Hidrológiai Közlöny 2000 (80. évfolyam)

1. szám - A Magyar Hidrológiai Társaság 1999. november 29-i közgyűlésén elhangzott üdvözlések

60 HIDROLÓGIAI K.

OZLÓNY 2000. 80. ÉVF. 1. SZ. deink tették, ahogy Kolossváry Gábor is mondta: az árokból el kéne folynia a viznek. Most a Mérnöki Kamara részéről észlelt komoly szabályozási hiányosság megszüntetéséhez kérném én a Hidrológiai Társaság tagjainak és vezetőinek, és a kormány jelenlévő tagjának a segítségét. Az épített környezetről, tehát a művi épített környezetről szóló törvény 1997-ben született meg, és úgy született meg, hogy a bevezetőben a hatáskörét minden építményre kiteijeszti, tehát ideértve a vízi, mélyépítési és vízgazdálkodási létesítményeket is, ez mind az építési törvény hatálya alá tartozó létesítmény. És utána ez a törvény mit csinál? Utána azt teszi, hogy ezekkel az építményekkel kapcsolatos nagy regionális feladatokat területi építészmérnököknek, a megyei feladatokat a megyei főépítészeknek, a városi feladatokat a városi főépítészeknek a kötelességeivé teszi, hogy ezzel törődjenek. Majd kiköti, hogy a főépítész csak okleveles építészmérnök lehet. A művi épített környezetnek egy része építészeti probléma, de igen nagy része mérnöki probléma. Itt sohase lesz addig rend, amíg a főépítész mellé nem rendelünk ki főmérnököt is. Mert, ha most itt elnézek, Szőregre, vagy Sándorfalvára csak gumicsizmában lehet közlekedni, tehát kell, hogy egy komplex szemlélet legyen a területrendezésben. Ha a városrendezésnek a közlekedési, a csővezetési, kábelfektetési munkálatai, az útburkolás, a járdaépítés, a csapadékvíz elvezetés, a pincebeomlások, a partfalcsúszások egy csomó mérnöki aspektusát nem kezeli valaki állandó, integrált szemlélettel, addig ebben a dologban, a települések belterületein és külterületein nem lesz rend. Miért mondom mindezt el? Az épített környezetről szóló törvény módosítását most tárgyalja a parlament. Ezt a javaslatot én nem most találtam ki. Ezzel a javaslattal mi többször előjöttünk már 1997-ben. Amikor ez az építési törvény először elkészült, nem fogadták el a javaslatunkat. Most a módosítás során megint előjöttünk ezzel a javaslattal, és megkértem mérnök kamarai tag országgyűlési képviselő társaimat, hogy nyújtsák be módosítási indítványként ezt a javaslatot. Be is nyújtották, és mi történt ezzel a javaslattal? Az, hogy a parlamenti pártok az általános vitában cgytöl-egyig támogatták, egy párt, az MDF részéről nem szólt hozzá senki, de a másik őt párt képviselője nagyon támogatta, hogy igenis nemcsak főépítésznek kell lennie, hanem főmérnöknek is kell törődnie a területi gondokkal. Ami megdöbbentő most ez után: az én javaslatomat, amit a parlamenti pártok támogatnak, a kormány nem támogatja. Tehát a kormány ezeken a vitákon jelen levő képviselője állandóan ellenem szól. Tehát ezért kérném most először is druszámat, hogy O is rántsa már ki a szablyáját, hogy ne csak én vagdalkozzak a bozótvágó késemmel, hanem próbáljuk ezt a szemléletet egy kicsit elhinteni, hogy itt valahogy ebben a dologban előre lépjünk. A másik: Úgy érzem, hogy a Magyar Hidrológiai Társasággal jó az együttműködésünk. A mérnöki kamara igyekszik maradéktalanul megfelelni annak az elvárásnak, hogy a pályán levő vízügyi tervező mérnököket és vízügyi szakértő mérnököket szakmailag, etikailag és fegyelmileg felügyelje, ellenőrizze, és így a hatósági vízügyi munkának megfelelő partnere legyen abban, hogy csak az arra való és arra érdemes, megfelelő tudással és gyakorlattal rendelkező mérnökök nyúljanak hozzá azokhoz a vízügyi kérdésekhez, amelyek előttünk állnak. Köszönöm szépen a szót, és üdvözlöm a Hidrológiai Társaság tagságát és vezetőségét, sok sikert. Michelberger Pál akadémikus, a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének elnöke Elnök Úr! Miniszter Úr! Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a szót, és engedjék meg, hogy a házigazda jogán, vagy kötelességéből a MTESZ elnöksége és a Szövetségi Tanács nevében is köszöntsem ezt a tisztújító közgyűlést, amelyet a Hidrológiai Társaság itt tart most. Hölgyeim és Uraim! Tudják azt, hogy nem tartozom ehhez a szakmához, egész távol vagyok, én közönséges karosszéria lakatosnak szoktam magam nevezni, gépészmérnök létemre, így ez a tudományterület egészen idegen. De azért volt némi betekintésem ennek a tudományterületnek a működésébe, gondolkodásába is az elmúlt években, és ez fbijogosít talán arra, hogy néhány szubjektív szót szóljak a mostani közgyűléshez. Hálátlan feladat a vízügyeseknek, a hidrológusoknak a feladata, mert még ma délelőtt is, amikor az elnök úrral öszszejöttem, beszéltünk arról, hogy ónos eső volt, és emiatt közlekedünk és késünk, hirtelenjében én is azt vágtam rá, hogy ennek is a hidrológusok az okai, mert hiszen megfagyott a víz az utcán. A közönségben tényleg vannak ilyen problémák. És ez Magyarországon különlegesen nehéz probléma. A miniszter úr említette, hogy a lavór fenekén élünk. Tényleg így van, és ennek az országnak közel 25 %-a belvíz és árvízveszélyes terület, igen nagy terület. Főleg a Kárpát-medence egészét tekintve is jelentős volt, de a trianoni Magyarországot tekintve ez még jelentősebb terület, és hogyha elődeink, akiket itt Hajtó Ödön elnök úr felsorolt, nem szabályozták volna a Tiszát és utódaik azóta még sok helyen nem építettek volna gátakat, árkokat nem ástak volna, árvízvédelmi berendezéseket nem csináltak volna, nem tudom mi maradt volna a trianoni Magyarországon földművelési célokra a sok belvizes terület mellett. Valami hasonlóság van ebben az országban talán Hollandiával, bár annyi különbség, hogy Hollandiában csak vízveszély van, nálunk azonban aszály-veszély is szokott lenni, és természetesen ezért is a hidrológusok a felelősök, ha aszály van. Tehát valahol a vizet meg kell őrizni, tárolni kell, fel kell használni, öntözni kell, azt is meg kell fontolni, hogy hogyan öntözzünk, mert szikesedés van, és a szikesedésért is a hidrológusok a felelősek. Szóval, mindenért. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy ez az a mérnöki szakma - és örömmel látok itt egy néhány műegyetemi kollegát is a vezetőségben is, és a közgyűlési tagok közt is - ez a mérnöki szakma talán az, amelyik legszélesebben, legkörültekintőbben, és messze nem a technokrata, technicista szempontokból mérlegeli a feladatait. Tehát nem árvízvédelem csak, nem gátépítés csak, nem vízmű építés csak, hanem környezetvédelem, vízgazdálkodás, víztisztítás, mert a víz önmagában rendkívüli érték, de akkor még különösebben érték, ha ivóvíznek lehet használni, és miután ezt egyben nézi, ez a szakma, és hallatlanul korszerű a szemlélete. A mérnöki gyakorlatban dominált a determinisztikus szemlélet Amikor én műegyetemi hallgató voltam, differenciál-egyenletekben gondolkoztunk. Minden problémának volt egy determinisztikus differenciál-egyenlete, ha azt sikerült megoldani, akkor a feladatot megoldottnak tekintettük. A vízügyi szakma volt az, amelyik először rámutatott arra, hogy itt sztohasztikus problémák vannak, sztohasztikus folyamatok vannak, és sajnálatos módon ezek a folyamatok még nem is stacionáriusak, meg nem is ergodikusak, tehát mondjuk, a Nílus problémáiból kevés következtetés vonható le a Tisza problémáira. Az emberi beavatkozások ezeket a rövid távon stacionáriusnak tekinthető folyamatokat eltorzítják, és tendenciózus változás következik be. Tehát, arrut nagy elődeink a múlt században megállapítottak törvényszerűségként a legmagasabb vízhozam szempontjából, az messze nem igaz a huszadik század végén, és nem lesz igaz a huszonegyedik században, ha az ember továbbra is így beavatkozik a környezetbe. Különös problémája a dolognak az, hogy ezek a beavatkozások zömében nem is itt, hanem a szomszédoknál következnek be, Szlovákiában, Romániában, Erdélyben, Ausztriában, és ezek mégis mind itt nálunk csapódnak le. Az Európai Unióhoz való csatlakozásból én most a magam részéről azt a következtetést szűrtem le, hogy nekünk az az érdekünk, hogy minél előbb Szlovákia is, Románia is Európai Uniós tag legyen, hogy rájuk is vonatkozzanak azok a szabályok, eljárások, metódusok, jelentés kötelezettségek, s így tovább, amik lehetővé teszik azt, hogy mi itt a lavór fenekén meg tudjunk élni. Hölgyeim és Uraim! Rendkívül sokat tanultam a vizesektől a saját szakmámban, mert a jármüvek terhelés folyamatai is nem stacionárius, nem ergodikus, sztohasztikus folyamatok, úgyhogy mindig nagy örömmel és sok-sok tanulsággal forgattam a vizeseknek a könyveit. Nem értek egyáltalán a vízhez, de a metódusok tekintetében nagyon hasznos volt. Köszönöm ezt a szemlélet-formálást, és a közgyűlésnek sok sikert, nagyon jó új vezetést kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak.