent itt meg és ez elsősorban a jövő képünket mutatja. Hadd kezdjem azzal az üdvözlettel, amelyet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése szám által tolmácsol tűnőknek, és kívánjak mindenekelőtt nagyon jó és eredményes munkát a közgyűlésnek. Miniszter úr előadásában felvázolta a vízgazdálkodás valamennyi fontos szakterületét, és a politikát, azt, amit a jövőképben meg kell fogalmaznunk, meg kell valósítanunk. Ezért engedjék meg, hogy én néhány olyan sarokpontra irányítsam a figyelmet, amelyek véleményem szerint ezekben az egyensúly-teremtésekben meglehetősen fontos szerepet kapnak. Ilyen, és első ebben az egyensúly-teremtésben az az együttműködés, amelyet a különböző szaktárcák felelősségi körébe tartozó feladatmegoldás során a vízgazdálkodásban dolgozó szakembereknek meg kell valósítaniuk. A legutóbb egy TV riport kapcsán, az egyik településen, ahol jelenleg is kritikus a helyzet, épp az ároktisztítással és a karbantartással foglalkozók, térdig vízben járva a következőt mondták a riporternek: Nagyon örvendetes tény, hogy a tavaszi védekezés és a Medárd után végre a településen tiszták az árkok, de végre össze kellene őket kötni, hogy el is folyjon a víz. Azt gondolom, hogy ez nagyon mintaértékű, és bocsánatot kérek, senkit nem akarok ezzel természetesen a munkájában megkifogásolni vagy kritizálni De jellemző kép arra, hogy ma Magyarországon a vízgazdálkodásban rendkívül fontos a szerteágazó és különböző területekre leutalt feladatokban az az együttműködés, amely talán ma még hiányzik, de egyre jobb képet mutat, ebben azt hiszem, ahogy a „minden rosszban van valami jó" elven az elmúlt kél év negatív eseményei sok mindent helyre tettek Helyre tették a vízgazdálkodási feladatban azt a felelósség-tudatot, érdekeltségi tudatot, amit a területen a valószínűleg az elmúlt, azt megelőző éveknek az aszályos időszaka nem tett megfelelően helyre. Én úgy hiszem, hogy a települések soha nem látott belvizekkel küszködnek ma, és ma is ezen a hétvégén is már Csongrád megyében, Békésben jelentós problémákkal kell megküzdeni. Én azt hiszem, arra fel kell hívni a figyelmet, hogy az elkövetkező időszakban nem hiszem, hogy ezek a káresemények csökkenni fognak, és ezekre a eseményekre jó vízügyi szakembereknek, jó együttműködéssel kell felkészülniük. Amikor Magyarország vízviszonyai szabályozottá váltak, az közmegegyezésen alapulL Én azt hiszem, hogy soha nem aktuálisabb ez a kérdés - a közmegegyezés - mint napjainkban. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor a társadalmi munkamegosztásban az állam szerepvállalásának a csökkentését irányozzuk elő, a helyi döntések fokozott szerepét irányozzuk elő a vízgazdálkodási társulatok, vagy társulások fokozott szerepét irányozzuk elő - hiszen nemcsak vízi társulatokról, más együttműködési formákról is lehet sző - akkor ezt a közmegegyezést próbáljuk erősíteni, és ennek próbálunk mindenek felett, jogi, műszaki, tudományos alapokat, és együttműködési alapokat teremteni. Én hiszek abban, hogy a mezőgazdaság, a vidékfejlesztés és a vízgazdálkodás új kapcsolata nemcsak a kormányzati munkamegosztásból következően jön létre, hanem abból a jövőképből is, amit a többek által említett az EU támaszt felénk. Az unióhoz való csatlakozás olyan feltételeket szab, amelyeket nagyon nehéz egyszerre teljesíteni, ahogy azt a miniszter úr is mondta, és ebben az ismét visszatérő ésszerű egyensúly teremtésben nagyon fontos szerepe van azon műhelyeknek is, és így kiemelten a Magyar Hidrológiai Társaságnak, ahol ezek az együttműködések, ezeknek a má

s típusú társadalmi, gazdasági életben, tudományos életben szereplók kapcsolatrendszeréből következően más feladatok is fokozottabban előtérbe kerülnek Én azt gondolom, hogy ismét egy fontos sarokpont lehet, hogy megváltozott a Hidrológiai Társaság szerepe is napjainkban, és meg fog változni a jövőben is. Az ilyen típusú tudományos, konzultatív együttműködő műhelyeknek a teljesen szabad, és az új együttmúködési formákat rögzítő, vagy azokat alátámasztó megoldások keresésében nagyon fontos szerepe van, nagyon fontos a szabad véleményalkotás, s nagyon fontos az új helyzeteknek megfelelő értékelése Hölgyeim és Uraim! Én még egyszer nagy tisztelettel köszöntöm a közgyűlést a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium vezetése nevében, az ott dolgozó kis vizes csapat nevében, amely remélhetően egyre erőteljesebben tudja képviselni a vízgazdálkodást, a mezőgazdaság termelésbiztonságának megteremtése és a vidék fejlődése érdekében Köszönöm szépen. Hajtó Ödön, a Magyar Mérnöki Kamara elnöke Tisztelt Közgyűlés Kedves Kollégák! A Magyar Hidrológiai Társaság, ahogy hallottuk, 82 éves évfordulójához érkezett, amely ugyan nem kerek évforduló de azért engedjék meg, hogy a vízügyi szakma problémáit egy kicsit most kihangsúlyozzam Az elmúlt évek vízügyi eseményei, ezek a belvíz, a csapadékvizek elvezetésének problémái, árvizes problémák a közvélemény számára azt mutatják, hogy Beszédes József, Vedres István, vagy Vásárhelyi Pál mai utódai, mintha egy kicsit puhábbak lennének, vagy nem állnának úgy a helyzet magaslatán, mint ezt múlt századbeli nagy elő-